Arrived at San Fransisco and ready to explore! But first, on my way to the hotel. Will more properly look around tomorrow, then work from Monday!
Megérkeztem San Fransiscoba! Először is irány a hotel, aztán jöhet a felfedezés. Holnap alaposabb körülnézés, aztán hétfőtől meló!
After arriving on Saturday, and spending quite some time at the airport I managed to get to the hotel by the time it opened. I took the rest of the day easy. I ordered from months ago froma shop, but my package got lost along the way and was recently returned. Turned out it actually is located here in one of the malls, so visited that. I visited some others and was surprised in how many shops I saw the Verifone MX915 (I think) terminal - never encountered it in a shop before, wow. After dinner I headed back to make a plan for Sunday. Didn't entirely went well. Wanted to visit the Alkatraz, but they were out of tickets. Muir forest also sounded nice, but would have taken the full day with just public transport. Decided to check some more regular places.
Sunday I realized the Moon Festival is held at the Chinatown. It started at 11, so after breakfast I headed there and walked around, checked the stalls, then looked for the stage.
First performance was the White Crane Lion Dance. It was really impressive, 2 people were inside each of the lions, and they were dancing and jumping around. First threw some oranges and cabbage to the crowd, then danced on top of 3 benches, which were on each other, then on some barstool like poles. Really inpressive, but also super scary.
The second performance was the Heiwas Taiko Grandmas. I was really curious about this one. They had one guest, but other than that they were truly grandmas, and their average age was 72. Even the taiko drums were made by them, out of wine barrels. They seemed to really enjoy playing and they said, they really like to do it, as it is a good excersize, improves their memory and even though most of the members already were friends, they feel even closer since. No matter where, taiko keeps being awesome!
After I went to the Coit Tower. Didn't know anything about it, just noticed it on the map and since it was half way to Pier 39, stopped there. So walking is not so easy in SF. The streets can be really steep, easily 45 degrees (wonder how some can even bike on them)! When checked on Tripadvisor, it said hours of waiting, but in the end there weren't that many and got to the top of the tower quite soon. The view was worth the wait, was really nice to see SF from above!
After I walked to Pier 39, where I quickly joined a 30min boat tour, which took us near the seals, Alcatraz, then the Golden Gate. We were shared some stories (e.g. none ever actually escaped from Alcatraz, and the main reason is actually the bay itself, it's impossible to swim in it, too cold, too rough...). Then walked around the Pier 39 a bit more, checked the seals once more, then headed to the Golden Bridge. This time I went for the buses.
The Golden Bridge is really impressive - and long. Was interesting to see how hilly the Oakland side was. Even there I saw many cyclers. After, it was rather late, so decided to go back by bus. Took me some time to find the stop, will show later why. 😉
Now back to the hotel, tomorrow back to work!
Further plan is to try out the cable cars. Too bad I missed them so far.
Szombaton megérkezve, jól elidőztem a repteren, így végül csak azután értem a hotelhez, hogy már be is lehetett jelentkezni. A nap maradékát könnyűre vettem. Még pár hónapja rendeltem csomagot, ami elkeveredett, majd nem rég értesítettek, hogy vissza lett küldve. Na az a bolt pont itt van egy plázába, így úgy döntöttem elnézek. Több más boltba is benéztem és hihetetlen mennyiben volt Verifobe MX915 (ha jól tudom) terminál, előtte pedig még egyet sem láttam boltban. Wow.
Vacsi után vissza is mentem a hotelbe megtervezni a vasárnapi programot. Alkatrazt szerettem volna megnézni, de már betelt. A Muir erdő is jól hangzott volna, de tömegközlekedéssel vitte volna az egész napot. Úgyhogy egyszerűbb program után néztem.
Vasárnap reggel észrevettem, hogy most van a Hold Fesztivál a Chinatown kínai negyedben. 11-kor kezdődött, így reggelit követően rögtön ott néztem szét, majd megkerestem a színpadot.
11-kor volt a White Crane Lion Dance. Lenyűgöző volt. Mindegyik oroszlánban két ember volt, táncoltak és ugráltak. Eleinte még narancsot és káposztát dobáltak a közönségnek, a végén pedig 3 egymásra rakott pad tetején, majd bárszék szerű cölöpök tetején táncoltak. Lenyűgöző volt, de elég hajmeresztő is.
A második előadás a Heiwas Taiko Grandmas volt, amire kifejezetten kíváncsi voltam. Egy vendég kivetelével mind nagymamák voltak az előadók, az átlagéletkoruk pedig 72. A dobokat is ők maguk csinálták boros hordóból. Látványosan élvezték az előadást. Saját bevallásuk szerint azért játszanak, mert tök jó erősítés, fejleszti a memóriát és bár a tagok többsége ismerte egymást, azóta még közelebbinek érzik egymást. Mindegy hol, a taiko továbbra is király!
Utána a Coit Tower kilátóhoz mentem. Nem tudtam elôzőleg semmi, véletlen szúrtam ki a térképen és láttam, hogy útba esik. Ráadásul a tripadvisor rám ijesztett, hogy nagy a sorbanállás, de végül egész hamar feljutottam. Tök jó volt a kilátás is, megérte az a kis várakozás. Ami viszont az utcákat illeti, brutál meredekek, lazán megvan olykor 45 fok is (és vannak akik bicikliznek rajtuk)!
Utána a Pier 39-hez mentem, ahol befizettem egy 30 perces csónaktúrára. Elvittek a fókákhoz, az Alkatrazhoz és a Golden Gatehez. A vezető mesélt is párat (pl. hogy az Alkatrazból tényleg senki sem szabadult ki, ami igazából az öböl miatt van - hideg és szeszélyes). Aztán gyalogosan is megnéztem a fókákat, majd elbuszoztam a Golden Gatehez.
Hát az is elég impozáns - na meg hosszú. A túloldalán, Oakland meg egészen hegyes. És így is sok a biciklis. Utána már elég késő volt, így busszal jöttem vissza. Azt a megállót sokáig kerestem, majd mutatom is miért.
Most már a hotelben, holnaptól meló. Még tervezek a kis helyi villamosokkal utazgatni, azok sajnos idáig kimaradtak.
A smaller post today. Headed to the office in the morning. It is located in a really beautiful area, quite close to the Oakland Bay Bridge, which we checked out after lunch.
In the evening I went back to the hotel to leave my stuff there, then decided to check out the cable cars. I was planning to go with the Powell-Manson line, but somehow ended up boarding the Powell-Hyde one. Again, the stops are confusing, there was only like a small sticker on a pole indicating it. People living in this area must be great at hidden object games. The cable car was really fun, felt like a roller-coaster. The streets are really crazy on this line. Seats are also interesting. You can either sit in the inside, on the sides outside, or stand and hug the poles not to fall off. Here you can say when you stop, as it's not allowed to signal take off (but those wires to pull are there). These cars can't really easily stop, so they always take priority. I got off at the Lombard street to check it out. The view is really great there!
Kisebb poszt következik. Reggel a melóba mentem. Nagyon szép helyen van, az Oakland Bay Bridge közelében, ebéd után leszaladtunk megnézni.
Este lepakoltam a cuccaim a hotelben, majd elindultam a cable car közeli megállójába. Hát ez sem volt nagyon megjelölve, egy matrica jekezte egy póznán, semmi tábla nem volt. Itt aztán jók lehetnek a lakosok a rejtett tárgy játékokban. A Powell-Masonra szerettem volna szállni, de valahogy Powell-Hyde lett belőle. z aztán tényleg brutál utvonalon megy, mint valami kis hullámvasút. Érdekesek az ülések is. Lehet ülni hátul, elől oldalt szabadon, vagy a kocsi oldalán rúdba kapaszkodba, nehogy leess. A leszállást nem jekezni kell (bár ott vannak a furi leszállást jelző zsinórok is), hanem bemondva. Nehezen állnak meg, úgyhogy mindennel szemben elsőbbségük van. A lombardnál szálltam le a kilátásért., ami nagyon király onnét!
Somehow I often make photos of strange toilets. Well, there are weird things here as well:
1.) Why is there such a big gap between the door and the door frame, that you can see in and out through it? Was strange when first encountered it at the airport, but then the same in malls, at work... just weird.
2.) The water level is so high, that you would think the pipe burst. Has its advantages - and disadvantages...
And some funny read: BuzzFeed
Valamiért le szoktam fotózni a furcsa mosdókat. Hát az ittenieknek is megvan a maga furcsasága.
1.) Miért van akkora hézag az ajtó és az ajtófélfa között, hogy kényelmesen ki- és belátni? Már a reptéren először találkozva vele is szuper furi volt, de ilyen a plázákban és a melóban is ilyen van...
2.) Miért olyen magas a vízszint, mintha csőtörés lenne? Persze megvannsk a maga előnyei - és hátrányai...
Kis jópofa olvasmány angolul: BuzzFeed
Yesterday and today adter work we went to have dinner and a beer with the colleagues. I was also planning to go to the Asian Art Museum, but when i got there, I learned that it was closed already for the day (summer late opening hours are just over). 😣 Will try tomorrow!
Also, from tomorrow it's the fleet week! They were already practicing today, we could see them from the office.
Tegnap és ma is meló után beültünk a kollégákkal vacsizni, na meg egy sörre. Elmentem a Asian Art Museumhoz is, de bezárt addigra (e héttől vége a nyári nyitvatartásnak és korábban zár). 😣 Holnap újra próbálom!
Továbbá, holnaptól fleet week! Már ma gyakorlatoztak, láthatóak voltak az irodából.
Fleet Weeks
]]>
I arrived to Singapore today in the afternoon! Next week I'll be working from Adyen's local office (really looking forward to it!), but for now I got the weekend to look around, for which I'm really grateful and happy.
Managed to find the accomodation by around 18h30 local time (buses are cheap, but the time tables are not the most predictable honestly...). After dinner, I walked around the area.
I found the F1 Marina Bay Circuit (it was a big surprise, that the race takes place next week!), was really awesome seeing it.
I also encountered live music every corner - makes the city feel really cozy. Makes me wonder, is it normal on every Saturday or is there a special reason for it?
Everything is illuminated. Saw a laser show as well, but it was over by the time I reached the area. It is really awesome to walk around the city during the night.
Restaurants are really varied. Checked out a 7eleven as well, offered a lot of Japanese products (Oishii drinks, onigiri, ...). Went for the strangest thing I could find. The salted cheese milk oolong tea is really great!
Paul: Thanks a lot for the list of ideas!
Ma délután értem Szingapúrba. Jövő héten a helyi Adyen irodából fogok dolgozni, kíváncsian várom. A hétvégét viszont nagy örömömre megkaptam körülnézni.
A szállást jó este fél 7-re találtam meg. A buszok ugyan olcsóak, de a menetrend nem túl pontos sem kiszámítható. Vacsi után sétálgattam a környéken.
Ráleltem a Marina öböl F1-es pályára (tök jó, hogy pont jövő héten lesz), élvezet volt látni.
Élő zene van minden sarkon, nagyon hangulatos az egész. Kíváncsi lennék ez általános, vagy kivételes alkalom.
Minden ki van világítva. A távolban lézeres fényjáték is volt, csak sajnos abbamaradt, mire megközelítettem. Nagyon hangulatos itt este sétálni.
A kajáldák is sokszínűek. Egy 7elevenbe is benéztem, eléggé hasonlít a japánra (onigiri, oishii italok),... A legfurább italt igyekeztem választani: sós sajtos oolong tea. Szuper jó! XD
As planned, went for the DUCK tour. Right before, it started to rain like a crazy, but luckily didn't last long. Those vehicles they carry us around are monstrous, pretty fun to ride on.
After I visited the Gardens By The Bay. I checked out both the Cloud (this one have a serious Laputa vibe to it) and the Flower Domes, then walked around the outer gardens, but in the end missed the Supertrees. Those I would like to check out still, during the light show times. In the end didn't wait for it, as I really wanted to have dinner by then. Well then, another day next week hopefully.
Ahogy terceztem, a DUCK tourra mentem. Pont előtte őrült módjára elkezdett szakadni az eső, de szerencsére nem tartott sokáig. Azok a járművek meg tök érdekesek, jó volt utazgatni az egyikkel.
Utána a Gardens By The Bay-t mentem meglátogatni. Bejártam a Felhő és virág kupolákat (előbbi totál Laputa), majd sétáltam a külső kertekben. A szuperfák sajnos kimaradtak, azokhoz tervezek visszamenni a fényjátékra. Most már nem vártam meg, mert már nagyon szerettem volna vacsizni. Na majd jövő héten sort kerítek rá remélhetőleg. :)
2
So I had my first two days at the office. A similarly open office, like ours in Amsterdam, but a lot smaller. Everyone knows each other, and is really friendly. A lot of us comes and goes, visiting from other offices, and so do the collegues from here travel a lot. For lunch we go out, the surrounding mall's undergrounds can be actually pretty cheap (like 5-6 SGD a full meal!), and offer really good food.
After dinner we also went out together to talk, eat, and before plat a match of tabletenni. Really nice!
Na megvolt az első két munkanap itt kint. Az amszterdami irodához hasonlóan nyitott, de jóval kisebb. Mindenki ismeri egymást. Nagy a jövés-menés, jönnek a többi irodából és a helyiek is látogatják a környékieket. Ebédre kimegyünk. A környéki plázák alagsorában szuper olcsó kaja is van, 5-6 SGD (kb 1000 HUF), és ezért elég kiadósat és finomat kapni. Este meg együtt vacsizunk, beszélgetünk, pingpongozunk.
Today in the morning I visited the Fort Canning Park, which is right next to the office. Mostly worked on the release and picked up some tasks for the Singaporean office.
In the evening I decided to visit the Raffles city for some kaya cream and sambal, and since already there, also tried a small portion of salmon sushi there - it was so great!
After I went back to the hotel to drop off my bag, then quickly left for the Supertree
Garden Rhapsody - got there right at the start. This light show has a different theme each month, this time it was musicals. It was really nice with all those tall trees in colors and with the familiar tunes! After I had like 3 minutes until the Marina Bay Spectra - ran off to reach it. Just got there on time, though unfortunately stayed up, while it would have been probably a lot better from down there. It's the type, the lazer goes over the fountains' water, forming a 3d motion picture.
Then went to the Chinese district to get some tea at the Tea Chapter. It is a really great place! I wanted to get some proper tea trays (for a change not to order the next one from China, as I haven't seen one in Amsterdam), but unfortunately they were out of stock. Still got some nice teas (Huangjin Gui, Hong Guan Ying and some ripe puerla). On the way home I strolled around the area and stopped by a durian stall. I stood there, then turned back and started to leave (no way! >.<). Then turned again (ah, well...). Then stopped - then the seller said he will just give me some at a discount. XD So I had my first experience with the fresh durian as well! Well, uh. XD
Pics will follow.
Reggel a Canning Fortba látogattam meló előtt, ami pont az iroda mellett van. Aztán napközben release-elgettem, meg dolgozgattam hekyi feladatokon.
Meló után a Raffles City plázába mentem kayáért és sambalért, makd ha már ott, egy kis lazac sashimit is beszereztem - szuper volt!
Beszaladtam a hotelbe lecuccolni, majdindultam a Supertree Garden Rhapsody előadásra - pont elértem. Minden hónapban más a témája, ezúttal musicelek volt. Tök jól néztek azok a magas faszerű tornyok a zenére kivilágítva! Utána 3 percem volt átérni a Marina Bay Specra fényjátékra - szerencsére ezt is elértem. Sajnos viszont fentről néztem, valószínűleg lentről lett volna jobb. Ez olyan, hogy a szökőkutak vízén keresztül átmenve a lézerfény formáz mozgó 3d-s képet.
Aztán a kínai negyedbe soettem a Tea Chapterbe teáert. Jó lett volna rendes teatálcát venni (rendelni szoktuk, mert nem láttunk nagyon Amszterdamban - otthon a Flying Birdben mondjuk szokott lenni), de sajna kifogytak. Szereztem viszont fincsi teákat (Huangjin Gui, Hong Guan Ying meg kis érlelt puerla teákat). Hazafele sétálgattam még a környéken, meg mrmegálltam egy duriant áruló pultnál. Nézegettem, majd sarkonfordultam (ezt azért mégsem!). Aztán mégis visszafordultam (na jó, csak ki kéne próbálni...). Végül kaptam rá kedvezményt - és végre kipróbáltam. Hát, uhh. XD
Képek később.
