Mostanában (utóbbi 1-2 év) rákaptam az ázsiai doramákra. Igazából nem sokat láttam eddig, de a legjobban az alábbiak tetszettek eddig:

Láttam japán, koreai, tajvani sorozatokat. Azt hiszem, hogy az eddigiek alapján a japán sorozatok színészetileg általában nincsenek túl jó helyen. Sokszor énekesek vagy akár amatőrök játszanak bennük, eleinte nem túl jól, néha érezhető azért javulás, de általában túljátszva. Zeneileg viszont elég rendben vannak. A koreaiak meglepően jók voltak színészetileg, bár zeneileg sajnos nem nagyon szoktak tetszeni. Meglepő, hogy igazán jó végződésű koreai dorama nem sok van.

A fentiek közül a Hana Yori Dango örök kedvenc marad. Láttam a japán, koreai és tajvani változatot it. A japán a legmodernebb közülük, ami elég sokat dob rajta. Elég jól választották meg hozzá a szereplőket, bár eleinte döcögős, elég jól belejönnek. Matsumoto Jun (Arashi!) egyszerűen szenzációs Domyouji Tsukasaként. A koreai változat, a Boys Before Flowers Goo Joon Pyo névre hallgató Tsukasájának színésze, Lee Min Ho is egyébként nagyon jó a szerepre, de azt hiszem továbbra is Jun a legjobb. Zeneileg is szuper, Otsuka Ai - Planetarium és Utada Hikaru - The Flawor of Life számai nagyon jól passzolnak hozzá, rendkívül megadják a hangulatot. A koreai változat zenéje nem igazán tetszett, de azért fülbemásztak azok is. A történet egyébként egyáltalán nem indul valami szokványosan. Főhös lányunk, Makino Tsukushi bekerül egy elit iskolába, ahol a leggazdagabbak járatják csemetéjüket (természetesen a dolog hátterében áll a szülők azon reménye, hogy majd a leányzó egy gazdag férjecskét fog magának). Eleinte megpróbál a nyugodt életre törekedni, de nem sokáig bírja szó nélkül hagyni az F4 tevékenykedését és jó nagy bajba keveredik. F4 - élén Tsukasával - az iskola 4 leggazdagabb srácából áll, akiknek ha nem tetszik valaki, rájuk haragítják az egész iskolát, míg a szerncsétlen végül ki nem iratkozik. Senki nem mer nekik ellentmondani, beleértve a tanárokat - kivéve Tsukushit. Ebből aztán indul a nagy romantikai szál, mert Tsukasának még soha senki nem mondott ellent a családjának női tagjain kívül - rendkívül megtetszik neki a leányzó. Persze a sorozat, miután gazdag emberek életéről szól - szegények szemével nézve -, eléggé impozáns. Ez az, amiben egyébként a koreai és a tajvani eléggé lemarad. Ami viszont a koreai változatot illeti, ott sokkal nagyobb hangsúly van a mellékszereplőkön. Nagyon szép lesz a főszál is, de Nishikado Soujirou koreai megfelelője, So Yi Jung (Kim Bum) és Matsuoka Yuuki koreai megfelelőe, Chu Ga Eul (Kim So Eun) szála igazán szépre sikeredess. Chu Ga Eul szerelmi vallomása szerintem a legszebbek között van.
A tajvani változat, a Meteor Garden a legrégebbi mindközül és annyira nem nyerte el a tetszésemet. Eléggé ignorálja a mellékkaraktereket és feleslegesen nyújtja a történetet. Technikailag eléggé elavult, így inkább vicces az összhatása.

A második helyen a Mischievous Kiss van, ami az Itazura Na Kiss koreai változata. A japánnak még nem értem a végére, de a koreai sokkalta jobb. Az is érdekes ebben a sorozatban, hogy kifejezetten nem bírtam se az animéjét, se a mangáját, bár az utóbbi azért jóval jobb. Idegesítő volt a főhős leányzó. Buta, szűk látókörű. A főhős srác se volt sokkal jobb. Géniusz ugyan, de emberileg egy nulla és kb annyi érzelem szorult belé, mint egy fakanálba. Ehhez képest a koreai adaptáció valami tündérire sikerült. A HYD Hanazawa Ruijának a koreai megfelelőjét, Yoon Ji Hoot ugyanaz alakítja, mint itt Baek Seung Jot, Kim Hzun Joong. Ott nem nagyon bírtam, mert bár jól játszotta a szerepét, nagyon idegesítű karaktert játszott. Itt zseniális az alakítása és nagyon jól illik hozzá. Oh Ha Ni (Jung So Min) karaktere is nagyon jó. Ez is eléggé távolinak tűnik egy tipikus románc történettől. Főhősünk reménytelenül beleszeret Baek Seung Joba, az iskola zsenijéba. Ő viszot figyelemre se méltatja a lányt, aki az iskola leggyengébb osztályába jár és annak is valahol a legalján van eredményben. Aztán persze kiderül, hogy ha a lány beleadja mindenét, akkor valójában bármire képes. Ami azonban igazából megtetszik a srácnak, az az, hogy a lánynak köszönhetően végre kilép a hétköznapok megszokott üteméből és végre élvezni kezdi az életet. Kifejezetten aranyos románc lesz belőle, a kiegészítő speciál epizódok pedig valami fantsztikusra sikerültek. Ami igazán megtetszett benne, az egyébként a rendezése. Rendkívül jó a hangulata, a zenéje, az egész felépítése. Minden epizód végén pedig az epizód legfontosabb jelenete mackókkal van beállítva. Egyszerűen zseniális. Fontos megemlíteni, hogy koreai sorozatoknak ellentmondva, ennek tényleg vidám vége van. A legminámlissabb rossz szájíz nélkül.