So it's time to go home. I really enjoyed my stay here, was really great to get to know the people of Singapore - and those, who are in the Amsterdam one, but I just never met them somehow.
Yesterday after work, we again went out for dinner and some drinks. Was really enjoyable! Also I got to see a bit of the Formula-1 circuit with the drivers circling on it while walking around in the city (I originally planned to try the Singapore Flyer, the highest ferris wheel in the world until 2014, but just couldn't manage to get there in a reasonable time, as it is inside the circuit)!
Due to the need to pack up, I got to sleep only somewhere around 3am, while I got up before 8am (might be due to the rain, my alarm was set for later). Hence a bit sleepy now, but otherwise the day went really well. Visited the TopTree Walk (was recommended by Mate's team lead), which was unbelievably great. Not often do you walk in the rainforest, right? Let along cross a suspension bridge 25m above the ground, going right above the canopies.
Anyhow, thanks all for having me over, it was really great! 👍
Itt az ideje hazamenni. Jó volt itt lenni és megismerni a szingapúri kollégákat (meg azokat az amszterdamiakat, akiket valahogy eddig nem sikerült).
Tegnap meló után ismét közösen vacsiztunk, majd italoztunk. Tök jó volt! A városban sétálva pedig még a Forma 1 pályára is beláttam. Eredetileg a Singapore Flyerhez akartam eljutni - ami a világ legmagasabb óriáskereke volt 2014-ig, aztán kb 2m-rel el lett verve... -, de képtelenség volt belátható idő alatt megközelíteni, mert pont a versenypályán belülre esik.
A csomagolás miatt jó 3 után mentem aludni, aztán meg már 8 előtt ébredtem (talán a szakadó eső miatt, mert az ébresztőt későbbre állítottam). Úgyhogy most álmosan, de ennek ellenére jól alakult a nap. Máté csoportvezetőjének javaslatára a TopTree Walkot néztem meg, ami giga király volt. Nem gyakran sétál az ember őserdőben, vagy éppen megy keresztül egy 25m magas függőhídon a lombozat felett!
]]>
Waiting for boarding, going to Japan! ☺️
Beszállásra várva, indulás Japánba! ☺️
We are in Hida No Sato, Hida Folk Village: Japan Guide
An open air museum showing the traditional houses of this region.
Really amazing place! Note the snow, spring cones kater here, even the Hina matsuri, which would be normally on March 3 is held here on April 3.
Éppen Hida No Satoban vagyunk, ami egy helyi skanzen. A régió régi stílusú épületeit lehet bejárni itt. Nagyon szép és erdekes az egész! Érdekesség, hogy a tavasz itt később érkezik, még mindenütt hó van. A Hiba matsurit is április 3-án tartják március 3 helyett.
Then we completed the Higashiyama Walking Course. This is also in Takayama. It's not too long, just around 3.5 km, but became quite adventurous due to the snow. We walked on a hill, inside a forest, through a cemetery and past a few shrines.
Végigmentünk a takayamai Higashiyama gyalogúton. Rövidebb túra, mindössze 3,5 km, de a hónak köszönhetőnek egészen kalandosra sikeredett. Jártunk dombon, erdőben, temetőben, meg néhány szentélyt is láttunk.
Blog/sok szöveg! Ha nem érdekel, csak ugord át. Először angol, majd magyar. Az első napról.
Eredetileg a blogba tettem volna, de úgy döntöttem ezúttal itt teszem közzé inkább.
*English*
We took a direct flight with KLM from Schiphol to Narita. The travel was quite fine, but a self note: apparently due to the airconditioner, water is dripping near the emergency exitst during take off and landing.
Anyhow, the flight took roughly 11 hours, then we got through the checks, got our luggages, and we were good to go. First got to an ATM, where our debit cards were refused, lucikly the credit not. Then headed to the post office to get the wifi device - we preordered those along the JR Pass, got also an envelop to return it before leaving. It was fully charged, so we headed to the JR East Travel Service Center to validate the JR Passes. There we were told, that due to some accidents, the Narita Express is not available, but no worries, they planned us a different route through Shinagawa and Nagoya, and even booked our seats.
So we headed to the train taking us to Shinagawa, but due to some other problems, it arrived there 25 mins later, causing us to miss our connection to the Hikari shinkansen. Had to go again to the travel office, where we were given new tickets an hour later. This gave us enough time to grab some food. We chose a tonkatsu and a ginger chicken ekiben (these are bento boxes you can by at train stations), both were really tasty.
Luckily no surprises with the Hikari shinkansen, we got to Nagoya right on time. Then transferred to the Hida train for Takayama. The area it went through were really great, making us wanting to visit again, but staying more in this mountenous area then. Unfortunately couldn't manage to make photos from the inside of the train, due to the reflection on the windows. It was also clear, that we will be pretty late, so I called the hotel, Honjin Hiranoya Annex to inform them. Our train was again late, this time by 15 mins (btw first time we ever experienced trains running late in Japan). The hotel sent a shuttle bus for us to the train station of Takayama to pick us up. We were greeted by the sound of taiko, then were presented to our room.
We got Japanese green tea and a cracker specialized to the Gifu prefecture, called ringo otome - was amazing! Will definitely try to make it home: Ringo otome rice crackers
Soon after we got our kaiseki meal lunch (these consist of many small dishes of huge variety), which was among the best we had. Later the breakfast was also really tasty, therefore decided to take the Japanese options for the rest of our stay.
After we rested an hour, then visited the onsen, traditional hot bath. They have 2 for men on the 7th floor, one inside, one outside. For women, one indoor on the 7th floor and one more inside in the neigboring building among different spa treatments.
*magyar*
KLM-mel mentünk direktben Schipholból Naritába. Az út kellemes volt, viszont jó tudni: a légkondi miatt a vészkijáratok mellett víz csöpög fel- és leszálláskor.
Kb 11 óra alatt értünk Japánba, aztán megvolt az ellenőrzés és a csomagok, és már mehettünk is. Először ATM-et kerestünk, ami csak a hitel kártyát fogadta el. Aztán a postán átvettük a wifit, amit a JR Pass-szal együtt rendeltünk, majd mentünk intézni az utóbbit a JR East Travel Service irodában. Ott mondták, hogy baleset miatt nem jár a Narita Express, így más útvonalon kell mennünk. Terveztek nekünk útvonalat Shinagawán és Nagoyán keresztül Takayamába, kaptunk helyjegyeket is. Aztán persze a Shinagawába menő vonat valami probléma miatt 25 percet késett, így lekéstük az első csatlakozást. Mehetünk megint egy jegyirodába, ahol kaptunk újabb tervezetet, egy órával későbbre. Így legalább jutott időnk venni ebédet, egy tonkatsu és gyömbéres csirkés ekibent, mindkettő nagyon fincsi volt.
A hikari shinkansen tökéletesen pontos volt, Nagoyában rendben átszálltunk a Hida vonatra. Nagyon szép hegységes és tavas tájon ment keresztül. Ide lehet vissza kéne még jönnünk több időre. Sajnos képet nem sikerült róla csinálni, mert nagyon tükröződtek az ablakok. A vonaton felhívtam az első hotelünket, a Honjin Hiranoya Annexet, hogy késünk és a vonat várhatóan 18:08-ra ér Takayamába. Na persze igazából 15 perccel később sikerült. A hotel küldött értünk kisbuszt felvenni.
Az ajtóban taikóval üdvözöltek, majd felvezettek a szobánkba.
Kaptunk teát és egy Gifura jellemzős almás süteményt, amit muszáj lesz otthon is csinálni majd: Ringo otome rice crackers
Nem sokkal utána kaptunk kaiseki vacsorát, ami sok kis és különféle ételből áll össze. Egyik legjobb volt, amit eddig ettünk, úgyhogy japánt kértünk a többi étkezésre is.
Aztán pihentünk egy órát, majd ellátogattunk az onsenjükbe is. A férfiaknak 2 fürdőjük van a 7. emeleten, egy kinti és egy benti. A nőknek 1 benti a 7. emeleten és további egy a szomszédos épületben.
In the morning we checked the Showa Museum, which presents items and places (classroom, doctor's office, movie theater, post office and different shops) from the Showa era (mostly 1955-1965):
Boing boing: My favorite museum
Was a really fun place, well made!
Then we travelled to Kanazawa, train service was back to the normal, always on time. ☺️ We went to our hotel, Apa Katamachi Chuo.
On the way we saw the NHK TV airing at the Kanazawa train station, and seeing it now on TV! 😊
Reggel ellátogattunk a Showa Múzeumba, ami a Showa korszakból (főként 1955-1965) mutat be tárgyakat és helyszíneket (iskolaterem, orvosi rendelő, mozi, posta és egyéb boltok): Boing boing: My favorite museum
Szórakoztató hely volt nagyon, remek ötlet!
Utána Kanazawába vonatoztunk, ezúttal minden a megszokott pontosságú volt. ☺️ A hotelünkbe mentünk, Apa Katamachi Chuo-ba.
A kanazawai vasútállomáson láttuk az NHK TV-t forgatni és tessék, éppen megy a TV-ben! 😊
We went over Mako, was sooo nice to see her! ^^ Also, Anna and Akira are both super cute!
Together we walked near the castle, then we visited the Kenroku-en and the Gyokusen-en (en means garden). Kenroku-en is famous for the 2-legged lantern kotojitoro, among other things.
Ma átmentünk Makóékhoz, nagyon jó volt végre ismét talalkozni! ^^ Anna és Akira is szuper cukik!
Együtt sétálgattunk a kastély környékén, aztán mi bementünk a Kenroku-en és Gyokusen-en kertekbe. Kenroku-en híres a 2-lábú kotojitoro lámpásról (is).
Today we visited the Oyama shrine first, which again has a lovely garden. After we walked to the Higashi Chaya District, which is an old area with traditional (tea) houses and lots of stores. Among them we found a shop with a beautiful golden wall and room in it (the latter we were not allowed to make a photo of, unfortunately).
Then we visited the DT Suzuki Museum. That was also a big surprise, a small and relaxing place with a really unusual surrounding water garden.
Thanks to Mako, we had a reservation to Ninjadera, so then we walked there. This is a temple, with a lot of hidden passages inside. You have to reserve beforehand and you can only go in with a group, plus no photoing is allowed (likely due to the visitors' safety). Also no English guide, but a small book with some information for each room. Still, it was really enjoyable and is highly recommended. A pity, that they don't offer an English guide, as this way barely any foreigners come and visit. Other than us there was only one another pair, among one was Japanese (though we saw that the same day there was also another Hungarian visiting).
After the tour, we decided to walk some more in the Temple District, surrounding that area. You can see many temples one after another, pretty amazing as well!
Ma az Oyama szentélybe mentünk először, aminek elragadó egy kertje volt. Utána a Higashi Chaya környékre mentünk, ami egy idősebb, tradicionális (tea)házakból álló rész, sok kis bolttal. Egyikben találtunk egy szuper aranyfalat és szobát is (utóbbit sajnos nem fotózhattuk le).
Ezt követően a DT Suzuki múzeumba mentünk. Ez meglepő hely volt. Egy kis relaxálósabb múzeumocska, egy érdekes vizes kerttel körbevéve.
Makónak köszönhetően délutánra lett foglalásunk a Ninjaderába, ami nevével ellentétben egy templom, ellenben sok eldugott résszel. Hátránya, hogy csak foglalással lehet jönni, nem lehet fotózni (ez szerintem a látogatók biztonságának édekében), és igazából angol vezetés sincs, csak egy könyvecske valamennyi információval a különféle szobákról. Emiatt persze nem is megy oda sok külföldi, pedig tök jó lenne a hely. Rajtunk kívül akkor csak egy másik párocska volt, abból is az egyik fél japán (aznap amúgy egy másik magyar is megfordult ott).
A vezetés után még sétálgattunk egyet a Templom környékén. Rakásra vannak ott a szebbnél szebb épületek.
Another blog post, so big-wall-of-text alert. Had a lot of time to write while on the bus. ;)
Újabb blog poszt, szóval sok lesz a szöveg. Bocsi, de sok időm akadt a buszozás alatt. ;)
*English*
Today we discovered the Kaga Onsen area. Kaga Onsen is roughly 25 min from Kanazawa Station by train. From there you can take the CAN Bus (キャンバス) to travel between the special locations such as parks, museums, onsens, etc. You can purchase a daily ticket for 1000¥, then it offers 4 loop routes in the shape of a clover to get around. This is a great idea! Only problem is that the buses are scarce, which wouldn't be a problem by itself, but then it also doesn't always stop everywhere. Some locations can only be reached like twice a day. We had plans of going to many, but learning the bus schedules on location, we realized we have to limit it to a few.
Originally we were planning to go to the Yamanaka Onsen area first, but as no bus would have taken us there in the next 2 hours, we decided to go first with Natadera. We have been there 3 years ago, then Satoshi took us there by car with Mako and the cute little Anna. This time we took the time to look around, as we had 2 hours to spend until the next bus, to reach Yamanaka. The place looked similar as we remembered, but different, as spring instead of summer. Still, the same great place, with the beautiful undergrowth and the even more scarier cliff (probably the fact that is was snowing/raining a little while ago added to it). Was good to visit it again.
We got to our bus on time, which took us back to Kaga Onsen on time. Regarding the bus, on each there was a lady to help out. Was talking about the memorable stops, noted when everyone wanted to get off and woke them and warned them before. Was really nice. :)
Anyhow, we had like 40 minutes until it left to Yamanaka, so we went to have a tenzarusoba until then, for lunch. This is the cold buckwheat noodles with tempura. After, we got back to the bus and travelled to Yamanaka.
There we didn't have much time until the last bus, so we rushed a bit, but we still managed to walk through the Kakusenkei Gorge and 2 of its bridges, the Ayatori and the Koorogi hashi. The first I especially liked, it has a really unusual shape, bends and elevates. Also the Kakusenkei river was really wonderful, it has such a nice turquoise color. We got back to the bus stop via the city, which gave us some extra time. Right next to it, we stumbled upon an ashiyu, or foot bath. The warm water was really awesome after all that walking. Also, right at 4pm, behind us, a tower clock started to play some tune (song). Which reminds me, while walking through the city, we have seen loudspeakers on each houses. They were also playing some traditional music. Almost makes you feel like being in a movie scene.
Now we are on the way to Mako for dinner.
*magyar*
Ma a Kaga Onsen területet terveztük felfedezni, ami Kanazawa állomásától mindössze 25 percre van vonattal. Onnan a CAN busszal lehet a különféle neves helyszínekre eljutni (parkok, múzeumok, onsen fürdők...). Lehet venni napi jegyet 1000¥-ért, amivel korlátlanul használható a 4, együttesen lóherét formázó buszkörutak bármelyike. Az ötlet szuper! Igen ám, de van benne egy kis trükk. Egyrészt a buszok ritkán járnak, másrészt nem is állnak meg mindig mindenhol. Bizonyos helyeken pl csak napi kétszer. Szóval sok helyre terveztünk volna menni, de ugyancsak limitálni kellett a buszmenetrend késői ismeretében.
Eredetileg Yamanaka Onsennel kezdtünk volna, de mivel nem lett volna oda busz az elkövetkezendő 2 órában, inkább Nataderára mentünk. Voltunk is ott már 3 éve, mikor Satoshi elvitt minket kocsival Makóval és a picike Annával. Most elég ráérősen néztünk körbe, 2 óránk volt a buszig, hogy elérjük Yamanakát. A környék olyan volt, mint emlékeztünk, de az évszak változásától mégis más: akkor nyár volt, most tavasz. Ettől még a megismert szép Natadera volt, a lenyűgöző aljnövényzetével és az ezúttal még ijesztőbb szikláival (lehet abban volt keze a mászást megelőző kis esőnek és hóesésnek). Jó volt ismét elnézni oda.
Pont időben elértük a buszt, ami visszavitt minket a Kaga Onsenhez. A buszról röviden. Mindegyiken volt egy hölgy, aki mesélt a fontosabb hekyeknél és jegyezte ki mikor száll le és felébresztette illetve figyelmeztette a leszállókat. Tök jó ölet volt. :)
Visszatérve, volt még 40 percünk a busz indulásáig, így beugrottunk ebédelni egy tenzarusobára, ami hideg hajdinatészta tempurával. Utána visszasiettünk a buszhoz és mentünk Yamanakára.
Annyira sok időnk nem volt az utolsó buszig, így relatíve siettünk, hogy bejárjuk még a Kakusenkei árokrészt és még 2 hidat is meg tudjunk nézni: az Ayatorit és a Koorogit. Az előbbi különösen tetszett a szokatlan formája miatt. Hajlongott, emelkedett. A Kakusenkei folyó is nagyon szép volt a türkizes színével. Vissza a megállóba már a városon át mentünk, ami lényegesen rövidített az úton. A szomszédságában találtunk egy ashiyut, vagyis lábfürdőt, aminek a forró vize nagyon jól esett az egész napi mászkálás után. Ráadásnak, 4 órakor mögöttünk megszólalt (énekelt) egy óratorony. Amiről eszembe jut, a városban sétálva minden házon láttunk hangszórókat, valami tradicionális zene szólt belőlük. Olyan érzés, mintha valami film része lennél.
Most pedig már úton vagyon Makóékhoz vacsira.
Sorry, but it is interesting. :P
So... Apparently sanitary pads when bought, have to be sealed inside paper bags. They are scaaaary~~~!
Not the only things though. E.g. books are also given a paper cover, so that the original is not visible while reading in public.
Bocs, de érdekességképp. :P
Szóval, a tisztasági betéteket vásárláskor lezárt papírzacsiba kell csomagolni. Rémsééégesek~~~!
Persze nem csak ezeket. Pl. könyveknek is adnak papírborítót, hogy az eredeti ne látszódjon publikus helyeken olvasva.
We were planning to visit Shirakawago, but things didn't entirely go as planned. There were no available bus tickets for today (only on-way in the afternoon...), so we decided to visit the Yuwaku Onsen area instead with Mako, Satoshi and the children. That is where the anime Hanasaku Iroha takes place (comparison: Hanasaku Iroha: Yuwaku Onsen). We walked around, took a foot bath, then had lunch together.
The second unplanned event was that I managed to twist my angle and fell hurting my knee in the process. Lucikly Mako was well-prepared and had disinfectant wipes and bandages. On the way to the hotel we got some further equipment from a close-by daikoku doraggu (ダイコクドラッグ). By now it's much better.
In the evening we visited a kaitenzushi (running sushi) place called Mori Mori Sushi, at least one of its chain near Katamachi. I learned that running sushi actually originates from Kanazawa. This particular place has a small shinkansen, that delivers the sushi to your table. There is also the belt, but that is actually barely used in Japan. It has like one of most dishes, but generally you make your order directly, then it is delivered to you. Either by calling out to the chef, who is in the middle, or like here, you select your order on an iPad, then the chef puts it and sends it your way using the small shinkansen. Pretty cool! Also, the fish they had was really awesome!
Ma Shirakawagóba szerettünk volna menni, de nem teljesen úgy alakultak a dolgok, ahogy azt elterveztük. Sajnos nem volt már buszjegy oda (illetve csak odafele, ráadásul délután...), úgyhogy inkább a Yuwaku Onsen környékre mentünk el Makóékkal. Ez az, ahol a Hanasaku Iroha anime játszódik (összehasonlítás: Hanasaku Iroha: Yuwaku Onsen1). Sétálgattunk, lábfürdőztünk, illetve ebédeltünk együtt.
A második nem tervezett esemény az volt, hogy kibicsaklott a bokám és elestem, jól beverve és felhorzsolva a térdem. Szerencsére Mako jól felkészült és volt nála fertőtlenítő kendő és ragtapasz is. A hotel közelében vettünk még mi is ilyesmiket egy daikoku doraggu (ダイコクドラッグ) nevű helyen. Mostanra már azért javult is.
Este vacsizni a Mori Mori lánc Katamachi közelében lévő éttermébe mentünk, ami egy kaitenzushi (futószalagos). Az is kiderült, hogy ez a műfaj Kanazawából ered. Ezen a helyen egy kis shinkansen szállítja le a rendeléseket. Van ugyan szalag is, de azt Japánban igazából nem annyira használják. Szinte minden megtalálható rajta, de a dolgokat általában közvetlen a középen álló séfnek kiabálják, vagy mint itt, iPadon bepötyögik, aztán a séf elkészítve azt shinkansenere pakolja, ami aztán leszállítja az asztalodhoz. Baromi király, ráadásul a haluk is valami fantasztikus volt!
We went to Shirakawago, which is actually not in Ishikawa, but again in the Gifu province, just like Takayama was. However it is only 1h15 from Kanazawa by bus. We got there earlier than Mako, so we already strolled around the town a bit and visited the Wada house. The traditionally built town is surrounded by snowy mountains and is really beautiful. You can see 1 metre tall snow everywhere and naturally everyone living there seems to have serious equipment for clearing it. Was really worth the wait and the visit!
For those interested, Higurashi No Naku Koro Ni takes place in this town.
Thank you MAko and Satoshi your company and for showing us around! We really enjoyed our time together, hope to see you soon again! ^^
Shirakawagoba látogattunk, ami igazából nem Ishikawában van, hanem Gifuban, mint Takayama, ahol korábban megfordultunk. Kanazawától viszont mindössze 1 óra 15 percre van busszal. Makóék előtt már ideértünk, így sétálgattunk, nézelődtünk, meg bementünk a Wada házba. A tradicionálisan épült várost havas hegyek ölelik körül és igazán szép látványt nyújt. 1 méter magas havat látni mindenfele és ennek megfelelően minden kertben elég komoly hóeltakarító felszerelést látni. Shirakawago mindenképpen megérte a várakozást és hogy eljöttünk!
Akit érdekel, további érdekesség, hogy itt játszódik a Higurashi No Naku Koro Ni.
Köszi Mako és Satoshi a társaságotokat és hogy körbevezettetek minket. Nagyon jó volt együtt mászkálni, remélhetőleg hamarosan ismét találkozunk! ^^
Today we travelled from Kanazawa to Kyoto. We decided to visit the Kyoto Aquarium. It was small, but really good, especially the furry seals, the jellyfish and the garden eels (I think that is their name, living in groups and sticking their heads out of sand). I will upload some photos later, as today the hotel barely has internet.
Ma Kanazawából Kiotóba vonatoztunk. A kiotói akvárium látogatása mellett döntöttünk. Kicsi ugyan, de ennek ellenére nagyon tetszett, különösen a bundás fókák, medúzák és kert angolnák (remélem ez a nevük, fejüket kidugdosva a homokból, csoportosan élnek). Képeket csak később rakok fel ezúttal, mert ma nem nagyon van net a hotelben.
Today we visited the Fushimi-Inari Shrine and climbed the Inari mountains, famous for its red gates along its trails. Then we went up the Kyoto Tower, to look at the whole of the city!
Ma ellátogattunk a Fushimi-Inari szentélyt, majd megmásztuk az Inari-hegyet, ami a rajtavezető utak mentén elhelyezkedő piros kapukról híres. Majd felmentünk a Kiotói toronyba körbenézni!
Today we visited the Higashiyama district, the Kiyomizudera temple, the Kodaiji temple, and the Maruyama park. We wanted to go there by bus, but it seemed impossible, as there were long-long lines waiting to get on each. We waited for one bus and saw the queue barely proceeding, so decided to just walk entirely there. That was a good idea, we ran into quite some interesting places along the way. Funny thing, as big as Kyoto is, we managed to run into Tettri and Pedro two times, decided to have dinner together tomorrow at some izakaya. We also visited such place today, also had some regular local there who we talked with a bit, was quite fun.
Ma a Higashiyama körzetbe, a Koyomizudera templomhoz, a Kodaiji templomhoz és a Maruyama parkba mentünk. Busszal szerettünk volna menni, de olyan hosszú sorok kígyóztak érte, hogy szinte lehetetlennek tűnt. Vártunk egy busznyit és konstatáltuk, hogy a sor alig csökkent, így inkább gyalog mentünk. Amit jól is tettünk, mert sok érdekes hely mellett mentünk el. Ráadásul amilyen nagy Kiotó, kétszer is belefutottunk Tettriékbe. Holnapra megbeszéltünk egy közös vacsit valami izakayában. Ma este is mentünk egy ilyen helyre, ahol egy helyi mellénk kapott helyet, kicsit elbeszélgettünk, tök jó volt.
The day befor yesterday we visited Nara, which is well-known for its deers. I looked up some information on wiki, as I did not know much other than that. We went to Nara Koen (Nara Park), which is at the foot of Mount Wakasuka. It was established in 1300s, making it one of the oldest parks in Japan. The first thing you notice in Nara is the tables along the roads warning about the deer crossing. As you get closer to the park, you see them actually walking around. And you see a lot in the open park, they can freely roam around. And apparently there are like 1200 wild deer.
According to local folklore, deer from this area were considered sacred due to a visit from Takemikazuchi-no-mikoto, one of the four gods of Kasuga Shrine. He was said to have been invited from Kashina, Ibaraki, and appeared on Mt. Mikasa riding a white deer. From that point, the deer were considered divine and sacred by both Kasuga Shrine and Koofuku-ji. Killing one of these sacred deer was a capital offense punishable by death up until 1637, the last recorded date of a breach of that law.
After WWII, the deer were officially stripped of their sacred/divine status, and were instead designated as national treasures and are protected as such. Visitors can purchase "deer-crackers" (shika-senbei - currently for 150¥) to feed the deer in the park.
The park is home to the Nara National Museum, which we couldn't visit in the end, but did check out the Todai-ji, where the largest wooden building in the world houses a 50-foot tall statue of Buddha.
We also checked out the Kofukuji Temple, with many beautiful lanterns (they also have a dark room with many lit in front of mirrors) and a botanical garden called Manyo, which was barely visited for some unknown reason. They have a nice wisteria garden, which must be really beautiful around May.
Generally we really enjoyed walking around the park, feeding the deers, and walking around them. Nara is a really nice tranquil city, worth to visit, when you want to get away from the rush of bigger cities.
In the evening we had lunch together with Tettri and Pedro at an izakaya near the famous Pontochoo area.
Tegnap előtt Narába látogattunk, ami híres az őzeiről. Mivel nagyon mást nem tudtam róla, így wikin kerestem róla pár extra infót. A Wakasuka hegy lábánál elhelyezkedő Nara Koenbe (Nara park) mentünk, amit az 1300-as években alapítottak, amivel Japán egyik legrégebbi parkja. Narába érve az első dolog, ami feltűnhet, az az őzekre figyelmeztető közlekedési táblák. Aztán persze a parkboz közelítve megpillantod az őzeket is. Kint is, a parkban is szabadon mászkálhatnak. Van belőlük elvileg olyan 1200.
Helyi mese szerint az itteni őzeket szentként tisztelték, ami a Takemikazuchi-no-mikoto, a Kasuga szentély négy istenség egyikének a látogatásából ered. Az Ibaraki provinciai Kashina városából hívva, a Mikasa hegyre fehér őzön érkezett. Ettől fogva lettek az őzek szent állatok mind a Kagura szentély és Koofoku-ji szerint. Egy állat leölése főbenjáró bűn volt és 1637-ig kivégezhettek érte, legalábbis akkoriból van utoljára írásos emlék erről.
Aztán a második világháború után eltörölték szent státuszukat és helyette nemzeti kincsekké nyilvánították őket. A parkban szerteszét lehet kapni shika-senbeit (őz-csemege, 150¥ jelenleg) az őzek etetésére.
Ebben a parkban található a Narai Nemzet Múzeum is, de arra már nem jutott időnk. A Todai-jibe benéztünk viszont, ami a világ legnagyobb faépülete, benne egy kb 15 méter magas daibutsu (Buddha szobor) - igazából van ott még 2 kisebb is.
Ellátogattunk a Kofukuji templomba is, ami rengeteg lámpásnak ad otthont (van egy tükrös sötét szobájuk is, amiben világítanak is), illetve a Manyo botanikus kertbe. Utóbbit nem értettük miért volt olyan üres, pedig nagyon szép volt. Van lilaakác kertrészük is, ami szuper lehet májusban.
Összességében nagyon élveztük a parkot, az őzek etetését és köztük sétálgatást. Nara egy csendes, nyugodt város, és érdemes ellátogatni ide, ha egy kis nyugalomra vágysz, távol a nagyvárosi nyüzsgéstől.
Este Tettriékkel vacsoráztunk egy izakayában a Pontochoo körzetben.
Yesterday we wanted to take it a bit easier, as we have been walking each day until now, plus it was a rainy day anyway. Therefore we decided to visit Osaka, the building HEP Five on Kit Gerrits' recommendation. This would be a normal mall, except it has a huge red whale statue right at its entrance inside, an arcade and an amusepark on its top 2 floors, and a ferris wheel on top.
We played the taiko no tatsujin (there was someone playing it awesomely on super-duper hard mode), air hockey (it had a normal mode with one hockey and an extreme with loooots of smaller ones included, that was crazy 🙂but otherwise this is great fun), the ferris wheel (wow!), purikura (making funny pics), and visited 2 attractions from the amusement park part. One was the Wild treasure hunt. 10 if us had to sit on a boat, which was pulled in front of a big screen showing water rafting and moving along. It was pretty fun, we were "pulled" by some strange and funny machine going for the treasure. Then we went to the haunted house, which was also enjoyable.
We also visited 2 camera shops, and reached the Nanba Yasaka Shine, only to find it closed by then. Still adding some pictures on it, as it is a pretty unusual one.
Tegnap kicsit könnyebbre akartuk venni, mert eddig minden napot főként gyaloglással töltöttünk, meg egyébként is egész nap zuhogott az eső. Így hát Oszakába mentünk, Kit javaslatára a HEP Five-ba. Ez egy normál bevásárló eltekintve attól a ténytől, hogy bent a bejáratánál lóg egy hatalmas piros bálna szobor, a felső két emeletén van egy árkád és vidámpark, a tetején meg egy óriáskerék.
Játszottunk a taiko no tatsujinnal (volt ott valaki, aki valamin szuper-mega-brutál üzenmódban nyomta), levegő hokival (normál és rengeteg-zseton-jön-egyszerre őrült módban, de amúgy ez a hoki cucc nagyon király), felültünk az óriáskerékre (wow!), csináltunk purikurát (csináltunk vicces képeket), meg még kipróbáltunk 2 cuccot a vidámpark részlegből. Egyik a Wild treasure hunt volt, vagyis Vad
kincsvadászat. 10-en ültünk egy csónakszerűségbe, ami egy nagy monitor elé lett behúzva. Amolyan vadvízi evezés módban, a csónak ennek megfelelően dölöngélt, illetve valami nagy gépszerkezet ráncigált minket maga után a kicset hajkurászva, tök jópofa volt. A másik egy kísértetház volt, amin szintén jót szórakoztunk.
Még meglátogattunk két kamera boltot, majd megnéztük volna még a Nanba Yasaka szentélyt is a szokatlan formája miatt, de sajnos már bezárt, mire odaértünk. Azért teszek fel képet arról is, milyen lett volna.
Yesterday we visited the Nanzenji temple for its temples and aqueduct - never seen one before! On the way we encountered the Konchi-in temple and decided to go in. That one also has a pretty garden - plus as it was early and still wet from the rain from dawn, it was quite empty still.
After some walking we returned just to travel to Inuyama for their annual float festival, which has been handed down to the present since 1635. They march the streets of the town with 3-tier wooden floats. In the evening each have 365 candle lit lanterns, kids drumming and sometimes shouting (so~ya!), some playing the flute, and adults pulling, pushing and rotating(!) the floats. It looks really impressive - though seems pretty dangerous, they really have to be careful. Also some cherry trees started to bloom in the area, which looked pretty in the light of the lanterns. Along the streets there were also food stalls, which are typical and great part of Japanese festivals.
Right before the evening event, we had some extra time, so we also went up the Inuyama Castle to check it and to look around the city from above.
Was a really great festival!
Tegnap a Nanzenji templomba látogattunk a templomaiért és persze az akvaduktjáert - még sosem láttam ilyet élőben! Odafele belefutottunk a Konchi-in templomba is, így oda is bementünk. Gyönyörű kertje van annak is - ráadásul nem is nagyon volt még bent senki köszönhetően a hajnali esőzésnek és hogy még relatíve korán volt.