A Coffee Prince és a You’re Beautiful is koreai sorozat, azt hiszem ők döntetlenben állnak a harmadik helyen. A Coffee Princeben valami szenzációsan jók a színészek, de igazán. Nagyon meglepő. Mintha nem is sorozat lenne, hanem valami rejtett kamerával vennéd fel emberek hétköznapjait. Csak annál sokkal jobbak a beállítások és helyszínek. A karakterek maguk is rendkívüliek, egyáltalán nem megszokottak. Mindenkinek van egy kis furcsasága. Itt a főhős leányzó, Go Eun Chan elég korán elveszti az apukáját és a család feje lesz. Elég fiús stílust alakít ki magának emiatt, ami seegítségére is van, mert sokkal könnyebben kap meg általában fiúknak való munkákat: futárkodik, taek won dót okít, stb. Egy véletlennek köszönhetően megismerkedik Choi Han Kyullal, aki fiúnak hiszi és ennke köszönhetően munkát kap a Coffe Prince nevű kávézóban, ahol egyértelműen csak férfi pincérek dolgozhatnak. Aztán persze a történet eljut annak a kérdésére, hogy létezhet-e olyan szerelem, ahol a kötődésed a másikhoz olyan mértéket ölt, hogy már a másik neme sem számít többé. Akárhogy is, ha ajánlanom kellene valakinek egy sorozatot, azt hiszem ez lenne az.

A You’re Beautiful is zseniális a maga nemében. Hasonló a témája, az árva főhős apáca lányunk, Go Mi Nam/Nyeo (Park Shin Hye) az énekes fiútestvérét helyettesíti egy fiú bandában, a legnagyobb titokban. Persze a banda egy házban lakik, így annyira nem könnyű a feladat. A főhős srác, Hwang Tae Kyung pedig egy tisztaságmániákus mogorva alak. Az őt alakító Jang Geun Suk zseniális ebben a sorozatban. Kettejük nagyon viszi a sorozatot. Bár a sorozat hátterében nagy dráma áll, alapvetően nagyon vidám és rendkívül humoros sorozatról van szó. Amolyan földön fetrengős. Sajnos a japán változat nem hozza azt a hatást. Nem rossy, de Jang Geun Sukot elég nehéz leutánozni. Ennek ellenére szerintem nem lett rossz az sem, de a koreai jóval jobbra sikeredett.

A japán sorozatokból igazából annyira nem sokat láttam. Közülük a legkiemelkedőbb a Friends volt, Otsuka Ai főszereplésével. Ez kifejezetten jó volt színészileg és zeneileg is. Sajnos elég rövidke, mindössze 6 rész, de nagyon is ajánlott megnézni. Fiatal nőkről szól, a barátságukról, karrierről és szerelemről,az élet megpróbáltatásairól.

A Great Teacher Onizukát azért néztem meg, mert elég jó volt az anime és nagyon dícsérték a doramáját. A zenéje jó, tulajdonképpen elég jó maga a sorozat, leszámítva egy dolgot. A valaha legborzasztóbb - ráadásul sikeres??? - szerelmi vallomását sikeritették benne összehozni. Fel nem fogom.

A Maout inkább az Arashi miatt néztem meg. Volt benne potenciál, de annyira nem jó se színészetileg, se rendezésileg, bár a történetből azért ki lehetett volna többet hozni. Zeneileg viszont nagyszerű, az openingje az Arashi egyik legjobb száma.

Biztos vagyok benne, hogy ennél többet láttam, de azokat vagy nem fejeztem be, vagy annyira nem tetszettek, hogy most az eszembe jussanak. Ha belefutok valami érdekesbe, akkor szólok, mindenesetre ajánlásokat szívesen veszek. :)

Kérésre, kimchi recept. Akik inkább az eredetit szeretnék megnézni, a Maangchi oldalán lévő könnyített kimchi receptet követtem eddig (az nagyjából 3-4 nagyobb kínai kelből készíti). Jól van illusztrálva és egészen rövid idő alatt kifejezetten jó kimchit lehet nyerni belőle.

Az eredeti angol nyelvű recept: Maangchi Easy Kimchi

Hozzávalók:

- 1 nagyobb darab (kb. 1,2 kg) kínai kelkáposzta (napa cabbage, kép)
- 1 fél jégcsapretek (daikon, kép) nagy lyukon lereszelve
- 1 répa nagy lyukon lereszelve
- 2 újhagyma vagy snidling felkarikázva vagy 1 cm-s darabokra vágva
- 4 gerezd fokhagyma
- 1 vöröshagyma
- fokhagyma mennyiségének megfelelő friss gyömbér
- 8 ek (100 ml vagy 1/2 cup) halszósz és/vagy szójaszósz
- 4 ek (50 ml vagy 1/4 cup) osztrigaszósz (lehet bele tenni friss/fagyasztott kagylót, tintahalat vagy rákot is, elvileg fermentálódik a káposztával együtt, de eddig inkább osztrigaszósszal helyettesítettem; elég erős íze van, akinek nem jön be, az el is hagyhatja)
- 4 púpozott ek vagy 8 csapott ek (125 ml, 0,5 cup) gochugaru, avagy kínai chilipehely (kép1, kép2) - ezzel óvatosan, erős cucc, valószínűleg érdemesebb kicsit kevesebbet tenni bele
- 4 ek (1/4 cup) édes rizslisz
- 4 ek (1/4 cup) só (tengerisó jobb, de a sima is megfelelő)
- 2 ek (1/8 cup) cukor
- 3,5 dl víz (1.5 cup)

A hozzávalókat mind meg lehet találni a fővámtéri ázsiai boltban (Ázsia Bt). Kimchit is árulnak mini kiszerelésben jó drágán, szóval szerintem sokkal jobban megéri odahaza készíteni. A bolti egyébként általában a vegetáriánus változat. Amszterdamban a Nieuwmarkt 27 alatt található Toko Oriental boltban lehet mindent hozzávalót megtalálni.