Miután jót nézelődtünk, elindultunk Inuyamába, az idei felvonulásos fesztiváljukra, amit már 1635 óta rendeznek. 3 emeletes faszerkezeteken vonulnak végig a város utcáin. Estére 365 lampiont akasztanak rájuk és meggyújtják őket. Ezeken a faszerkezeteken gyerekek dobolnak és kiáltoznak (so~ya!), fuvoláznak, miközben felnőttek tolják, húzzák, illetve forgatják(!). Lenyűgöző a látvány - viszont ugyancsak veszélyes, úgyhogy nagyon óvatosak. Az utcák mentén szuper ételstandok vannak, jellemzően a japán fasztiválokra.
Az esti felvonulást megelőzően még felmentünk megnézni az Inuyama kastélyt is.
Nagyon szuper fesztivál volt!
Mate read about the Naoshima island in a photo forum. It seemed to be manageable from Kyoto, so we left early morning. It involved a 75 mins shinkansen (these are just awesome, each time), a 50 mins bus, a 25 mins ferry and and additional 15 mins bus route to get there, but we made it!
This island has many works of art - and pretty cruelly you are not allowed to take photos at the locations. Among them we visited the Ando Museum (since no photoing, we bought a book, as the place was just amazing), the 6 locations of the Art House Project (each pretty interesting), the Lee Ufan Museum (a small tranquil museum right next to the sea), the Benesse House (must see; loved the painting "David Hockney: A Walk Around The Hotel Courtyard Acatlan (1985)" and the construction "Jonathan Borofsky: Three Chattering Men (1986)", plus one of the rooms gave a serious Stanley Parable vibe).
On the way back with the ferry, we saw the sunset.
Higly recommended island, probably it would be a good idea to visit some of the other nearby islands and see more of Ando Tadao's work.
Máté egy fotós fórumban olvasott a Naoshima-szigetről. Úgy tűnt Kiotóból tulajdonképpen elérhető távolságban van, így korán reggel indultunk. Kellett menni shinkansennel 75 percet (egyszerűen lenyűgözőek ezek a masinák), 50 percet busszal, 25 percet komppal, meg még 15 percet helyi busszal, de csak odaértünk!
A szigeten sok művészeti kiállítás van - és elég kegyetlen módon még csak fotózni se lehet bennük. Ellátogattunk az Ando Múzeumba (végül legalább egy könyvet beszereztünk innen), az Art House Project hat különböző állomásába (mind érdekes és más és más), a Lee Ufan Múzeumba (egy nyugodt kis múzeumocska a tenger közvetlen szomszédságában), a Benesse Houseba (kötelező; a "David Hockney: A Walk Around The Hotel Courtyard Acatlan (1985)" festmény és a "Jonathan Borofsky: Three Chattering Men (1986)" konstrukciók voltak talán a kedvencek, de a Stanley Parable érzést keltő szoba is nagyon ott volt).
Visszafele a kompon láttuk a naplementét is.
Mindenképpen ajánlott a sziget. Valószínűleg érdemes lenne még a további környéki szigetekre is ellátogatni a jövőben, illetve Ando Tadao munkásságának is jobban utánajárni.
We arrived at Tokyo, Shinjuku. We have visited the Shinjuku Park (why does it close as early as 16:30? >.<), then strolled around the area.
Megérkeztünk Tokióba, Shinjukuba. Benéztünk a Shinjuku parkba (miért zár már 16:30-kor? >.<), majd sétálgattunk a környéken.
Yesterday we visited the Hamarikyu Gyoen (Garden) with Zoli, Erina, Kaoru and Dylan, to do a proper ohanami, cherry blossom viewing. Kaoru brought a super great and tasty obento she made herself (wow!), Erina brought some sakura-themed wagashi (we learned about a mochi-type, which is only half done, it's less sticky and the rice is more-or-less still visible - quite tasty, but compared to the whole mochi, it can spoil early, so it's less common), and everyone got some drinks as well (people toooootally don't drink alcohol during ohanami~; but interestingly, most parks prohibit it, at the Shinjuki Gyoen the other day our bags were checked for it!).
It was really fun, talking, viewing the flowers and technically having a feast. :) After, we walked around the park and had some Japanese matcha tea together.
In the evening we had a reservation at Sushi Bar Yasuda, which we booked online like a month ago or so. We got a seat at one of the 2 tables. It would have been better at the counter, as we would have a much better sight from there, but tables are also quite close. I think the best sushi we ever had was still at the Tsukuji fish market, but it was still very good, plus it is very appproachable for most tourists, as all waiters and Yasuda speaks really good English. Also the stories shared by the chef Yasuda are really enjoyable.
Tegnap a Hamarokyu Gyoenbe (kert) látogattunk Zolival, Erinával, Kaoruval és Dylannal, hogy ohanamizzunk (virágnézés), ahogyan azt kell. Kaoru hozott szuper király és fincsi obentót, amit maga készített (wow!), Erina sakura témájú wagashit (tradicionális japán édesség; megismertünk egy olyan mochi fajtát is, amit csak félig készítenek el, így nem olyan ragadós és még látszanak benne a rizsszemek - nagyon fincsi, viszont hátránya, hogy romlandóbb, ezért jóval ritkább is), illetve valahogy mindenkinél akadt valami ital is (neeem, az ohanamik során az emberek még véletlenül sem isznak - de amúgy érdekes módon a legtöbb park tiltja, a Shinjuku Gyoennél pár napja például belépés előtt át is nézték a táskánkat).
Nagyon kircsi volt, beszélgetni, virágot nézni, közben meg jókat enni. :) Utána még körbesétáltuk a parkot és ittunk egy japán matcha teát.
Estére volt egy foglalásunk a Sushi Bar Yasuda helyen, amit kb egy hónapja (ha nem több) foglaltunk online. Sajnos csak az egyik asztalhoz kaptunk helyet, a pultról azért jobb lett volna, de ez is azért közeli. A legjobb sushit továbbra is a Tsukuji halpiacnál ettük, de ez is jó volt, na meg elég turista barát, itt minden pincér és Yasuda, a séf is nagyon jól beszélt angolul, illetve érdekeseket mesélt Yasuda is a puktnál, miközben a sushijat készítette.
We were debating over what to do the day before yesterday. Option was to just visit the Disneyland (never been to one, but on one hand Mate was less interested in the Disney aspect and on the other, it was spring break, so according to recent reviews on tripadvisor, it's unusually crowded now), Nikko's Edo Themed Park (shuriken throwing etc - similar problem, overcrowded at the moment), or just Nikko's temples and shrines. So we ended up going with the last one (but will visit Efteling soon!), but there were still a lot of tourists, wow!
We walked around and saw lots of nice places, like Sanbutsudo, Toshogu, Taiyuin, Takinoo. Unfortunately we were not allowed to take pictures at most places, therefore sharing a blog, where they can be seen.
My favorite was the Crying Dragon. A huge dragon painted on the ceiling. When clappers are struck right under its eyes (and only there! no echo either at anywhere else in the room), you can hear some crying sound. Pretty amazing!
Later we meet up with Dávid Máté to have a drink together.
Nem voltunk egészen biztosak mit is csináljunk tegnapelőtt. Felmerült Disneyland (sosem voltunk, viszont egyrészt Mátét kevésbbé izgatta a Disney része, másrészt iskolaszünet lévén és az utóbbi értékelők alapján nagyon tömött lett volna), Nikko Edo Vidámparkja (shuriken dobálás stb. - persze megint sokan lettek volna), Nikko templomai. Utóbbinál maradunk (na persze Eftelingbe majd megyünk!), na nem mintha kevesen lettek volna ezeknél, sőt!
Voltunk a Sanbutsudonál, Toshogunál, Taiyuinnál, Takinoonál. Sajnos fotózni persze a többségüknél nem volt szabad. Lentebb viszont egy blog, ahol mégis láthatóak a helyszínek.
A kedvenc a Síró sárkány volt. Hatalmas festett sárkány egy temlim mennyezetén. Amikor a szeme alatt farudakat ütögettek össze (és csak ott ám, máshol egy árva visszhang nem volt!), valami sírós hangot lehet hallani. Tök király!
Később találkoztunk Rothensszel is egy vacsira/italra.
The three Buddhas of Nikko / Nikko három Buddhája: Calvin's journey
Nikko's Crying Dragon / Nikko Síró sárkánya: Calvin's journey
Thursday we visited Sayako Yamaguchi Oda and chibi Tetsujin! ^^ Thank you for having as and showing the sakura trees nearby, it was really beautiful along the river bank!
As we saw the flowers finally in full blossom, we changed our original plan and rushed to Shinjuku Gyoen to see them there. There were a lot of people there now, but it was so beautiful!
In the evening we went for fishing with Erina Kawahara and Zoltan Szego. Well, it was more like a fishing restaurant, it is called Zauo (the funny thing is, on our way home we were watching Terrace House and in one of the episodes they were actually visiting Zauo X). Was a really unique experience, as we never did fishing before. But I also felt really sorry for the fish though, bowed and said sorry to them. x.x The food they made was just amazing (tofu, fish, veggies, everything)! Thanks Erina, Zoli for taking us there!
On Friday we started at Coco Ichibanya, which is a Japanese curry chain famous for it's spiciness level system. You can get spiciness level 1-5 anytime, but going above is only recommended if you had the previous level before. I had level 5 before, so finally went for 6! Well it did make me hiccup in the beginning, but otherwise was pretty nice. They were already surprised when I ordered it, then someone came in and ordered level 10! XD
We went for shopping in the Asakusa area, then realized how close the Tokyo Skytree is, so went there. Compared to the Kyoto Tower, this is much higher, but no telescopes there and was really crowded! Still was interesting to see Tokyo from above!
On the way we also had some unusual ice cream: tofu (this was sooo good, you wouldn't guess!), pumpkin and sesame seeds! Don't be afraid to try such flavors if you ever come across them. :)
We wanted to visit some underground department store for some additional shopping, but it turned out, there is one upperground in the Skytree! So was no need to go furthermore.
Saturday we visited the TOP Museum, which is for photography. They had on display:
- Dawn of Japanese Photography: The Anthology (liked this one the most, it explained about how photography was introduced to Japan and showed examples from the era)
- Yamazaki Hiroshi: Concepts and Incidents (this had some really interesting concepts, like one picture formed by all frames of a full roll of film; double pictures, where one for the day and one for the night)
- Eyes of photojournalist, Hiromi Nagakura
Then we travelled to Narita, where we stayed for the night.
Sunday we travelled back to the Netherlands. While we were away, it was like 20°C and sunny here (but no worries, now that we are back, it's back to its the more normal 11°C-accompanied-by-rain state... >.<), while like one of the coldest springs in Japan with the sakura more than a week late from predicted. x.x
All in all, we really enjoyed out trip in Japan! Was really great to visit our friends there, do hanami together and visit some new places!
Next time we probably should try to visit the other islands as well, as so far we have only been to Honshu.
*magyar*
Csütörtökön meglátogattuk Sayakót és a pici Testujint! ^^ Megmutatta nekünk a környéken lévő, addigra már éppen virágzó cseresznyefákat, amik a folyó partján terültek végig. Olyan szépek voltak, hogy rögötn úgy döntöttünk változtatunk a terveken, és inkább a Shinjuku Gyoenbe megyünk át, hogy ismét megnézzük az ottani cseresznyefákat. Nem is csalódtunk, bár rengetegen voltak, tényleg nagyon szépek volt a kertben lévő cseresznyefák!
Este Erinával és Zolival halászni mentünk. Na jó, nem egészen halászni, de mindenesetre egy halászó étterembe, amit Zauonak hívnak (muris, hogy a repülőn hazafele néztünk néhány rész Terrace House-t, és az egyikben pont a Zauóba mentek! :D). Még sosem halásztunk. Sajnáltam a halakat, meghajoltam nekik meg bocsánatot kértem, miután kifogtam őket. x.x Viszont az éttermben valami szuper kaját csinálnak (tofu, hal, zöldségek, komolyan minden szuper volt!). Köszi Erina és Zoli, hogy elvitettek minket oda!
Pénteken a Coco Ichibanyában kezdtünk, ami japán curry lánc, híres az érdekes kaja csípősségi rendszeréről. Level 1-5-öt bármikor kérhetsz, de felette lévőt csak akkor ajánlott, ha már az előtte lévőt teljesíteted. Legutóbb 5-öst kértem, így most végre a 6-ost. Hát, az elején csuklottam tőle, de egyébként egészen kellemes volt. Persze már ettől is nagyon meglepődtek a pincérek, erre nem sokkal bejött valaki késpbb, aki Level 10-est kért! XD
Ezután boltoztunk Asakusában. Onnan láttuk a Tokyo Skytreet, így úgy dötöttünk elsétálunk oda is és felmegyünk. A Kyoto Towerhez képest sokkal magasabb, viszont nincsenek teleszkópok és naaaagy a tömeg. Ennek ellenére tök jó volt felmenni oda és körülnézni!
Odafele mé fagyiztunk is, találtunk egy helyet egészen furcsa ízekkel: tofu (ez valami hihetetlen jó volt, nem gondolnád!), tök és szezámmag! Ha látsz ilyet bárhol, érdemes kipróbálni őket, mert nagyon jók voltak!
Kerestünk egy pincés bevásárlót is, erre kiderült, hogy van ilzen, csak éppen a Skytree egyik fentebbi emeletén. Szóval tök jó, keresni se kellette. :)
Szombaton a TOP Múzeumba mentünk, ami egy fotós múzeum. Ezek voltak az aktuális kiállításaik:
- Dawn of Japanese Photography: The Anthology (ez volt szerintem a legjobb, elmesélte hogyan vezették be a fotózást Japánban és mutattak sok sok példát abból a korból)
- Yamazaki Hiroshi: Concepts and Incidents (ezekben is érdekes koncepciók voltak, pl. egy kép, amit egy rollni összes képe formázott meg vagy dupla képek, ahol ugyanaz a helyszín, de egyik fényes nappal, másik késő éjszaka)
- Eyes of photojournalist, Hiromi Nagakura
Ezután Naritába utaztunk, hogy reggel korán indulni tudjunk a reptérre.
Vasárnap pedig visszautaytunk Hollandiába. Amíg elvoltunk, itt jó 20°C volt és napsütés (de nem baj, most hogy visszatértünk, visszatére a 11°C fok és esőzés... >.<). És persze míg Japánban voltunk, megkaptuk az egyik leghidegebb tavaszt, ahol a cseresznyevirágzás egy héttel késett a várthoz képest... x.x
Összességében nagyon jól éreztünk magunkat! Nagyon jó volt barátokkal találkozni, hanamizni együtt és új területeket meglátogatni!
Eddig csak Honshuban voltunk, úgyhogy lehet legközelebb a többi szigetre is érdemes lenne ellátogatnunk.