I. Kínai kel

1. Szedjük le a csúnyább, elszíneződött leveleket a kínai kelről.
2. Vágjuk félbe hosszában, majd azt is újra ketté (tehát négyfelé) és vágjuk le az alsó kemény torzsarészt (kép).
3. Vágjuk a negyedeket félbe, majd keresztben olyan 2 cm-s darabokra (gyakorlatilag ezzel felkockáztuk a káposztát).
4. Öntsük fel annyi vízzel, hogy ellepje, majd adjunk hozzá 4 ek sót, keverjük át.
5. Innentől megtehetjük, hogy csak másfél óráig hagyjuk állni és félóránként átkeverjük. Én egy napig áztattam eddig, illetve tettem rá egy kisebb tányért, ami lenyomja a káposztát a víz alá.
6. Miután letelt a várakozási idő, hideg vízzel mossuk át kétszer.
7. Enyhén nyomjuk ki, szárítsuk meg (egy papírtörlőt szoktam a tál aljára, valamint a káposzta tetejére tenni) tegyük félre.

II. Rizslisztes kása

1. Egy kis főzőedénybe tegyünk 4k rizslisztet és öntsük fel 3,5 dl vízzel. Forraljuk fel ér főzzük kb 5 percig, illetve amíg kis buborékok jellennek meg benne.
2. Adjunk hozzá 2 ek cukrot és keverjük még pár percig, míg enyhén áttetsző nem lesz (kép).
3. Hűtsük le (várhatunk is fél órát, de bele is állíthatjuk a fazekat hideg vízbe).

III. Kimchi szósz

A recept eredetileg jégretket, répát és újhagymát használ, de ízlésnek megfelelően szinta bármivel lehet helyettesíteni. Legutóbb nem kaptam újhagymát, így snidlinget raktam bele a helyébe, illetve nem volt jégretek, így cukkinit, a répát meg kihagytam.

1. Ha van kis daráló gépünk, javaslom abba beledobálni a következő összetevőket. Ha nincs, akkor a fokhagymát ki kell nyomni vagy apróra vágni, a gyömbért és a vöröshagymát is fel kell aprózni.
2. 6ek halszósz, 2 ek szójaszósz, 2ek osztrigaszósz, 4 gerezd fokhagyma és ugyanennyi gyömbér, 1 vöröshagyma összedarálva.
3. A darált krémet tegyük egy nagy tálva és adjuk hozzá a 250 ml gochugarut (ha kagylózunk vagy hasonlózunk, ekkor adjuk hozzá) és az előbb elkészített kását. Ügyeljünk oda a chilire, lehetőleg ne szabad kézzel keverjük össze a dolgokat!
4. A paprikás krémbe tegyük bele a zöldségeket (jégcsapretek, répa, újhagyma) és keverjük össze.
5. Itt még meg tudjuk kóstolni a krémet és módosítani rajta, ha nem érezzük megfelelőnek. A kész kimchiben más lesz majd az íze, mert az ízek összeállnak majd, már nem lehet őket egyenként kivenni (osztrigaszószt pl nagyon kiérezni eleinte, de ha eleget hagytuk a kimchit állni, teljesen homogén lesz).

IV. Kimchi

1. LAssan adagoljuk a kimchi szószt a kposztához és közben keverjük össze. Nem kell, hogy tocsogjon benne, elegendő, hogy a káposzta teljesen be legyen vonva. A kimaradó szószt eltehetjük egy lefedett üvegben legközelebbre.
2. Tegyük a kimchit egy lehetőleg légmentesen lezárható edénybe. Jól nyomkodjuk le, ne lógjon ki a káposzta a kimchipasztából. Ha tudjuk, nyomjuk le alaposan (kép).
3. Frissen is fogyasztható, de legjobb fermentálva. Ha sötét, szobahőmérsékletű helyre rakjuk, gyorsabb lesz a fermentáció és savanyúbb lesz a kimchi. Ha hűtőbe, 1-2 hét is lehet a fermentálási idő, viszont nem savanyodik annyira meg. Pár nap után nézzünk rá, a fermentáció megindult, ha buborékozik vagy levet ereszt. Van egy kis időszak a fermentáció és a normál kimchi között, amikor annyira nem jó az íze (crazy vagy bolond kimchi névre hallgat), ekkor érdemes várni vele 1-2 napot).

Felhasználás

Ételek kísérőjeként, savanyúságként. Rengeteg koreai étel van, aminek szerves hozzávalója. Lehet enni magában is vagy rizsen, kenyéren, makiba (sushi). Ahogy tetszik. :)

Már megint jó rég nem írtam és bizony jó sok minden történt már. Érdekes módon nem írtam, mert gondoltam nem történt semmi. Aztán visszagondolva nagyon is, rengeteg minden, néhányat kiemelve:

Még augusztusban volt a Grachten fesztivál, ami egy évente megrendezésre kerülő holland zenei fesztivál. A kültéri megnyitó koncertre, valamint a Concertgebauwban tartott Mozart: Così fan tutte operára látogattunk el. Az utóbbi meglepett, mert nem néztem előre utána a darabnak és egészen már volt, mint amit vártam. Kellemes meglepetés volt. A rendezés egyébként egészen szokatlan volt, a szereplők bohócjelmezben voltak a darab végéig.

Szeptemberben volt az Optiver második közös hétvégéje azóta, hogy SOm ott dolgozik. Ezúttal a 20-as évek divatja volt a kért ruházat, a rendezvény témája pedig a különböző országok kultúrája és gasztronómiája volt, legfőképpen táncprogramokkal. A szombat reggeli programnak a tutajépítést választottuk, majd délutánra a kimonópróbálást, de végül inkább wellnesselni mentünk. A szállás nagyon jó volt, a házak takarosak és jól felszereltek, kettőnk megkapott egy teljes kis házikót. Péntek este country fair volt a program kacsahalászattal, ütési erőpróbával, körhintával (ez brutál jó volt, bár ijesztő lehetett a srácnak, aki beentről lökögette a székeket). Egy új kis földsárkányra is szert tettünk, ő kapta meg a Broodje (illetve Zsemle) nevet, amit eredetileg a cicáknak szántunk.

Nálunk a Support Team szerveztett egy bowlingos team building programot, amit néhányan lemondtak, így csatlakozhattam hozzájuk a programozói csoportból. A bowlingozás is tök jó volt, ahogy úgy kollégákkal megismerkedni is. Nem ártana, ha a mi részlegünk is szervezne néha ilyesmit.