]]>
A leghülyébb angyal A Melankólia-öböl buja bestiája A neccharisnyás papnő pajzán szigete A velencei sárkány Biff evangéliuma - Aki Jézus gyerekkori haverja volt Bolond Csak egy harapás Lestrapált lelkek Mocskos meló Ördögöd van! (hiányzik) Prérifarkas blues Te szent kék! Totál szívás! Vérszívó démonok (hiányzik?)Neil Gaiman:
A temető könyve Amerikai istenek Anansi fiúk Árnyak és rémek - RAY BRADBURY EMLÉKÉRE Coraline Csillagpor Északi mitológia Elveszett Próféciák Ezüst Álom - Köztesvilág trilógia 1. (hiányzik) Ezüst Álom - Köztesvilág trilógia 2. (hiányzik) Farkasok a falban Fortunately, the Milk Felkavaró tartalom - A nyugalom megzavarására alkalmas történetek Free country: A tale of the children's crusade How the Marquis Got His Coat Back Kilátás az erkélyről Köztesvilág M is for Magic Ne ess pánikba! - Douglas Adams és a Galaxis útikalauz stopposoknak (nincs meg) Norse Mythology Óceán az út végén Sandman, az álmok fejedelme 1. – Prelűdök és noktürnök Sandman, az álmok fejedelme 2. – A babaház Sandman, az Álmok Fejedelme 3. - Álomország Sandman, az Álmok Fejedelme 4. - Párák évszaka Sosehol Szerencsére a tej (hiányzik?) The Sandman Overture The Deluxe Edition Törékeny holmik Tükör és füst Trigger Warnings: Short Fictions & Disturbances 27 képtelen történet - Mesék felnőtteknek A hipertér vándorai (hiányzik)Mark Lawrence
Széthullott Birodalom trilógia 1. - Tövisek hercege (hiányzik) Széthullott Birodalom trilógia 2. - Tövisek királya Széthullott Birodalom trilógia 3. - Tövisek császára]]>
Káosz A káosz papja (1. kedvenc: A káosz szíve) A káosz kincse A káosz sárkányai A káosz elszabadul Jégmágia (antológia) Vér és korona I. - Jégkorona (antológia) A Drén fivérek (A káosz fényei egyik története a háromból) A káosz virágai (A káosz fényei egyik története a háromból) Rekviem Káosz Dréniában A síró Mandzsun Vérkáosz A káosz démonai Mokhara démona Hideglelés Fekete lángok A káosz ünnepe Az éj káosza, A káosz éje, zzz-Űrzavar
Asimov Encyclopedia Galactica I-V., IX.]]>
A bárány panasza / Hitsuji No Uta 1-2. [összesen 7 kötet] A Biblia manga A káosz kapui 1-3. [összesen 3 kötet] A makrancos hercegnő 1-5. [összesen 5 kötet] A széthullott birodalom 1. - Tövisek hercege (Mark Lawrence) (könyv) A széthullott birodalom 2. - Tövisek királya (Mark Lawrence) (könyv) A széthullott birodalom 3. - Tövisek Császára (Mark Lawrence) (könyv) Alice csodaországban Angel Sanctuary 1. (japán) [összesen 20 kötet] Annyira király vagy! / You Are So Cool! 1. [összesen 6 kötet] Arata Kangatari / Arata The Legend 1-24. [ongoing] Árnybíró 1-17., Gaiden [összesen 17+1 kötet] A vízisten menyasszonya / The Bride Of The Water God 1-7. [összesen 14+ kötet] Avalon High koronázása [összesen 3 kötet] Avril Lavigne 5 kívánság 1. [összesen 2 kötet] Ayakashi Koi Emaki 1-2. (japán) [összesen 2 kötet] Az ördög menyasszonya 1-2. [összesen 2 kötet] Azumanga Daioh 10th Anniversary (japán) Bania, a pokoli futár 1-5. [összesen 5 kötet] Berserk 1-6. [összesen 35 kötet] Bizenghast 2-5. [összesen 7+ kötet] Blossom Period (japán) Bolondok aranya / Fool's Gold 1-2. [összesen 2+ kötet] Borsmenta 1-4. [összesen 4 kötet] (kölcsönbe adhattam, mert nincs a polcon ;_;) The Complete Chi's Sweet Home 1-4. [összesen 4 kötet] Chobits Omnibus 1-2. [összesen 2 kötet] Chrno Crusade 1-8. [összesen 8 kötet] Csillagsivatag D, a vámpírvadász 1-4. [összesen 4 kötet] Darker Than Black 1-2. [összesen 2 kötet] Death Note 1-12. [összesen 12 kötet] Dengeki Daisy 1. (angol) [összesen 8+ kötet] Detective Conan Case Closed 1, 10-12. (angol) [összesen 71 kötet] Démonnapló 1-7. [összesen 6 kötet] Dharma 1. Dominion tankosztag DragonHalf 1. (japán) Dragon Wars The Tale Of Lufiak Duell (angol) DramaCon 1-3. [összesen 3 kötet] Dream Idols 1-3. (angol) Élni Emily the Strange (Rob Reger, Jessica Gruner) - Elveszett emlékek (könyv) Esti tagozat / Night School 1. [összesen 4+ kötet] Faust 1-2. (könyv) (angol) Fullmetal Alchemist 1-27. (angol) [összesen 27 kötet] Fushigi Yuugi 1-18. (angol) [összesen 18 kötet] Fushigi Yuugi Genbu Kaiden 1-12. (angol) [összesen 12 kötet] Fuyumi Ono: Juuni Kokki 1-4. (könyv) (angol) [összesen 11 kötet] Georgie! 1-5. (japán) [összesen 5 kötet] Girl Griends 1-2. (angol) [összesen 2 kötet] Gravitation 1-3. [összesen 12 kötet] Grimm-mesék 1-2. [összesen 2 kötet] Hanazakiri No Kimitachi E 3-in-1 1-2. (volumes 1-6) (angol) Hanazakiri No Kimitachi E 1. (japán) Harukaze Bitter Bop 1. (angol) Házi ninja 1. [összesen 3 kötet] Hellsing 1-7. [összesen 2 kötet] [összesen 10 kötet] Hetalia, tengelyhatalmak 1. [összesen 3 kötet] Hikaru No Go 1-2., 4-7. (angol), 13. (japán) [összesen 23 kötet] Hitorijime Boyfriend (japán) Hoshikawa Ginza 4chrome, Tsubomi series 1. (japán) Hoshizora No Karasu 1. (japán) [ongoing] Inuyasha 1-8. (angol) [összesen 56 kötet] JPop bálvány 1-2. [összesen 10 kötet] Kami To Yobareta Kyuuketsuki 1. (japán) [összesen 5+ kötet] Kanpai! / Kimi no Unaji ni Kanpai! 1. [összesen 2 kötet] Kase-san 1-5. [összesen 5 kötet] Kashimashi Omnibus 1-2. (angol) [összesen 2 kötet] Kimi Ni Todoke 1-3. (angol) [összesen 13+ kötet] Kisses, Sighs, and Cherry Blossom Pink Lángoló Hold 1. [összesen 5 kötet] Lidércfölde 1-3. [összesen 3 kötet] Little Butterfly Omnibus (angol) Love*Com 1-14. [összesen 17 kötet] Manga Shakespeare: Hamlet, Rómeó és Júlia Maria Holic 1. (angol) [összesen 8+ kötet] Mariasama Ga Miteru Artbook (japán) Mennyei dallamok 1-2. [összesen 3 kötet] Mermaid Forest (angol) Mermaid's Scar (angol) Mermaid's Gaze (angol) Miyuki Miyabe: Apparitions, Ghosts of Old Edo (könyv) (angol) Miyuki Miyabe: Brave Story The (könyv) (angol) Miyuki Miyabe: The Book Of Heroes (könyv) (angol) Miyuki Miyabe: The Sleeping Dragon (könyv) (angol) Nana 1-21. [összesen 21 kötet] Naruto 1-26. [összesen 54+ kötet] Nodame Cantabile 1-2. (angol) [összesen 24 kötet] Nyári eső Nyári srácok 3. [összesen 3 kötet] One Punch Man / WanPanMan 1. (japán) [összesen 19+ kötet] Ouran High School Host Club 7. (angol) [összesen 18 kötet] Orange: The Complete Collectione 1-2. (angol) [összesen 2 kötet] Panic x Panic 1. (angol) [összesen 2 kötet] Pirotan Princess Ai 1-3., Pletykák a másik oldalról, Az éji hajnal prizmája 1-2. [összesen 3+1+2 kötet] Record Of Lodoss War: Deedlit's Tale 1-2. (angol) [összesen 2 kötet] Rémmetró / Dark Metro 1-3. [összesen 3 kötet] Ruróni Kenshin 1-16. [összesen 28 kötet] S.S. Astro 1. (angol) [összesen 1+ kötet] Sailor Moon 1-12., Short Stories 1-2. (angol) [összesen 12 kötet] Sailor Moon 1. (japán, 3. generációs kiadás) Sailor V 1. (német) [összesen 2 kötet] Sámánharcos / Dan Gu 1. [összesen 9 kötet] Shirahime-Syo - A hóistennő meséi [összesen 1 kötet] Spice & Wolf 1-3. (könyv) (angol) [összesen 16 kötet] Star Trek a manga [összesen 3 kötet] Strawberry Panic 1-2. (angol) [összesen 2 kötet] Sword Art Online Novel: Sword Art Online Aincrad 1-2 (angol) Sword Art Online Novel: Sword Art Online Progressive 1-3 (angol) Sword Art Online Novel: Sword Art Online Fairy Dance 1, 3 (angol) Sword Art Online Novel: Sword Art Online Girls' Ops 1 (angol) Sword Art Online Novel 10: Alicization Running Tarot Café 1-7. [összesen 7 kötet] Top Museum, NY Eyes 2. (japán) The Manga Guide To Biochemistry (angol) The Manga Guide To Calculus (angol) The Manga Guide To Databases (angol The Manga Guide to Linear Algebra (angol) The Manga Guide To Physics (angol) The Manga Guide To Universe (angol) The Missing White Dragon (angol) Touhou Ibara Kasen Wild and Horned Hermit 1-2. (japán) [összesen 2 kötet] Trigun 1-2. [összesen 2 kötet] Usagi Yojimbo 1-8. [összesen 24+ kötet] Vampire Knight 1-17. [összesen 19 kötet] Video Girl Ai 1. (angol) [összesen 15 kötet] Voiceful (angol) Vörös kert 1-2. [összesen 4 kötet] Warcraft 1-3. [összesen 3 kötet] What did you eat yesterday? 1-2. [ongoing] Warcraft Legendák 1. [összesen 5 kötet] Yokohama Kaidashi Kikou 1-2. (japán) [összesen 14 kötet]
Yurei Attack! The Japanese Ghost Survival Guide Josikava Eidzsi Muszasi I-V. Hiro Arikawa: The Travelling Cat Chronicles
2007/5 (szeptember) 2008/2 (február) 2008/5 (május) 2010/10 1012/9 (október)Japán nyelvkönyvek:
Akio Tanaka: Nihon No E Shoutai 2., Bevezetés a japán szókészletbe J. J. Ballhatchet, S. K. Kaiser: Teach Yourself - Japanese, A Complete Course for Beginners Jay Rubin: Making Sense of Japanese, What the Textbooks Don't Tell You Kiss Sándorné Székely Ilona: Japán nyelvtani összefoglaló Mitamura & Mitamura: Let's Learn Kanji, An introduction to radicals, components, and 250 very basic kanji Naoko Chino: All About Particles, A Handbook of Japanese Function Words Nakao Seigo: Japanese-English, English-Japanese Dictionary Rita L. Lampkin, Hoshino Osamu: Easy Kana Workbook. Basic Practice in Hiragana and Katakana for Japanese Language Students Wolfgang Hadamitzky, Kazár Lajos: Kanji és Kana, A japán írásrendszer kézikönyve és szótára Kakuko Shoji: Making Your Japanese Flow, Basic Connections Giles Murray: Breaking Into Japanese LiteratureKépregények:
Majoria Liu & Sana Takeda: Monstress 1-2. George R. R. Martin: Trónok harca 1-4. Neil Gaiman: Sandman 1-4. 1. Prelűdök és Noktürnök 2. A babaház 3. Álomország 4. Párák évszaka]]>
A csütörtöki előhívást Tom tartotta, míg a pénteki lenagyítást Nico. SOm már korábban hívott elő fényképet, így neki nem igazán volt ez a rész új, illetve nekem sem teljesen, bár gyakorlatban még nem csináltam. A dolog tehát azzal indult, hogy fény mellett egy régi filmet kellett befűzni egy Paterson tank sprirálorsójába. Aztán ezt meg kellett ismételni teljes sötétségben - ennek folyamatáról itt vannak képek. Ezt a sötétet vaksötétként kell elképzelni, tényleg semmit sem látni. Ez rendben is volt. Aztán ugyanezt, de a saját filmemmel. Ez már ijesztőbb volt. Elég hamar kiderült, hogy eléggé más, mint a teszttekercset befűzni. Kezdve azzal, hogy ki kellett volna bontani a filmet. A vaksötétben először harapófogóval próbáltam, de sehogy sem sikerült leszedni a fémkupakot. Aztán sörnyitóval próbáltam, azzal sem ment. Végül odaadtam Tomnak, aki kinyitotta nekem. Ezután jött a befűzés, ami elsőre nem sikerült. Hiába tekertem, úgy tűnt nem viszi a filmet az orsó, ráadásul az egész össze-vissza tekeredett. Segítségként Tom kicsit megfogta a film alját, én meg megpróbáltam újre befűzni. Másodszorra rendben sikerült, úgyhogy már meg is volt az első sikerélmény. SOmnak jóval jobban ment ez a rész, azért számít a gyakorlat. :)
Ezután már fel lehet kapcsolni a lámpát, mert a következő lépésben a vegyszereket kell előállítani, amiknél nagyon fontos a vegyszerek megfelelő higítása és hőmérséklete, illetve a filmnek és a vegyszereknek megfelelően kell megválasztani a fürdetés idejét. A hívóvan nekem 13 percet kellett áztatnom a filmet, míg SOmnak 10,5 percig. Az első percben folyamatosan, de lassan kell forgatni a tankot, majd utána egyszer hozzá kell ütni az asztalhoz (ezáltal kiszabadulnak az esetleges buborékok a film körül), majd a továbbiakban fél percenként kell ismét egyszer-egyszer megforgatni. Erre azért van szükség, mert a folyadéknak a filmhez érintkezve megváltozik a kémiai összetétele és fontos, hogy egyenletesen eloszlassuk. Eután jön 1 perc megállító fürdő, majd végül 5 perc fixáló. Ezt követően már érheti fény a filmet, de ekkor mlg cseppmentesíteni kell, illetve alaposan lemosni. Aztán jön a szárítás. Idehaza ez a kád feletti lógatást jelenti, de ott volt külön szárítógép. Amíg száradt a film, elmentünk ebédelni egy közeli kávézóba.
Ezt kövezően jött a kontakt elkészítése (a linken lévő kép csak példa, nem amit készítettem). Ennke a lányege, hogy a filmről 1:1 méretarányú lenyomtatot készít, így a valódi színében is meg lehet nézni milyen is lesz nagyjából a kép kész (nagyjából, mert a nagyítás közben még ugyancsak sok mindent lehet csinálni a képpel). Ehhez először fel kellett vágni a filmet. A 26-os tekercset normális esetben 6-6-os szakaszokra szokták vágni. Egy 36-os tekercs viszont ténylegesen 38 filmkockából áll, bár az elsőr a modern gépek le szokták csalni. Ha ügyes a fotós és engedi a kamera, akkor bizony lehetséges 2 fotóval többet csinálni. SOm ügyesen fűzte be, így nekem is igazából 38 kockám lett. Ezt 6-6-6-6-6-4-4 hosszú szakaszokra vágtam. Ez könnyűnek hangzik, de igazából nagyon kevés hely van két kocka között, nagyon alaposnak kell lenni hozzá. Ezután ezeket beraktuk egy átlátszó fotó fóliába.
Eután jött a nagyító. Lévén kontaktot csináltunk, így első lépésben nem kellett nagyítani. Az első feladat az volt, hogy beaállítottuk a lenagyító távolságát úgy, hogy egy legalább A4-es méretű részt tudjon bevilágítani. Innentől már sötétben kell dolgozni. Először tesztképet kell csinálni. Egy fotólapcsíkot lehelyezünk erre a részre (a lenagyító le van kapcsolva! arra megfigyelni kell, hogy a fényérzékeny oldal legyen felül). Beállítjuk a blendét (jó választás lehet kiindulásként 35mm-es filmnél az 1/8), valamint hogy a gép 2 másodpercig adjon fényt. Ezután letakarjuk a fotópapír nagyját, csak egy kis vékony sávot hagyunk szabadon. Bekapcsoljuk a gépet, az 2 mésodpercig ad rá fényt, majd lekapcsol. Ezután lentebb mozgatjuk fél-egy centivel a lapot, majd ismét bekapcsoljuk a gépet még 2 másodpercre. Ekkor az előző szakasz már 4 másodpercnyi fényt kapott, míg az új kettőt. Ezt addig ismételjük, míg legvégül már letakarás nélkül világítjuk be a lapot. Így azt érjük el, hogy a papír sávokra lesz osztva, a különféle sávok 2, 4, 6,... másodpercnyi fényt kaptak. Ezután jön másfél perc előhívóban való fürdetés, majd egy perc leállító, végül 5 perc fixer. Egy perc áztatást követően a képet már ki lehet vinni a fényre, de utána még vissza kell rakni a maradék időre. Arra viszont jó, hogy megnézzük az eredményt és tudjuk dolgozni tovább az áztatás maradék ideje alatt.