Tegnap pedig Rachmaninov 2. zongoraversenyének koncertjén voltunk, Michael Schonwandt karmester, Royal Concertgebouw Orchestra és Alexander Gavrylyuk zongorista előadásában. A darabot igazából a Nodame Cantabile sorozatból ismertem meg és rendkívül megtetszett, elég sokszor szoktam hallgatni. Nagyon örültem, hogy végre élőben is volt rá lehetőségem, valamit fantasztikus volt a koncert! Az első darab Jean Sibelius: Pohjola lánya, op 49 is nagyon szuper volt, de megmondom őszintén, a harmadik, Carl Nielsen 4. szimfóniája annyira nem nyerte el a tetszésemet, valahogy kaotikusnak tűnt a másik két darabot követően.

Sajnos nem sikerült jobb hangminőségű előadást találnom youtube-on:
https://www.youtube.com/watch?v=iUvvLj0Sbjw - Alexander Gavrylyuk és a The South Netherlands Philharmonic Orchestra előadása (csak hang)
https://www.youtube.com/watch?v=rEGOihjqO9w - Anna Fedorova és a The South West Netherlands Philharmonic Orchestra előadása (képpel együtt, a Concertgebauwban, ahol mi is láttuk)

Képek:
Grachten Festival
Optiver Weekend
Angus és Binti
Ételek
Vegyes

Itt az ideje pótolni néhány képelmaradást. Persze jóval többet szerettem volna feltenni, de végülis csak ezeket pótoltam. Innentől majd ismét aktuálisabb képeket fogok majd feltenni.

Hága - mikor a szavazás napján leutaztunk Hágába

Cicák - vegyes képek a cicákról

Keukenhof - Keukenhofba látogattunk Roziékkal

Budapest - egy kicsit hazalátogattunk még májusban

10. évforduló - 10 évesek lettünk SOmmal, ennek apropóján ellátogattunk az Ezüst Tükör nevű holland étterembe. Az étterem épülete 1614-es és eredetileg raktárként funkcionált. A nevét a tulajdonos családról kapta. Eredetileg akkor figyeltünk fel erre a helyre, amikor először látogattunk ki Hollandiába az állásinterjúra. Akkor úgy döntöttünk, ha felvesznek mindkettőnket, akkor eljövünk ide. Végülis másmilzen okkal látogattunk el ide és nagyon nem bántuk meg. Weboldaluk itt.

Egy kis extra cicavideó: Angus játszik

Level 3
Level 4
Level 5
Level 6

A beszámolók végére raktam a videókat és a képeket, de a könnyebb megtalálhatóság érdekében külön hozzászólásba is raktam őket. Itt vannak tehát a képek:

2014.07.19. Tokió, Matsuri Hanabi (a festival in Tokyo with fireworks)
2014.07.20. Kamakura
2014.07.20. Okonomiyaki
2014.07.21. Shabushabu
2014.07.21. Shinjuku Gyoen
2014.07.21. Shinjuku, Takashimaya
2014.07.22. Akihabara, Ghibli Múzeum
2014.07.23. Nokogiriyama

2014.07.24-25. Yudanaka Hotel Senjukaku
2014.07.24. Jigokudani

2014.07.26-29. FORUS
2014.07.26-29. Kanazawa
2014.07.26. Kanazawa, Matsuri Hanabi (a festival in Kanazawa with fireworks)
2014.07.27. 8ban Ramen
2014.07.27. Kanazawa, Nagamachi
2014.07.28. Kanazawa, tengerpart (beach near Kanazawa)
2014.07.29. Natadera

2014.07.30-31. Vissza Tokióba, Kamakura tengerpart (back to Tokyo, beach of Kamakura)
2014.07.31. Kushiage
2014.08.01. Kawagoe
2014.08.01-02. Naritai hotel és érkezés Amszterdamba (Narita and back to Amsterdam)
2014.08.03. Zsákmány (Loot)

Tokyo, tüzijáték (Fireworks in Tokyo)
Nokogiriyama, felhők a hegytetején (Nokogiriyama, clouds at the top of the mountain)
Erinával Taiko no Tatsujint játszunk (nem rémlett már miként kell játszani: pirosra középen ütni, kékre oldalt, nagyra a két kézzel egyszerre...) (playing Taiko No Tatsujin)
Jigokudani Yaen Koen, kismajmok játszanak (baby snow monkeys playing)
Jigokudani Yaen Koen, majmok a táblán (snow monkeys on the sign post)
Jigokudani Yaen Koen, fürdőző majmok 1 (snow monkeys having a bath #1)
Jigokudani Zaen Koen, fürdőző majmok 2(snow monkeys having a bath #2)
Kanazawa, taiko dobolás az utcán (taiko on the streets)
Kanazawa, tüzijáték 1 (Fireworks in Kanazawa #1)
Kanazawa, tüzijáték 2 (Fireworks in Kanazawa #2)
Kanazawa, a FORUS bevásárló hangjai (sound of the shopping mall, FORUS in Kanazawa)
Natadera, fények és tükröződések (reflections on the mountain of Natadera)
Natadera, hangok (sounds of Natadera)
Kawagoe, kabóca hangja (the sound of a cicada)

Mako kikísért minket szerda reggel a buszhoz, amivel a kanazawai állomásra mentünk. Onnan mentünk Tokióba, Echigo-Yuzawán keresztüli átszállással. Az jó stresszes volt, 8 percünk volt átszállni (tehát fontos volt, hogy a vonat véletlenül se késsen) és bénáztunk a kapunál is. Értelmetlen módon mind a 3 jegyet egyszerre be kellett adni (vonatjegyet, helyjegyet az előzőn és helyjegyet a következőn). Szerencsére elértük a csatlakozást, így olyan 4 óra alatt Tokióba is értünk. Magára a szállásra 2 órával a check-in előtt érkeztünk, de ezúttal megkaptuk előbb a szobát (ez általában nem jellemző). Ez jól is jött, mert így előrevehettük a bevásárlást, így ismét ellátogattunk a Takashimaya depachikájába. Ott egy hawaii étteremben ebédeltünk, az is nagyon finom volt.

Csütörtökre így nem volt előzetes tervünk, úgyhogy úgy döntöttünk, ha már nyaralás és óceán vesz minket körül, lemegyünk a tengerpartra. Végül Kamakura mellett döntöttünk, olyan másfél óra alatt értünk le oda. A nap itt sokkal erősebb volt, mint bárhol eddig és a szürke homok burtál forró volt (csak papucsban lehetett rajta menni), béreltünk hát egy napernyőt, majd bekentük megunkat 50-es faktorú naptejjel és megmártóztunk a vízben. Teljesen más volt, mint Okinawán. Nagyon terület volt engedélyezve a strandolóknak, illetve hatalmas hullámok csapódtak a partra folyamatosan. Mókás volt, ahogy annyi ember hullámban ugrál el előlük. 50-es faktor ide vagy oda, jól leégtünk. Késő délután indultunk vissza, hogy még legyen időnk lezuhanyozni az esti program előtt.
Este Zolival, Erinával és húgával Kaoruval, valamint Sayakoval mentünk kushiagézni. Ez gyakorlatilag a japán nyárs (kanjija logikusan 串, kivételesen könnyű megjegyezni). Itt egészen vad dolgok is voltak a menün (elsősoron csirke, de volt pár hal is): csirkebőr, belsőségek, szív, máj, nyak, nattós mell, egész hal, wasabis angolna... Finomak voltak amiket próbáltunk. Utána még sétálgattunk kicsit, majd visszatértünk a szállásra összepakolni.

Pénteken csak késő estére volt szállásunk Naritában és mivel az aktuális hotelt el kellett már hagynunk, így úgy döntöttünk a cuccunkat a Tokyo Stationön hagyjuk és aztán Kawagoéba megyünk. Ez sajnos annyira mégsem volt egyszerű, mert csak nagyon nehezen találtunk 2 olyan coin lockert, amibe belefért a cuccunk. Egyiket a földszint legszélén, másikat a pince másik szélén. Olvastunk arról, hogy a pincében van egy utca kifejezetten rameneknek és nagyon jó a választék. Majd 2 óra bolyongás alatt se találtuk meg, úgyhogy feladtuk és végül ettünk mást (megjegyzem, mikor visszajöttük Kawagoéből, akkor rögtön megtaláltuk, csak akkor már nem volt rá időnk...). Igazis, elég érdekesek tudnak lenni az éttermek az ilyen helyeken (nagy bevásárlókban is ez jellemző). Hatalmas tömegek tudnak felgyűlni az étkezdék előtt arra várva, hogy sorrakerüljenek. Ráadásul minél hosszabb a sor, annál valószínűbb, hogy azt a helyet választja a következő arra tévedő: annyi ember nem tévedhet. Kawagoéba olyan másfél óra volt az út, így nem sok időnk volt ott, de mindenképpen meg szerettük volna látogatni Kurazukurit, ami az Edo-kori stílust őrzi. Ezzel együtt ellátogattunk a Toki No Kanehez nevű harangtoronyhoz is, ami már 350 éve üzemel, 6-kor, 12-kor, 15-kor és 18-kor harangoznak. Elvileg jellegzetes hangja van, de sajnos nem volt időnk megvárni.
Még ellátogattunk a Kitain templomhoz is, ahol a legjobban a 500 rakan tetszett. Oda bejutni persze nem volt egyszerű, a néni ránkszólt, hogy nehogy bemenjünk jegy nélkül (nem szándékoztunk, csak valami kiírást kerestünk), de azt persze nem tudta elmagyarázni hol is vehetnénk... Szerencsére volt ott egy bácsi, aki segített nekünk és megmutatta hol kell venni. Oldalt lehetett bemenni a Kitainba (mi szemből mentünk be, de ott nem lehet messzire jutni), ott lehet venni jegyet, amivel oda is be lehetett menni (így meglátogathattuk azt a nagyon szép díszes szobát, amit addig csak a másik oldalról szemből láttunk - csak onnan persze nem lehetett megközelíteni), valamint az 500 rakanhoz is kint. Az épületben ismét belefutottunk a bácsiba, akkor mondta, hogy nézzünk szét majd az 500 rakannál, ott fellelhető a kínai horoszkóp 12 jegye. Szerencse éri azt, aki megfogja azt a szobrot, amelyiknek az évében született. Rákérdezett, tudjuk-e mi a jegyünk és ismerjük-e a kanjiját. Kint is belefutottunk, ott meg szólt, hogy nagy vihart mondanak estére Narita környékére, úgyhogy időben induljunk majd el (szerencsére nem volt, vagy nem tapasztaltunk semmit belőle, mert végig fedett úton mentünk). Az 500 rakan lenyűgöző, 500 szobor, mind más érzelmet és cselekvést mutat be. Keresgéltük a kanjikat, de nem találtuk. Aztán rájöttünk, hogy az állatokat kell keresni, nem a kanjikat (pedig logikus lett volna, mert némelyikbe volt szöveg is vésveÖ. Nagyon érdekes volt, ezt is csak ajánlani tudom.
Siettünk vissza Tokióba, hogy összeszedjük a koffereket. Végül úgy döntöttünk azon az úton megyünk végig, amin beraktuk őket, akkor tuti megtaláljuk a lockereket. Sikerült is, csakhogy a második nem nyílt. SOm felhívta a megadott számot és kihívta őket (elég nehéz volt elmagyarázni, hogy igen, használtuk a nyitót és tényleg nem nyílt rá az ajtó). Pont, mire odaértek sikerült mégis kinyitnom. A koffer nagy volt és kitolta az ajtót, csak erőteljesen vissza kellett nyomni, utána ki lehetett nyitni. Ez most így evidensnek hangzik, de akkor ott nem volt az. Okos módon az utazási Suica kártyával lehet érte fizetni és azt felmutatva a gépnek automatikusan kinyílik a locker. Csakhogy nem nyílt ki ugye. Na mindegy, lényeg, hogy sikerült.
Olyan este 8 körülre értünk Naritába, onnan ingyenes busz vitt a hotelig. Ott nagy örömünkre közölték, hogy röstellik, de kifogytak a sima szobákból, úgyhogy extra költség nélkül megkapjuk az egyik luxuslakosztályukat. Wow. Legalább 30 colos TV, kanapé, 4 fős ebédlóasztal, óriási ágy, nagy kád és külön nagy zuhany. Reggeli óta nem ettünk, úgyhogy akármilyen késő is volt, megvacsiztunk az ebédlőben (igazából a szobára is lehetett volna kérni o.O), aztán elmentünk aludni, addigra már hajnali 1 volt.
Fél 7-kor keltünk, 7-kor pedig már indult a busz a reptérre. Ott először rossz sorba álltunk, de végül sikerült beadni a csomagot (hiába értünk ki korán, a téves sor miatt óriási tömeg kerekedett a megfelelőnél és jó sokat kellett várni). Mondták, hogy nyári nyaraló szezon van és hosszú a bejutás, úgyhogy siessünk. Na csodás, még a japán SIM kártyát is le kellett adnunk a Softbanknál. Száguldottunk oda, az elég gyorsan ment. Utána vissza, be a sorba. Na amilyen sokan voltak, olyan sok kapu volt nyitva, rendkívül gyorsan átjutottunk. Aztán még ismét sorba kellett állni az útlevelek miatt a kivándorlásnál. Nem sok időnk maradt a beszállásig, pár perc múlva már meg is indult.
A repülőút visszafele is sima volt. Frankfurtba érve annál kevésbbé. Kezdve azzal, hogy balesetet szenvedett a follow-me kocsink, így kellett várni másikra. Aztán másik kapuhoz tettek le, így meg kellett várni, míg a fogadó személyzet is átmegy. Aztán kiderült, hogy függővonattal egy másik épületbe kell átmenni. Ott ismét sorba kellett állni és megint átvizsgáltak minket (japán szabvány gondolom más, mint az európai). Itt viszont egyáltalán nem kezelték jól a tömeget, brutál sokat vártunk. Aztán újabb sor, a bevándorlásnál... Itt is sokan voltak, de szerencsére volt külön európai uniós sor, ami rövidebb volt. Eredetileg lett volna 2 óránk a kiszállás és beszállás között, amiből lett pár perc. Na persze a gép még késve is indult, úgyhogy végül mégis várni kellett... Este 7-re értünk haza (ami japán idő szerint ugye 7-tel több, tehát már hajnali 2). Akkor még kipakoltunk, foglalkoztunk a cicákkal, majd este 11-kor mentünk aludni végre. Mivel az órát Japánból érkezve 7 órával állítottuk vissza, így a 24 órás napból 31 órás lett. Reggel fél 7-kor keltünk és 30 órakor mentünk aludni (tehát másnap hajnali 6-kor). Álmosak voltunk, na. XD