Fényben megnézzük a sávokat és ez alapján eldöntjük, hogy jók-e a beállítások és mennyi időre van szükségünk az előhívásra. Ha nincs meg, csinálhatunk egy újabb tesztsávozást. Ha megvan, akkor jöhet a teljes kontakt. Ekkor már A4-es lapra, hogy az összes kép látható legyen. Nem érdemes ilyenkor filterekkel játszani, jó látni eredetiben a képeket. Betesszük a képet, letöröljük, lefújjuk, majd rátesszük a negatívok. Beállítjuk és bekapcsoljuk a gépet. Miután megvártuk, hogy lekapcsoljon, ismét jöhet a fürdetés. Majd lehet megnézni fény mellett. Ha minden jól ment, akkor kész is van a kontaktunk!
Ezután még csináltunk egy lenagyítást is, de annak a leírását most kihagyom, mert másnap egész nap azt csináltuk. Az oktatás után gyönyörű idő volt kint, úgyhogy sétálgattunk és fotózgattunk Utrecht utcáján, majd végül vacsoráztunk egy Umami nevű helyen. Lesétáltunk a vonatállomásra (útközben láttunk Miffy formájú gyalogoslámpát!), majd hazamentünk.
A képelőhívásról elég jó leírást lehet egyébként itt olvasni.
Pénteken mentünk vissza. Nico elég szigorúan indított, de aztán azért oldódott a hangulat. Ezúttal lenagyítást csináltunk. Kezdésként ki kellett választanunk a képeinket: a negatívkat rátehettük egy alulról világító valamire, így jól láthatóak voltak. Kaptunk nagyítót is. A portréknál érdemes megnézni, hogy a kép éles-e, különösgéppen ügyelve a szemtájékra. Szerettem volna SOmról előhívni egy képet, de úgy tűnt nem lett elég éles, így végül az ő egyik képét választottam még Edinburghból. A dolog azzal indult, hogy bekraktuk a kiválasztott és letisztított negatívot a nagyítóba, majd beállítottuk, hogy amekkora a fotólap, akkora méretű képet adjon, tökéletesen élesen. Erre van külön élességmérő. Ezután jöhet a csíkozás, mint már előző napon. Ezuttal nagyobb léptékben csináltuk, 4 másodpercenként, így jobban is látszott a különbség közöttük. Maga a lenagyítás abban különbözük, hogy itt nem kell a filmet ráhelyezni a fotólapra, mert az már be van téve a tetején. Csak beállítjuk a gépet és már kapcsolhatjuk be. Aztán jöhet a fürdetés. Ez egyszerűen hangzik, ugye? Hát persze, csak mégsem az. Ekkor jönnek ugyanis az extra lehetőségek.
Először is, ott vannak a filterek. Fekete-fehér képnél csak a magenta-sárga játszik, de színesnég van még a kék is. A magenta növeli a kontrasztot. Ha például van egy téglafalad, jobban elkülönülnek a téglaszemek, mert jobban eltérhet a tégla és a téglák közti rés színei. A sárga egymáshoz közelebb hozza a színeket (például egy teljesen fehérnek tűnő égben megjelennek a felhők). Van még a burning és a dodging. Burning során a kép egyes részeire több fényt jutattunk. Ennek módja például, hogy kitakarjuk azokat a részeket, ahova kevesebb fényt szeretnénk. Hogy ne legyen éles a határ, a kitakaró eszközt a levilágítás alatt enyhén mozgatjuk. A dodging az ennek az ellentéte, kitakarjuk azt a részt, ahova kevesebb fényt szeretnénk, a kép többi részét pedig rendesen levilágítjuk. A legutolsó képemet az alábbi módon csináltam:
1. lépés: 8-as blende, 100 magenta, 0 sárga, 35 másodperc
2. lépés: 8-as blende, 0 magenta, 75 sárga, 35 másodperc
3. lépés: 5,6-os blende, 0 magenta, 75 sárga, 35 másodperc, a kép felső égi részén burning egy kartonlappal
4. lépés: 5,6-os blende, 0 magenta, 75 sárga, 35 másodperc, a kép felső égi részén burning egy kartonlappal
5. lépés: 5,6-os blende, 0 magenta, 75 sárga, 35 másodperc, a kép felső égi részén burning egy köralakú kivágással
Az eredmény az lett, hogy a hídon jól kivehetőek a téglaelemek, de az ég és a fák, valamint épületek is jól kivehetőek fent annak ellenére, hogy a képen eredetileg a felső rész teljsen ki volt halványodva a napsütés hatására.
Ezután a kész képeket még leszárítottuk, majd átnéztünk a szomszéd fotós boltba. Ezt követően sjanos már besötétedett, úgyhogy most rögtön vacsorázni mentünk. A Surya nevű helyre mentünk be, ahol foglalás nélkül eredetileg úgy volt nem tudnak adni asztalt, de aztán végül mégis tudtak fogadni. Kiderült, hogy Amsterdamban is van éttermük, ráadásul az utrechi csak mostanában nyitott. Finom volt nagon, biztos el fogunk nézni az amszterdamiba is.
Összességében nagyon jól telt ez a két nap, rendkívül érdekes volt a filmelőhívás és lenagyítás, mindenképpen csinálnám még. Gondolkoztunk rajta, hogy kiépítünk otthon egy kics helyet neki, de igazából egszerűbbnek tűnik ide ellátogatni előhívni az újabb képeket. Meglátjuk. Annyi bizonyos, nagy élmény volt. :) ]]>
Vasárnap a City Hallnál találkoztunk Kaennel, onnan először a Deoksugung palota Daehanmun kapujánál lévő őrségváltáshoz mentünk (pontosabban először a mellette lévő Dunkin' Donutsba reggelizni, mert volt addig még negyed óra). Ez szerintem rendkívül élvezetes volt, aki csak Dél-Koreába látogat nézze meg, mert nagy élmény. Az őrség egyenruhája, a rendezett felvonulás, a zene, az egész rendkívül hangulatos, akárhányszor meg tudnám nézni. Ez és ez egy korábbi videó-részlet erről ugyanott (sajnos én nem csináltam videót, csak fotókat). Nem volt teljesen szokványos az amit mi néztünk, mert volt közben egy rövid harcbemutató, ami normál esetben nem része. Az viszont fura, hogy a közepén van egy pár perces szünet, amikor is be lehet menni az őrök közé és fotózkodni velük. Az őrségváltás után benéztünk a palota kertjébe is. Ez arról nevezetes, hogy a többivel ellentétben nyugati stílusú kertje van.
Ezt követően a közelben lévő térre mentünk, ahol többek között Sejong the Great (Nagy Szedzsong) király szobra is áll, ő találta ki a hangul írást is, hogy az írás és olvasás a köznép számára is elérhető legyen. A téren egyébként volt egy megemlékezés a 2014-es MV Sewol kompkatasztrófáról, illetve még valami rendezvény sok-sok standdal.
Elsétáltunk a Gyeongbokgung palota bejárata előtt, majd meglátogattunk a közelében lévő Jogyesa buddhista templomot. Az épületbe egyébként bárki bemehet, de a fotózás sajnos nem engedélyezett.
Az úton belefutottunk egy tradicionális Koreát bemutató rendezvénybe is. SOm kipróbálta a chapssaltteok (koreai mochi) készítést (hatalmas és nehéz kalapáccsal ütik), én pedig Kaennel a hanbokot, a tradicionális koreai öltözetet. Mókás volt, hogy meginterjúztatott minket pár diák (iskolai feladat volt), de nem nagyon birkóztak az angollal, úgyhogy telefonban Google Translattel fordították le a kérdéseiket... Persze az angol nyelvű válaszunkra csak bólogattak, de mivel videőra lett véve, így valaki majd csak megérti. Ezen kívül beugrottunk egy teázóba zöld teára, illetve kipróbáltuk egy utcai árusnál a Tornado Potato-t (angol leírás itt). Egy ilyen spirálalakban vágott, nyársra tűzött, olajban kisütött krumpli, különféle fűszerben megforgatva. Szuper finom!
Ezután egy közeli bevásárló utcába mentünk. A boltok hangulata pont a japán ellentéte. Itt rögtön odajönnek hozzád és erősködnek, hogy ez ilyen jó, ez olyan jó, ezt vedd, meg azt vedd. Angolul persze nem tudnak, szóval mindezt koreaiul mondják teljesen függetlenül attól, hogy esetleg egy szót sem értesz belőle (mondjuk az ellenkezőjével is találkoztam, a hölgy a bolton belül éppen egy sorozatot nézett és alig tudtam felhívni a figyelmét, hogy ugyan foglalkozzon velem is, mert kifizetném az árut). Vacsorázó helyet is itt kerestünk, egy gyorséttermi lánc egyik tagjába mentünk be. Bibimbapot ettünk, ami egy rizsalapú étel (vagy rizzsel vagy rizstésztával). Egy forró tálba van körbe egymás mellé helyezve a különféle összetevő - rizses cucc, zöldségek, szósz (szójás gochujang), valami húsféle, esetleg nyers tojássárgája. Ezeket össze kell keverni, majd még a tálban megfő. Természetesen járt hozzá banchan is, első soron kimchi, illetve valami teljesen íztelen meleg lötty (levesnek lett szánva, de tényleg semmi íze nem volt). Desszertre a Sulbing lánc egy éttermébe mentünk be és mangós bingsut ettünk egy kis kis tejsodóval. A binsu valami szuper jó találmány, vaníliás borotvált jégkrém (igazából inkább pehely, mint borotvált, szuper könnyű és finom) rengeteg gyümölccsel (vagy babpasztával). Hárman ettünk egyet. Alapvetően elég nagy adagokat adnak az éttermekben, szóval néha kérdéses, hogy ugyan egy adagnak szánják-e vagy éppen többnek. Ezt valószínűleg többnek.
A desszert után még sétáltunk egy kicsit, majd kerestünk egy boltot (7-eleven és GS25 van mindenhol), ahol vettünk koreai sört (Cass, Hite, Max) és sojut (gyakorlatilag a koreai szaké). Utóbbi egyébként ijesztően olcsó tud lenni. Emiatt is lehet, hogy világon a legeladottabb szeszes ital. Ehhez azt érdemes hozzátenni, hogy csak Koreában kapható. A Han nevű folyó partjára ültünk le iszogatni és beszélgetni.
Hétfőn volt SOm névnapja. Kezdésnek a szállásunk körül lévő piacra (Namdaemun piac) látogattunk el és mandut (koreai gombóc) meg csülköt reggeliztünk. Ezután a Gyeongbokgung palotához látogattunk (ami előtt előző nap elhaladtunk) és részt vettünk az idegenvezetésen. Ez messze nem volt olyan jó, mint a másik helyen. A bemutatott helyek viszont tényleg szépek voltak, különösképpen a Hyangwonjeong és a Gyeonghoeru pavillonok. Ezután a Bukchon Hanok Village keresésére indultunk, de az odafele vezető úton ismét beugrottunk valahova egy bingsura, ezúttal persimonosat ettünk. A keresett városrész tradicionális épületekből áll, amik egy 600 évvel ezelőtti város látképét alkotják. Érdekességképpen a Personal Taste doramában szereplő Sanggojae épület is ezen a területen található, eredeti neve Rakgojae. Sajnos a legpopulárisabb részeire nem sikerült eltalálnunk mire beesteledett, így inkább elindultunk haza. Helyi busszal utaztunk, ami rendkívül fura volt. Nem is igazán busz érzete volt, összesen 14 ülőhely volt rajta és talán 10 álló.
Kicsit lepihentünk, aztán vacsorára a környéken kerestünk egy bulgogis helyet. A bulgogi pácolt marhahús grillen, kis lével, hagymával és gombával (illetve néha egyéb zöldségekkel) összefőzve. Enyhén leveses jellegű. Nagyon finom volt, de nem igazán volt kiadós, úgyhogy kértünk még daejigalbit (vékonyra szelt sertésborda) is (egy angol összefoglaló a koreai grillhúsokról), amihez kaptunk kimchit is grillezni. Este mikor visszamentünk a hotelbe, éppen gós műsor ment a TV-ben.
Kedden reggelire ismét kipróbáltunk néhány koreai utcai ételt. Édes babkrémmel töltött mandukot, valamint vajas kukoricát. Utána először egy Trick Eye múzeumot látogattunk meg. Ez nagyon népszerű Koreában. Kerestem Amszterdamban is, de sajnos nem találtam. Úgy néz ki Európában nem sok van, pedig nagyon jó ötlet. A lényege, hogy a falon egy olyan 2D-s kép van, ami megfelelő szögből nézve 3D-snek hat. Ha jó helyen állsz, akkor a kompozíció részese lehetsz, így egészen jópofa képeket lehet készíteni. Sokan voltak ugyan a múzeumban, de nem olyan vészesen ahhoz, hogy nagyon várni kelljen akármelyik előtt is (mondjuk pont akkor érkezett egy nagy csoport, amikor mi elmentünk). Utána megnéztük az jégmúzeumot is. Az nem volt annyira érdekes vagy talán csak olyan hideg volt bent, hogy nem tudtunk nagyon hosszan nézelődni. Mondjuk nem is volt túl nagy a hely. Harmadiknak ugyanebben az épületben található Love múzeumot látogattuk meg, ami szintén egy trick eye múzeum, csak kicsit más témában. Határozottan vicces volt.
Ezt követően cicakávézóba mentünk. Jó volt, de igazából a magyar jobban tetszett. Itt a hely méretéhez képest szerintem túl sok volt a cica és ennek megfelelően nem is tudták olyan szép rendben tartani. A cicák ettől még nagyon aranyosak voltak, ráadásul volt egy kölyök is. Elüldögéltünk közöttük, aztán vacsorázni mentünk. Ezúttal egy amerikai éttermet próbáltunk ki. Én házi gyömbérsört és steaket kértem. Utóbbi kimagaslóan jó volt: puha, de omlós. Ismét beugrottunk egy bingsura, ezúttal a sárgadinnyéset próbáltuk ki.
A hotelbe visszaúton átmenve a City Hall előtti téren ezúttal klasszikus koncert ment egy nagy kivetítőn, akkor éppen a Hegyi király barlangjában játszották E. Griegtől.
Szerdán úgy döntöttünk zöldebb övezetbe látogatunk, úgyhogy Namhansanseongot látogattuk meg. Másfél óra alatt el lehet oda jutni. A közepébe vezető buszút izgalmas, ahogy felmegy a szerpentinen. Ez egy heggyel körbevett fennsík. Az utóbbit körbezáró hegyláncon fal vezet körbe, amin végig lehet sétálni. Teljes hosszában majdnem 8 km, ami fel-le vezet végig a hegygerincen. Végül kicsit több, mint a felét tettük meg, a közepétől lesétáltunk a keleti kapuig, onnan a falon haladtunk végig a nyugatiig, majd onnan visszasétáltunk középre. Főként idős koreaiak (na meg turisták) látogatják a hegyeket, ráadásul mind tetőtől-talpig teljes (és színes) hegymászói öltözetben és állítható hosszúságú mászóbotokkal. Egészen alul öltözöttnek érzi magát mellettük az ember. Ráadásul rendkívül sebesen haladnak hegymenetben, valamint mindig rengeteg étellel vannak ellátva. Jellemzően minden pihenőhelyen lehet falatozó csoportot látni. A környék mindenesetre nagyon szép, különösen érdemes elnézni a nyugati kapu közelében lévő Yeonjubong csúcsra. Onnan és a tőle a nyugati kapuig vezető úton remek a kilátás a környező városrészekre. Még kitérnék a mosdóra is, amit lefele menetben találtunk. Áram volt belekötve, nagyon hangosan és folyamatosan zúgott. A belseje tele volt habbal (gondolom ez ilyen a semmi közepén lévő WC lévén öntisztító funkcióval volt ellátva). Hát nem tudom. Tiszta volt ugyan, de használatát inkább kihagytam. Annyira nem szimpatikus az elektromosan zúgó ülőke. <.<
Mielőtt visszamentünk volna Szöulba, még beugrottunk egy étterembe egy koreai palacsintára, azt hiszem pajeon volt. Jellegben egy kicsit hasonlított a tócsnira. Visszaérve Kaennel találkoztunk és először a Dongdaemun Design Plazába (DDP) vezetett az utunk. Ez egy rendkívül érdekes épület, kívülről mint egy ufó, de belülről sem hazudtolja meg magát, simán lehetne a Solaris színhelye. Belül csigaformában emelkedik a padló, így pusztán körbesétálva el lehet jutni a tetejébe, teljesen kihagyva a lépcsőket. Na persze a lépcsőház is futurisztikus, szóval ettől még érdemes egy pillantást vetni arra is. A földszinten búgócsiga formájú székek vannak, amik ennek meg felelően forognak is. Egészen furcsa az egész, de nagyon király ettől még.