Összességében nagyon kellemes nyaralás volt. Rengeteget rohangáltunk, viszont nagyon szép helyeket láttunk (külön szuper, hogy végre sikerült eljutnunk a Jigokudanihoz és a Nokogiriyamához!). Jó volt ismét találkozni Makóékkal és Zoliékkal, szuperek voltak a közös programok. Megyünk még máskor is! :)

Videók
Kawagoe, kabóca hangja

Képek
2014.07.30-31. Vissza Tokióba, Kamakura tengerpart
2014.07.31. Kushiage
2014.08.01. Kawagoe
2014.08.01-02. Naritai hotel és érkezés Amszterdamba
2014.08.03. Zsákmány

Péntek koraeste érkeztünk Kanazawába (kis hasznos infó: japán vasúttal való útvonaltervezéshéz ajánlom a Hyperdiát), Satoshi jött ki elénk kocsival és vitt hozzájuk (útközben vettünk vacsorát a Mos Burgerből), ahol Mako bemutatta nekünk a nagyon cuki, mostanra már 4 hónapos Annát. Megvacsoráztunk, beszélgettünk, átvettük a lehetőségeket a következő napokra. Kiderült, hogy másnap pont tüzijáték van Kanazawában is, úgyhogy úgy döntöttünk oda mindenképpen ellátogatunk.

Szombaton először is egy bevásárlóval indítottunk (röstellem, de nem jut eszembe a neve, rákeresgélve talán FORUS), ahol egy tonkatsusnál ebédeltünk (ez a japán stílusú rántotthús, ami általában sertésből készül).
Este Satoshival hármasban (Mako nem tudott eljönni esténként Annával sajnos) mentünk megnézni a helyi hanabit a Saigawa partján ülve. Igazából méretében hasonló volt, mint a tokiói, ám fél órával még hosszabb is. Jellegében azonban egészen más volt, itt inkább a nyáron volt a hangsúly, a színek és a virágformák domináltak. Utána elnéztünk a mini-matsurira, ahol is Mako kérésére vettünk baby castellát (ez igazából ízre olyan, mint a babapiskótánk, csak forró és puha, amolyan mini piskóta), majd egy jó kis sétát követüenk eljutottunk egy olyan utcába, ahol középen asztalok voltak, oldalt pedig standok és egy élő zenekar. Ott leültünk iszogatni kicsit, becsélgetni, majd végül az utolsó busszal mentünk haza.

Vasárnap Nagamachiba mentünk, ami Kanazawának a szamuráj időszakot megőrző területe, csupa régi stílusú házakkal, amelyekből többnek be lehet menni a kertjébe, illetve némelyiknél magába a házba is. A Nomura-ke házba mentünk be, ami rendkívül érdekes volt (és gyönyörű a kertje!), plusz itt hallottunk először arról, hogy turisztikai helyek is kaphatnak Michelin csillagot, ennek a helynek speciel 2 volt.
Ezután a 8ban (hachiban) rameneshez mentünk, ahol szuper jót ettünk. Otthon még beszélgettünk, pihentünk, vásároltunk, majd úgy döntöttünk pizzát vacsorázunk, úgysem próbáltuk még Japánban. Érdekes volt, négyzetes alakja volt, a pizzatészta meg inkább hasonlított kekszre, de kifejezetten finom volt.

Hétfőn Satoshinak pár órára be kellett mennie dolgozni, utána beszereztünk egy bentot (ezt a japán előrecsomagolt ebéd), majd Satoshival hármasban kinpakuzni mentünk. Ez egy helyi művészet, vékony aranyfólia formázása rögzítése tárgyakra. Nagyon érdekes volt és tökre örültünk, hogy a nagyját értettük japánul is. Az viszont nem volt jó, hogy nem hagynak túl sok szabadságot, pontosabban te választod ugyan meg a tárgyat és a kompozíciót, de a kinpaku folyamata alatt sokszor segítenek, javítják, gyakorlatilag nem hagyják elrontani a művedet. Ami egyrészről jó, de azért tényleg jó lenne akár elrontani is, de legalább teljesen magunk megcsinálni. És persze mondják közben, hogy milyen ügyesen megcsináltad - persze, ő javította ki a mellé lerakott fóliát. XD Amúgy jó szórakozás, mindenképpen ajánlom a kipróbálását. :) Először meg kell tervezni a kompozíciót és matricákkal leragasztani a tárgyadat - ezen matricáknak a belsejében ki van vágva a forma. Ezután ecsettel bekened ragasztóval, majd letörlöd a felesleges. Az aranyfólia két papír közé van téve. Először feldarabolod, majd óvatosan lesimítod a felső réteget és lefordítva rárakod a kivágott részekre és leszeded a felső réteget. Lenyomkodot, kisimítod. Gyors mozdulatokkal lerántod a matricát, majd fülpiszkálóval és kis törlővel leszeded a felesleges részeket, vigyázva, hogy ne szedd le a jót is vele. Végül becsillámozod, majd hagyod megszáradni egy napig.
Ezután ismét együtt 5-en mentünk el a kanazawai tengerpartra, ahol megnéztük a naplementét. A víz nagyon kellemesen meleg volt egyébként, a homok meg puha és fehér, nagyon kellemes. Fürödni azonban nem lehetett, mert már késő volt. További érdekesség, hogy a nyári fürdő szezon nyár közepe környékén véget is ér, mert akkor érkeznek a mérgesmedúzák és már veszélyes lenne fürdőzni.
Hazafele eredetileg steaket vacsoráztunk volna, de mivel nem lehetett elvitelre kérni, így végül a Coco Ichiban Ya helyre mentünk japán curry-ért (kare- - újabb érdekesség, hogy ezt a japánok nem evőpálcikával, hanem kanállal eszik). Érdekes, hogy a currynek 10-es skálán volt csípősségi szintje. -1 édes, 0 normál, 1-es csipős. Innentől az 1-es szinthez mérten közel logaritmikusan jöttek az erősségi szintek. 2-es az 1-es kétszerese, 3-as 4-szerese, 4-es 6-szorosa, 5-os 12-szerese, 6-os 13-szorosa, 7-es 14-szerese, 8-as 16-szorosa, 9-es 18-szoros és a 10-es 24-szerese. 6-10 közöttit ráadásul csak akkor kérhetsz, ha már korábban az 5-öst sikeresen teljesítetted. Ez egy kicsit elijeszti az embert, így én a 4-es mellett döntöttem, SOm pedig a 3-asat. Satoshi az 1-eset, Makonak pedig az édeset. Satoshi megkóstolta SOm 3-asát és brutál csípősnek találta. SOm derekasan legyűrte, azt mondta a határon van, de lehet még a 4-est is bírná. Én a 4-est egy darab csuklással (erős dolgoktól csuklok XD) legyűrtem, szóval bírnám a csípősebbet. Csípős volt, de nem kibírhatatlanul, szóval lehet bepróbálnám legközelebb az 5-öst (bár az a 4-es kétszerese). Kíváncsi vagyok honnan tudják, hogy valaki már legyűrte az 5-ös szintet. :)

Kedden Nataderába mentünk. Mivel a hely nem volt túl alkalmas a babakocsizáshoz, így ezúttal Satoshi maradt vigyázni a babára és Mako jött velünk. Mesélte, hogy legutóbb egy hatalmas kígyót láttak kiemelkedni a vízből. O.O Dzsungeles volt a környék kicsit, bár igazából 2 éve Mino jóval durvább volt. Viszont nagyon szép volt és jó kilátás volt a fenti hegyről. Érdekes volt, hogy a sziklás falra és abba vájt mini lépcső vezetett, néhol még az sem. Nem tűnt túl biztonságosnak, de sikeresen fel- és lejutottunk rajta. Fent egy nagyon kellemes hűs barlang volt.
Nataderát követően ismét visszamentünk a bevásárlóba, ahol ezúttal kaisendont ettünk. Ez különféle sashimi rizságyon. Nagyon ízletes.
Este sokat beszélgettünk, nagyon jó volt!

Videók
Kanazawa, taiko dobolás az utcán
Kanazawa, tüzijáték 1
Kanazawa, tüzijáték 2
Kanazawa, a FORUS bevásárló hangjai
Natadera, fények és tükröződések
Natadera, hangok

Képek
2014.07.26-29. FORUS
2014.07.26-29. Kanazawa
2014.07.26. Kanazawa, Matsuri Hanabi
2014.07.27. 8ban Ramen
2014.07.27. Kanazawa, Nagamachi
2014.07.28. Kanazawa, tengerpart
2014.07.29. Natadera