A környékén miközben éttermet keresve sétálgattunk, egy elég furcsa étterembe botlottunk (persze egyébként sok van ilyenből). Egészen furcsa szerzetek voltak a kirakatai akváriumokban - kagylók, csigák, polipok és... tengeri uborka! Az utóbbiból semmi esetre sem ennék. >.<
A helyen, ahova beültük, kipróbáltuk a sundae-t (gyakorlatilag koreai hurka), a sundaegukot (előbbit tartalmazó leves) és naengmyeont , ami gyakorlatileg koreai soba. A hideg változat (mul naengmyeon) jégkockás vízben áll, míg a meleg (bibim naengmyeon) száraz, de csípős gochujang szószt tesznek rá. Ez azért érdekes, mert pont ellentéte a japán sobának, ahol is a hideg a száraz és a meleg a leveses változat.
Csütörtökön reggelire kipróbáltuk a hotteokot, ami koreai töltött fánk. Utána a Seoul Grand Parkba mentünk. Az elefánt vasúttal (ez igazából busz, nem sínen megy) elmentünk az állatkertig. Ebben az volt a legfurcsább, hogy rendkívül olcsó volt. Felnőtteknek 3000 won a belépő, ami alig több, mint 2 euró, nagyjából 700 forint. A delfines-fókás előadás tetszett a legjobban, aminek a megtekintése benne foglaltatik a belépő árában (komolyan nem értem miből tartják fenn az állatkertet). Visszafele libegővel mentünk. Érdekes volt, hogy ellentétben az összes eddigivel, amit csak láttam, ez alatt ment védőháló.
Ezúttal kínait vacsoráztunk, lévén elég közel van ahhoz, hogy közel autentikus legyen (vagy legalábbis koreai ízlésnek megfelelő). Egy tengeri herkentyűs levest választottam és azt hiszem ez volt eddig a legcsípősebb étel, amit Dél-Koreában ettem. SOm csilis csirkét kért, hát az övé is szuper csípős volt, legalább 6 csilipaprika bele volt vágva.
Pénteken korán reggel elhagytuk a hotelt és a reptéri busszal mentünk a reptérre. A gép a kínai légfolyosók teltsége miatt majd egy óra késéssel indult, de egyébként csak olyan fél óra késéssel ért Amszterdamba. Jó este fél 10 volt, mire az itteni idő szerint hazakeveredtünk. A cicák nagy boldogan fogadtak bennünket.
Összességében érdekes volt Korea. Az sajnos rontott az élményen, hogy nem tudtunk koreaiul és tényleg nem igazán beszélnek angolul. Úgy érzem ehhez képest Tokióban többen beszélik, pedig azért ott sem elterjedt. Itt aki látszólag megérti sem igazán hajlandó megszólalni, de kicsit sem. Japán eléggé elkényelmesíti az embert, minden elérhető helyen és közelségben van, minden tiszta, rendezett. Itt azért nem mindig van így, de azért annyira nem rossz a helyet. Érdekes volt, de a jövőben inkább Szöultól távolabb eső területeket látogatnánk meg (mint Namhansanseong). Nyelv terén mindegy is, elvégre Szöulban sem igazán beszéltek angolul. Jejura mindenképpen el szeretnénk látogatni.
Néhány kiegészítés:
Nem világos, hogy Szöul magyarul miért Szöul. Igazából a Seoul se tetszik, de amúgy a 서울-t inkább "Szaul"-nak kellene írni.
A koreaiak tényleg esznek kutyát, de ez igazából inkább az idősekre jellemző, a fiatalok általában nem igazán rajonganak az ötletért. Kizárólag az erre specializálódott éttermekben lehet kapni, amik általában eldugott kis utcákban rejlenek. Meglepően drága, szóval valószínűtlen, hogy egy turista véletlen belebotlik. A rovar ropogtatni valók viszont már elterjedtek (látni mindenhol, különösképpen piacokon) és közkedveltek.
Vegetáriánusoknak egészen nehéz dolga lehet Koreában, rengeteg húsalapú ételük van. Ennek ellenére a gyümölcs választék nagy, piacokon érdemes szétnézni.
Piac mindenütt van. De tényleg. Ráadásul vannak olyanok, amik éjjel-nappal nyitva vannak. Vagy ha be is zárnak, nagyon későn.
Rendkívül sokféle utcai kajálda van Szöulban. Érdemes kipróbálni mindegyiket. Sajnos messze nem sikerült mindet megkóstolnunk, például a tteokbokki és a különféle nyársak, sültgesztenye, sültkrumplicsíkok sajnos teljesen kimaradtak. A bundegi (selyemlepke bábja) is, de ezt legalább így is terveztük.
Nagyon népszerű a ramyun leves (koreai ramen). Minden kis boltban kapható zacskós és poharas kiszerelésben és mindegyik végében van egy forraló. Helyben elkészítik és a boltban vagy annak környékén megeszik. Esetenként vesznek bele extra betétet.
Furcsák a gyalogos átkelők. Semmi logika nincs a lámpákban. Van, ami olyan, mint odahaza. Van, ami először zöld sokáig, majd utána pislogóra vált és közben leszámol még 30-50 másodperced. Van, ami nem számol le, de az elejétől kezdve pislog. Nem lehet tudni, hogy éppen milyen fázisban van (hacsak nem számolós-pislogós). Az viszont általában igaz, hogy nagyon sokáig zöld. Felmerülhet, hogy gondolnak az idősekre... akik simán elszáguldanak mellettem a felfele vezető hegyi ösvényeken.
Elvileg a cicák nem annyira kedvelt háziállatok Koreában, de azért látni őket kóborolni erre-arra. Japánban is feltűnt, hogy furcsa módon a farkincájuk rövid és általában vaskosabb. Ez valószínűleg egy japán cicafajtának, a bobtailnek (japán csonka farkú macska) az eredménye.
Dél-Koreában a metróállomásokon kétféle gázmaszk található: tűz és kémiai-biológiai. Ennek egyik oka, hogy a metróállomások bunkerként is funkcionálnak. Másik pedig egy 2003-as tragédia, amiben egy gyújtogató 192 ember halálát okozta.
Ha már metróállomás. Japánhoz hasonlóan itt is minden metróállomáson van ingyenes nyilvános WC. Nem olyan szép és tiszta, mint a japán, de azért rendben van. Ami mókás, mert a japánban sosem láttam tisztító személyzetet, itt meg állandóan - plusz volt olyan hely, ahol egy mosdóban 8-féle légtisztítót számoltam össze, volt szellőző is, de ennek ellenére is büdös volt bent... Viszont mentségére szóljon, hogy a japán típusú guggoló fajta elég ritka.
Mosodát találni elég nehéz, márpedig a hotelekben nagyon drága (4000 won ruhadarabonként... annyiért új ruhát lehet kapni). Japánban minden utcasarkon lehet találni, de a hotelekben is általában található. Ehhez képest Szöulban alig van pár darab. A hotelünkhöz 1 órára lett volna e legközelebbi, annyit meg nem szerettünk volna a sok ruhával utazni. Ezzel mindenképpen számolni kell utazás előtt.
Japánban pár száz méterenként találni italautomatát, Dél-Koreában max a parkokban lehet találni. Ellenben mindenfele vannak kis boltok, azokban lehet kapni. A hosszú túrák előtt viszont érdemes feltankolni, mert nem lesz ám lehetőség venni sehol!
Az utcák általában tiszták, de a csatorna fedők környékén és imitt-amott azért elég büdös van. Mindenfele látni piacokat és elég sok a hajléktalan is. A gazdagok és a szegények között nagy a különbség. A doramák meglepően jól festik le egyébként a helyzetet (kicsit ijesztő, hogy a Boys Over Flowers Geum Jan Di karaktere teljesen valóságos képet ad).
Az idolok szuper népszerűek itt. Vannak rájuk szakosodott boltok, ahol látni idolokat ábrázoló pólókat, zoknikat, posztereket, tolltartókat, ... Mindent, amit csak el lehet képzelni.
A 8-as metró vonalán tapasztaltuk, hogy bemondják, hogy "The doors are on your left", vagyus "Az ajtók a bal oldalon vannak". Arra gondolnak, hogy hol nyílnak, de véletlenül sem az "open" (nyitni) igét használnák. Ezt csak fokozza a tény, hogy a kijelzőkön "right" (jobbra) van kiírva és bizony, az ajtók a jobb oldalon nyílnak ki. Teljesen mókás, hogy csak ezen a vonalon (legalábbis a 4-esen és az 5-ösön helyesen mondják be - egyébként 9 metróvonal van). Persze mivel létigét használnak és tényleg mindig van a bal oldalon is ajtó, ezért a mondat igazából helytelenségéből adódóan helyes. :D
Durva mennyire természetes a köpködés az utcán, de még beltéren is előfordul. Nem igazán rajongok érte.
Kihagytam műanyag, éjjel világító rózsaföldet, ami a DDP mellett van. Nappal valószínűleg hátborzongató jövő képet ad, de éjszaka szép látványt nyújt.
Köszi szépen Kaen a társaságot, útmutatást, tippeket és a sok-sok segítséget! Tök sok minden kimaradt volna, ha nem mondod. Az ajánlott doramákat pedig megnézzünk! ^^ ]]>
Meglett a hotel is, az utcában fények mindenütt és rengeteg ember. Már majdnem éjfél volt. A hotelben várni kellett egy kicsit a recepciósra. Elég tört angollal beszélt, de azért megértettük egymást. Érdekes módon előre kellett fizetni - még sosem tapasztaltunk sehol ilyet, de igazából a buszsofőrrel folytatott magasröptű beszélgetést követően már meg sem lepődtem rajta. Szerencsére a szobánk rendben volt, a szoba bár kicsi, de jól felszerelt, az ágy szuper kényelmes, a TV nagy és ami a fürdőszobát illeti... Nos, nincsenek fura gombok a WC-n ugyan, de a fal ugyancsak üveg... Alsó fele átlátszatlan, felső fele normális átlátszó. Ez még a japán Rem Hotelit és az amszterdamit is felülvágja. Az még fura volt, hogy egy kártyát kaptunk, ami nem csak a szobánkban az áramot engedélyezi, de a lift is csak azzal működik.
Még olvasgattunk egy kicsit, hogy jobban képben legyünk. Kiderült, hogy kevesen beszélnek angolul (ezt tapasztaltuk is) és leginkább koreaiul van kiírva minden, hangullal. Az is, ami egyébként mondjuk angolul van (mint pl a romaji a japánnál). Tehát kelleni fog. Koreai is kellene, csak az így ilyen rögtönzötten nem fog menni. SOm reggel korán ébredt, úgyhogy hasznosítva az így nyert időt megtanulta a hangul írást, ami rendkívül hasznosnak bizonyult az eddigiekben. Úgy döntöttünk, mivel semmi ismeretünk sincs, így először a Koreai Nemzeti Múzeumot látogatjuk meg. Ehhez a hotel melletti 7-elevenben vettünk T-Money kártyát - ez a tokiói Suica vagy holland OV-chipkaart megfelelője, helyi utazást segíti (gondolom a neve semmi meglepetést nem okoz :D). Vettünk kukoricateát is, ami nagyon meglepő, de igazából finom, folyékony kukorica íze van.
A hotelünk piaccal van körbevéve, eddigiek alapján korán reggel nyit és késő estig van nyitva (ma este 10-re értünk vissza és javában nyitva volt, rengetegen voltak ott). A múzeumot könnyen megtaláltuk, metróval közelítettük meg. Útközben beugrottunk egy kávézóba reggelizni: forró sajtos gombóc (igazából édes túróval), édeskés sajtos muffin, áfonyás körzsömle sajtkrémmel és nagyon finom csípős szendvics, mangós és almás frappuccinóval. Kiadós volt kettőnknek, de estig nem is ettünk semmi mást. A múzeum nagyon szép helyen van egyébként és hatalmas, plusz meglepetésünkre teljesen ingyenes volt. Zárásig ott voltunk, nagyon érdekes volt. Messze nem tudtunk mindent megnézni. Utána visszamentünk a hotelünk megállójába, ahol egy csirkés helyre mentünk be végül. Koreában nagyon népszerű a KFC és sok saját étterme van sajátos variációkkal. Fokhagymásat és csiliset kértünk, hát mindkettő bővelkedett mindezekben. Adagra is óriási volt. Valahogy beburkoltunk, aztán hazafele a piacon vettünk még reggelire 2 nektarint.
A nap tanulsága az is, hogy attól még, hogy a gyalogosoknak zöld a lámpája és piros az autóké, az utóbbiak nem feltétlen állnak meg. Szóval figyelni kell nagyon! Egyébként ugyanúgy jobb oldali a forgalom, mint odahaza. Angolul tényleg nem igazán tudtak sehol (kivéve a múzeum angol pultjában), illetve nagy szükség van a hangulra.
Szombaton úgy döntöttünk kialusszunk mangunkat, így csak jó délben indultunk útnak. Először egy gombócoshoz mentünk, amit lent a metróban ettünk meg. Biztos felháborodást keltettünk azzal, hogy kézzel ettük, de nem volt evőpálcikánk. Lehet a koreaiak tartanak magunknál. Mellettünk mondjuk villával fogyasztottak valamit idős nénik. Rejtély marad egyelőre. Mindenesetre a gombóc szenzációs volt, kihagyhatatlan! Ezután a Changgyeonggung palotához és a Secret Gardenhez mentünk. Ott mondták, hogy hamarosan indul az utóbbihoz az angol nyelvű túra, siessünk. Sikeresen odaértünk rá, de jegyet venni tortúra volt angol és koreai nélkül. Mi angolul beszéltünk, ők koreaiul vagy angolul ismételgetve az alap infókat. Kombi jegyet nem sikerült vennünk, de simát legalább igen.
Igaz is, a árak a japánhoz és amszterdamihoz képest jelentősen olcsóbbak, a pénznem meg szuper fura. 1 forint jelenleg 4,2 koreai won, 1 euró meg kb 1300. Az ezres már papír, szóval jó nagy köteg papír van az embereknél. Pont az ellentéte a japánnak, ahol meg rengeteg fém van mindenkinél, elvégre az 500 yen (jelenleg 1150 forint vagy 3,6 euró) pedig még fém.
Nagyon jó volt a kertbeni túravezetés. Kicsit ugyan száraz volt az angolsága a vezetőnek, de tökéletesen érthető és tulajdonképpen jól felépített és informatív. Szép volt a kert és nagy érdekesek az épületek - formájukban emlékeztetnek a japán épületekre, de részleteikben, színükben teljesen mások. Nem a piros dominál, inkább a kék, zöld és virágminták. Persze nagyon sok összehasonlítási alapunk nincs. A túra után kávéztunk egyet, majd még sétáltunk az palota épületének környékén.
Utána vacsira kimchi jjigae levest ajánlottam. Második éjszakánk itt és még nem találkoztunk kimchivel (jó, a 7-elevenben láttam). Az Eunjujeong nevű helyet néztem ki. Érdekes volt, bevezettek minket egy asztalhoz és hoztak nekünk mindenféle zöldséget (kimchivel és salátalevéllel együtt), valamint barbeque-t és szalonnát. Nézegettünk körbe hogy kell enni, felpakoltuk a hagymát, szalonnát, fokhagymát és a kimchit. Idő után odajött az egyik néni és felvágta ollóval a husit, szószba mártotta és rárakta egy levélre, tett mellé a zöldségekből és ismeretlen krémből, majd becsomagolta és benyomta a SOm szájába. Csinált nekem is egy adagot, majd mivel már tudtuk hogy eszik, magunkra hagyott. Láttuk, hogy más asztalokon ezután jön a leves, szóltunk, hogy kérnénk ki is. Ez maga a jjigae, kimchi levesként tofuval és disznóval. Kértünk mellé rizst is, a mellettünk lévő asztalnál rászedték a levest és kanállal ették, így tettünk mi is. Fincsi volt nagyon, bár SOmnak túl csípős volt. Nekem az volt a benyomásom, hogy az eddig általam készített kimchi közel autentikus ízű, csak túl csípős, majd visszaveszek belőle. XD
Odafele egyébként belefutottunk egy vokálos-gitáros híd alatti koncertbe, a hotel fele menetben pedig átsétáltunk egy hatalmas piacon, majd kijukadtunk egy háborús megemlékezésen, amit leültünk megnézni. Érdekes volt zenével, beszéddel és táncos előadással. A környéknek nagyon jó az akusztikája és nagyon szép volt az éjszakai megvilágításban.