Csütörtök reggel vonattal mentünk Naganóba, ahol át kellett mennünk a másik vonatállomásra. Mindenhol azt írták milyen nehéz átjutni oda, ehhez képest simán megtaláltuk. A jegyvásárlás Yudanakába már problémásabbnak bizonyult, de egy kalauz kiszúrta, hogy oda próbálunk jegyet venni és szólt, hogy 1 perc múlva indul a vonat, hagyjuk a jegyet, utólag is megvehetjük ott és elvezetett minket a vonathoz. Szuper kedves volt, el is értük a vonatot (pedig már úgy véltük lekéstük és késünk a hotelból - Japánban a szobafoglaláskor meg kell adni, hogy mikor érsz oda és pontban akkor ott kell lenni, különben fel kell őket hívni -minél előbb - és szólni a késésről). Yudanakában is rögtön kiszúrtak minket, ott is kérdezték hova tartunk és megmutatták melyik buszra kell szállni. Nagyon fel vannak készülve ezen a környéken a túristákra. Fél 2-re értünk el a hotelünk közelébe (Kanbayashi Hotel Senjukaku), onnan már gyalogosan 10 perc alatt ott is voltunk. Checkin előtt 15 perccel már bent ültünk és teáztunk és sütiztünk, miközben vártunk a szobánkra (mert azt ugye csak pont a megbeszélt időpontban kapod át). Addig megbeszéltük, hogy japán típusú kaiseki vacsorát és reggelit kérnénk és mikor, valamint az onsent s a privát fürdőt. Pontban 2-kor pedig már be is vezettek a szobánkba, miközben körbevezettek az épületen, hol mit találunk. A szobánk szuper volt, tágas, gyönyörű kilátás nyílt onnan az erdőre.
Lepakoltunk, majd siettünk is el, mert aznapra terveztük a Jigokudani (majom onsen) meglátogatását. Kaptunk kezdvezményes csoportjegyre szóló cédülát és esernyőt - pár percen belül el is kezdett esni. Elég hamar megtaláltuk a park bejáratát. Az erdőn ét vitt a majom fürdőhöz. Olyan 100 méterenként volt információ kiírva a hómajmokról, amiket persze nem láttunk végig az úton. A kiírás szerint nappal lejönnek enni és fürdeni, este felmennek. Még csak 3 óra volt, de gondoltuk lekéstük, itt majom aztán nincsen. Az erdei séta viszont kellemes volt és szép. Aztán eljutottunk a pénztárhoz, ahol odaadtuk a kapott kupont. Belépve aztán ledöbbentünk, mikor megpillantottuk az első majmot. Aztán a másodikat, majd... szóval rengeteg volt mindenfele! Teljesen elképedtünk, körülöttünk sétálgattak. Mondjuk azt hittük a kinti séta a park része, de kiderült belül sokkal kisebb a bejárható tér - a völgy és maga az onsen, amiben tényleg éppen mártóztak majmócák. Ráadásul mivel éprilis és júius között születnek a kicsik, rengeteg icipici majmot láttunk, nagyon cukik voltak! Nem olyan nagy a hely, de valami hihetetlen, mindenképpen ajánlom bárkinek!
Olyan fél 6-ra értünk vissza a hotelbe. Mivel bőven volt időnk a 7 órára kért kaiseki vacsiig, ezért elmentünk fürdeni. Nagyon jó az itteni fürdő. Két privát fürdő van, egyik fa, másik kő, illetve a publikus fürdők kövesek voltak, plusz mindegyikhez tartozott egy kinti és egy jóval forróbb benti. Pár napja megfájdult a torkom (hideg volt a vonaton a Ghibli múzeumból hazafelé) és most teljesen elmúlt.
Akik esetleg nem ismernék. Van külön férfi és női onsen, ahova yukatába mész be. Kívül van az öltöző törölközőkkel és egyéb szolgáltatások (lábmasszázsgép, hidegvizes automata, kencék, vérnyomásmérő, mérleg...). Bentre nem viheted a normál törölközőt, csak egy icipicit, ami azt a célt szolgálja, hogy lemost vele magad. A benti részbe meztelenül mész be. Először megmosakszol a fürdő melletti csapoknál (már van mindenhol zuhanyrózsa is, de egyébként egy kis dézsából öntögeted magadra a vizet - van sampon, tusoló). Ezután mész be a vízbe. Van akik ismét kimennek, megmosakszanak, majd újra bemennek. Addig érdemes maradni, amig jólesik, de azért ha nem bírja valaki a forrót, jöjjön ki, mielőtt beájulna. Magában a fürdőben az emberek csendesek, max halkan beszélgetnek egymással.
Mikor bementem, ketten voltak bent éppen távozóban. Jól esett, kint találkoztunk SOmmal. Kicist előbb kiértem, addig elnézegettem a koit (tavacska a kert közepén, tele aranyhalakkal). Kicsit lepihentünk, aztán mentünk vacsorázni. A leányzó, aki az asztalunknál tevénykedett, nagyon cuki volt, kicsit zavarban volt attól, hogy angolul kellene beszélnie. Aztán valahogy átváltott fél japán, fél angolba. XD A kaiseki ételek sokféle kis adagú ételekből álnak. Lényege, hogy különféle ételeket megismerj, amik bemutatják a séf képességeit.
Vacsora után lementünk a privát fürdőbe, majd körbesétáltunk, elnéztünk a szalonba teára (itt beszélgettünk egy kicsit az ottani japán vendégekkel - szokásos tört japánnal), majd aludni tértünk.

Péntek hajnali 4-kor aztán ismét fürödni mentünk. Senki nem volt akkor és a víz is szuper forró volt. Aztán 8-kor mentünk reggelizni, majd elindulás előtt ismét megmártóztunk. Kiderült, hogy a hotel shuttle buszokkal szállít az állomás és a hotel között, úgyhogy visszafele jóval könnyebb volt. Könnyedén eljutottunk Naganóba, ahol aztán a kalauz segítségével vettünk jegyet Kanazawába. Naoetsun keresztül szálltunk át. Negyed 6-ra értünk a kanazawai állomásra, Satoshi jött elénk. Még megálltunk hozzájuk menet egy burgeresnél, aztán hozzájuk vettük az irányt. ^.^

Videók
Jigokudani Yaen Koen, kismajmok játszanak
Jigokudani Yaen Koen, majmok a táblán
Jigokudani Yaen Koen, fürdőző majmok 1
Jigokudani Zaen Koen, fürdőző majmok 2

Képek
2014.07.24-25. Yudanaka Hotel Senjukaku
2014.07.24. Jigokudani