Most már ismét a hotelben, holnap találkozunk Kaennel. Addig még leülök én is végte hangult tanulni. :) ]]>
Az épületet egész hamar megtaláltuk, a bejáratot annál kevésbé. Kóricáltunk körbe, majd végül megálltunk egy benti zárt ajtó előtt és Ufoz lejött felszedni minket. A trükk az, hogy ez bevásárló/iroda center és lakás egyben, de a kettő elkülönített. A 27. emeleten laknak Akasakában, nagyon szép a kilátás a teraszukról a városra. Hamarosan csatlakoztak a többiek is, Sayakoék és Kaoruék is. Beszélgettünk (japán-angolul vegyesen), temakit készítettünk és ettünk, nagyon jól telt az este.
Közben megbeszéltem Matthijs-szal, hogy vasárnap találkozunk reggel a Biz Towerben, ami szintén Akasakában van. Augusztusban lépett ki a cégből és Balira ment egy hónapra, majd egy következőre Japánba, így futottunk össze vele. Egy Starbucksba mentünk (matcha lattét mindenhova!), majd onnan egy közeli soba helyre, ahol diós krém a specialitás. Kint ünneplő hangot hallottunk, kiderült éppen egy Kichijoji Aki Matsuri (http://tokyocheapo.com/events/kichijoji-autumn-festival/) nevű őszi fesztivál első napja zajlik, amikor is több csoport (15-17?) mikoshi nevű dolgokat visz körbe a vállán. Részletekért utána kell nézni. Mindenesetre nagyon látványos volt, elnéztük, amíg elhaladtak. Matthijs eddigre már elment, mert a Fujit tervezte megmászni. Mi Sayakoékhoz indultunk, meghívtak minket egy közös nikuyakizásra. Az ő házukat relatíve hamar megtaláltuk, ők a 11-en laknak egy lakónegyedben (van ott kórház, bölcsőde, iskola minden korosztály számára, egyetem...). Kicsi lakásuk van ugyan, de tök jó japán stílusú tatamis a háló. Van értelme, elvégre az ágy így nem foglal nappal helyet. Ezúttal is tök jót beszélgettünk és finomakat ettünk. Aranyosak voltak, előző nap rákérdeztek a kedvenceinkre és beszerezték nekünk (soba és angolna). ^.^ Érdekesség, hogy mivel ez egy lakópark, sötétedéskor egy dallam jelzi, hogy menjenek haza a gyerekek, mert későre jár.
Mielőtt tovább mennék, kicsit kitérnék a kávéra. Eddig főként hosszú kávéval volt itt dolgunk (az onsenben nagy sajnálkozással egybekötve espressót kaptunk és jó volt), adnak hozzá tejszínt és cukrot. Utóbbit a legtöbb helyen azonban nem ám kristály, hanem szirup formában. Egész ötletes, tök jól elegyedig a kávéval.
Hétfőn a Hossawa No Taki (払沢の滝), vagyis Hossawa vízeséshez terveztünk elmenni. SOm kiegészítette a programot a Sengenrei (浅間嶺, 903m) heggyel, aminek volt értelme, mert pont a vízeséstől lehet felmenni oda. Weben néztünk egy javasolt útvonalat (http://ridgelineimages.com/hiking/mt-sengenrei/), az 4 órásra írta. Reggel 9-kor indultunk, olyan délre értünk a Hossawa No Taki Iriguchi (払沢の滝入口) buszmegállóba. A vízeséshez hamar felértünk, nagyon szép volt. A kilátóhoz felmenni már jóval munkásabb volt. Végig a rövidebb, de meredek és szűk földúton mentünk. Szép volt, de azért ugyancsak fárasztó. 4-re sikerült felérnünk, de sehol nem láttuk a kilátót. Felmentünk valami dombra, de az nem az volt. Úgy döntöttünk fél 5-kor elindulunk lefelé, de szerencsére addigra mégis megtaláltuk a kilátó fele vezető utat. Tényleg szép volt a kilátás, megérte felmenni. Na meg tényleg gyönyörű a környék. Elvileg a Fujihoz is el lehet látni onnan, de eléggé felhős volt az ég. Fél 5-kor elindultunk lefele a Kamigawanori (上川乗) buszmegállóhoz. 50 percesnek írták, biztosak voltunk benne, hogy több lesz. Én kicsit aggódtam, mert korán sötétedik és elég nehéz a terep ahhoz, hogy megvilágítatlanul közlekedjünk rajta (meredeken lejt, sziklás, sáros, szűk, gyakran hegyoldal mentén). Volt kis zseblámpa nálunk, de még a telefon is több fényt ad annál. Elég gyors tempóban haladtunk, végül 6 előtt értünk le szürkületre, rövidesen teljesen besötétedett. *phew* A következő busz csak 7-re volt írva, addig ott ücsörögtünk a megállóban. Ráadásul tartottunk tőle, hogy taxit kell hívni, mert aznapra mintha szünnap lett volna kiírva, de végül csak megérkezett. Este 10 után értünk vissza a hotelünk környékére, még beugrottunk egy közeli rameneshez, mert reggeli óta nem ettünk, nem volt az úton sem kajálda, sem italautomata. Mindkettő szokatlan volt, eddig mindenhol, még az erdei utakon sem volt. Azt is érdekesnek találtam, hogy egy kutyasétáltatót kivéve senkit nem láttunk a túra alatt (a vízesésnél még voltak páran). Összességében megérte elmenni, de egy kicsit talán kalandosra sikeredett.
Kedden 11-kor kijelentkeztünk és Hakonéba indultunk, a Senkei Annex Yamagaso ryokanba (http://www.senkei.net/eng/yamagaso/). Délután 1-re már odaértünk, letettük a koffert és sétálgattunk 3-ig, mert csak akkortól lehet bejelentkezni. Nagyon szép környék, erdőkkel, folyókkal és vízesésekkel, lejtős utcákkal. A hotelben 2 éjszakát töltöttünk, szuper volt a fürdője (volt családi privát, külön női és férfi publikus (mi a koedukáltnak ellentéte?) és rotációs szabadtéri. Kipróbáltuk mindet. A szabadtéri egyébként jól el volt dugva az 5. emeleten. Én sötétedés után voltam, SOm viszont hajnalban, szerinte lenyűgöző volt onnét a kilátás a környékre. Az ebéd kaiseki volt, és bár nagyon finom (a reggeli meg nagyon fura, különösen másnap), nagyon nagy adagok voltak, még ezen ételjelleghez képest is. Lehetetlen volt mind megenni. Egyik vacsoránál azt mondták ez az utolsó fogás, majd még onnan kétszer telerakták az asztalt ételekkel, majd jött még desszert is. Szokatlan és zavarba ejtő volt az is, hogy a szobánkban szolgálták fel, nem pedig egy semleges területen, pl étteremben. Nem tudom egyébként mit csináltunk volna nulla japán tudással. Zavaró az is, hogy mindig dicsérik az ember minimális japán tudását (nihongo de jouzu - ügyes japánul), holott egyáltalán nem, meg hogy de jól eszünk evőpálcikával. Aztán amikor külföldieket pillantottam meg az onsenben kinti papucsban (tilos bemenni vele) és törölközőbe csavarva (meztelenül kell bent lenni), akkor meg egészen értem. Na mindenesetre zavarba ejtő volt az egész, de egyébként a kiszolgálás nagyon alapos és figyelmes.
Másnap a környéket mentünk el felfedezni. Ráakadtunk egy Endo Katsura nevű fotós privát fotókiállítására, Hakone Museum of Photography-ra (http://www.hmop.com/english/map_e.html) - Hakonét és főként a Fujit fotózza. Mesélt kicsit a képeiről, miközben körbevezetett minket. Albumja nem volt, de pár képeslapot beszereztünk a munkáiból. A térképen láttuk, hogy nem messze van a Hakone Museum of Art (MOA) (http://www.moaart.or.jp/hakone/en/), oda vettük legközelebb az utunkat. Ennek a helynek csodálatos mohás kertje van, gyönyörű mély zöld színe van tőle a kertnek. Nagyon szépen gondozott. A kertért már megérte leutazni, de maga a kiállítás is rendkívül érdekes volt. Olyan stílusban készült régi edényeket mutatott be, amikről még csak soha nem is hallottunk. Vettünk itt albumot is, reméltem a kiállítást és a kertet nézve, hogy van.
Ma reggel elbúcsúztunk és órákkal előbb elindultunk, mint elvileg elég lett volna. Utólag nagyon örülünk neki, mert nem volt ám egyszerű az út. Egészen más vonatokkal utaztunk, mint terveztünk. Egyikre nem tudtunk időben helyjegyet venni (nem is tudtuk, hogy kötelező), másikon nem is volt már szabad. Végül egészen nagy kerülővel (na meg először az ellenkező irányba szállva - körjárat lévén gond nem lett volna, de hosszabb lett volna azért a menetidő), de időben kiértünk a reptérre. Egy postaládába leadtuk a wifi eszközt (kaptunk ugye válaszborítékot is hozzá), aztán mentünk a Dél-Koreába tartó gépünkhöz, ami jó fél óra késéssel indult.
Azóta már úton, hamarosan megérkezünk. Ott majd ismét átveszünk egy wifi eszközt (mikor ezt posztolom, már át is vettük) és megpróbálunk eljutni a hotelbe valahogy, a nulla koreai tudásunkkal. Ganbarimasu!
jó volt ismét japánba látogatni, csak sajnáljuk ezúttal nem volt már elég idő Kanazawába is leutazni Makóékhoz. Télen azért találkozzunk mindenképpen! >.< Legközelebb Kanazawa közelbe szeretnénk menni, Shirakawago merült fel, amikor a vacsoránál a többiekkel társalogtunk. Régi japán stílusú városka, télen különösen szép hóval borítva. ]]>
Hétfő és a kedd elég bolondokháza volt a melóban. Előző kedden új emeletünk lett, így mindenki új helyre kellett költözzön. Kezdetben egy nyaraláson lévő kolléga helyére ültem, ami tök jó volt. Ez sajnos csak két napig tartott, csütörtökre összerakták az asztalomat és nem annyira vagyok feldobódva tőle. Sikerült minden ergonomikus ismérvet eldobni pusztán dizájn céljából, szóval nem a legcsodálatosabb. Pénteken inkább otthonról dolgoztam, hétfőn pedig leszereltem a székem karfáját, hogy legalább a magassága az ülésnek jó legyen (különben nem fért az asztal alá). A hétfőt és keddet már az új helyen töltöttem. A nyaralásra rákészülve nagy volt a hajtás, de a lényegi dolgokat be sikerült még fejezni.
Szerdán egész nap pakoltunk, illetve játszottunk a cicákkal is. Késő délután indultunk a reptérre. Eléggé rendben ment a dolog, bár a schipholi reptéren még mindig elég nehéz eligazodni. Most a KLM közvetlen járatával mentünk, ami csak olyan 11 órát vesz igénybe. Sokan könnyített az utazáson. Az ülésem nem voltak kifejezetten kényelmesek, de a személyzet nagyon aranyos volt és maga az utazás is kellemesen telt. Aludni nem igazán aludtunk, csak 1-2 órácskát félálomban, de igazából már ez is több volt, mint amire számítottunk.
Csütörtök délre értünk Japánba.. Első dolgunk volt a wifi cuccost beszerezni, hogy legyen netünk (ez nagyon alapvető Japánban, ha tájékozódni akarsz). Korábban SIM kártyákkal bajlódtunk, de irdatlan drága (3 éve kb 250 Mega 1 főre vmi 10k+ JPY, ami akkor 30k+ HUF-nak felelt meg - tavaly már ennek kb a fele) és cserélgetni is kell, nem érnek el a sajátodon. Most meg ehhez képes 8k JPY, biztosítással, akárhány főre és 1 Giga. Nagyon nem mindegy. Ráadásul nagyon egyszerű, postán feladják a reptérre, az ottani postai pulton átveszed és már be is üzemelheted, fel van töltve. Amikor hazautazol, akkor a mellékelt válaszborítékba csak belecsúsztatod és bedobod az első postaládába (a reptéren is van).
Miután megvoltunk, elmentünk a szállásra lerakni a csomagokat és zuhanyozni végre. Utána vacsorázni mentünk, tulajdonképpen egészen korán vissza is értünk a szállásra. Este 8-ra már el is aludtam, ami sajnos hiba volt, ugyanis 2-kor felébredtünk mindketten és nem is tudtunk visszaaludni. 4-kor felmerült, hogy akár lemehetnénk a tokiói halpiacra, elvégre 5 órától van a tonhal aukció, ami elvileg az egyik legnagyobb látványosság. Összeszedelőzködtünk és hajnali 5-re sikerült odaérnünk, amikor is az őr közölte, hogy már betelt a létszám (mindössze 120-an nézhetik meg) és ha a másnapit meg szeretnénk nézni, akkor jöjjünk inkább hajnali 3-ra. Azt azért inkább kihagynánk, bár igazából ma simán ki is tudtunk volna jönni, elvégre már rég ébren voltunk. Na nem baj.
A cseh kolléga mesélte, hogy 9 éve ette a legjobb sushiját, jobbat azóta se. Aztán most nemrég amikor kint volt, talált egy helyet, ami még annál is jobb volt, mindenképpen nézzünk el oda. Így jutottunk el a Sushi Dai nevű helyre, ahol már elég sokan vártak a bejutásra. A hely egyébként hajnali 5-kor nyitott, állítólag már hajnali 4-től állnak az ajtaja előtt. Mi fél 6-ra értünk oda. Vártunk is jó 3 órát, mire bejutottunk. Japánban elég jellemző az, hogy a kicsit is jobb éttermek előtt több órányi sorok voltak, hogy úgy döntöttünk ezúttal kivárjuk. Eddig inkább mentünk rosszabb helyekre, de várni ne kelljen. Hát, az kell mondjam, a hal valami csodás volt ott. A miso, a rizs és a tea is egészen fantasztikus volt. Ráadásul ez volt az első hely, ahol a wasabit igazi wasabiból készítették és előttünk reszelte le a séf. Amit a világon szerte wasabi néven árulnak ugyanis nem vízitorma, hanem sima, mert az előbbit iszonyú nehéz termeszteni (talán csak Kínában és Japánban fordul elő) és irdatlan drága. Ennek ellenére nem is olyan drága a hely.
Eredetileg Kamakurába szerettünk volna elmenni utána, illetve előbb még pár órára ledőlni a hotelben. Ez a terv persze semmibe foszlott a sok-sok várakozással. Elég késő is volt már, így úgy döntöttünk hagyjuk Kamakurát mégis és olyan közeli helyekre látogatunk inkább, amik általánosabb turisztikai helyek és még nem voltunk ott. Így jutottunk el a japán császári palotába, ami persze mint kiderült aznap éppen zárva van. Sebaj, pont mellette a tokiói művészeti múzeum, úgyhogy oda mentünk inkább. Az ideiglenes két kiállítás kifejezetten érdekes volt. A legalsó szinten gyakorlatilag a múzeumok múzeuma kiállítás volt - leírta és bemutatta miként is működnek a múzeumok, milyen problémákkal néznek szemben és hogyan oldják meg őket. A felette lévő emeleten pedig 1970-es évekbeli fotókiállítás volt.
A múzeumot követően vissza mentünk a hotelbe, majd elindultunk Roppongira, hogy Ufozzal találkozzunk egy közös vacsora erejére. Érdekes volt a hely, itt szalmával táplált tűzön sütnek, egészen más íze lesz tőle az ételnek, mint faszénen. Megbeszéltük, hogy holnap átmegyünk hozzájuk délután, előtte pedig elmegyünk egy bevásárló negyedbe szétnézni. ]]>