Tegnap este volt a Queen's Night, ma a Queen's Day és este már a King's Night. Tegnap reggel még anyukámmal intéztem az anyakönyvi kivonatokat és az apostille-t, majd utána már úton is voltunk, este 10-re értünk a lakásunkra. Ma már kimentünk körülnézni a Queen's Day alkalmából. Nos, reggel még alig lézengtek az emberek, de délutánra már rengetegen voltak odakint. Nem csináltunk igazából semmi különösen, 4 órán keresztül sétáltunk a városban, kóstoltunk 3 bódésnál (samosát az indiainál; döner kebabot vagy mit, ami egyenesen jobb, mint a gyros, csak kellene bele valami csípős; nemet (tavaszi tekercs gyakorlatilag) a thainál; mini palacsintát, ami elvileg helyi specialitás), valamint fotóztunk... rengeteget. Miközben ment a ceremónia, addig a nép odakint az utcákon tombolt, látványosan jól érezte magát. Iszogattak, hajóztak, táncoltak... Na és persze ezen a napon mindenki árulhat az utcákon, tehát szinte mindenhol bolhapiac volt, így árultak is mindenfélét. SOm az egyiknél kiszúrt egy monitor kábelt, ami pont kellett nekünk, így a boltinál olcsóbban lett az is, ráadásul hamarabb is, mint gondoltuk.

Az eseményről készült képeket már fel is pakoltam a galériába.

Feltettem a beígért képeket a galériába.

Kedden indultunk Hollandiába. Hajnali 4-kor már úton voltunk, kicsivel reggel 8 után már meg is érkeztünk. Ennek megfelelően jó fáradtak is voltunk, de szerencsére aznap nem volt sok dolgunk. Taxis jött elénk, aki elvitt minket SOm új melóhelyéhez. Ott csatlakozott hozzánk egy kolléga és elkocsiztunk a melós lakáshoz. Kocsival majd 40 percig tartott az út, valójában csak valami 5 metrómegállót mentünk, szóval rögtön beláttuk, hogy érdemesebb tömegközlekedéssel vagy biciklivel járni.

A lakás meglepően nagy (ennek oka, hogy 2 szobás, ha az itt tartózkodásunk alatt új külföldi kolléga érkezik, akkor simán beköltöztethetik a másik szobába), bár a bútorzat ugyancsak lehasznált. Azért egészen jól felszerelt: gáztűzhely, tányérok, evőeszközök, mosógép, szárítókötél, porszívó, kanapé, asztal, TV, sőt még egy extra gép is van. Csak pont olyan állapotban, hogy az emberrel éreztesse, hogy azért mégis jobb lenne inkább egy saját lakás, saját felszereléssel.

WiFi amúgy nem működött és a C24 szervezéséhez is még fáradtak voltunk, így úgy döntöttünk először szétnézünk. Ismerkedtünk kicsit a környékkel, a centrumig is begyalogoltunk. Gondoltuk kipróbáljuk milyen lehet a Burger King Hollandiában (elvégre minden ország a saját ízlése szerint formálja a szendvicseket - ennek megfelelően például Németországban óriási húsdarabok vannak bennük), de végül a mellette lévő I Love Burgersbe mentünk be, mert sokkal szimpatikusabbnak tűnt. Jó választás is volt, majd később lesznek képek is, ahol meg lehet nézni. Kerestünk boltot is, de csak nagy nehézségek árán találtunk (net nélkül ismeretlen helyen azért elég nehéz). Jó pár óra múlva értünk vissza a szállásra, ahol kidőltem másfél órára, majd kódoltam a C24-re.

Másnap koránra kellett mennünk a WTC épületébe ügyintézésre. Írták előzetesen, hogy hozzunk születési anyakönyvi kivonatot, eredeti házasságigazoló papírt, valamint SOmnak a munkaszerződését. Persze rögtön kiderült, hogy a házassági papírt és az anyakönyvi kivonatot nem fogadják el, mert kell hozzá apostille pecsét. Akkor hallottam először ezt a szót, de ez szerintük ilyen "common knowledge". Na de nem baj, van rá 3 hónapunk, hogy elintézzük. Igaz, hogy ez idő alatt jórészt Hollandiában leszünk. Nem baj, bár már fél éve tudják, hogy jövünk, így biztosan izgalmasabb elintézni, mint eddig otthonról... Egyébként az anyakönyvi kivonat sem tetszett nekik, mert hogy egy büdös szót nem értenek a magyarból, de ettől még nekik az eredetire kell majd a pecsét. Aztán kérték a lakás bérszerződést. Megkaptuk ugyan előző nap, ott is hagytuk a nappaliban az asztalon. Senki nem informált minket arról, hogy az kellene. Éljen a bürökrácia, meg az ugye szükséges, hogy a külföldi bevándorló jó rosszul érezze magát, mert természetesen biztosan ő volt az idióta, hogy még arról sem tudott, hogy ez a papír is kell. Szerencsére tudtuk, hogy a cégnél is van egy példánya, úgyhogy az megoldódott. Persze előtte még jól a lelkünkre kötötték, hogy márpedig ezen papír nélkül kb mehetünk is haza, nem tudnak most mit csinálni. A munkaszerződéssel legalább már nem volt problémájuk. Hamarosan megkaptuk a papírosunkat a BSN számunkkal. A házastársat mindkettőnknél kitöltötték, majd azzal a lendülettel ki is húzták, majd ha hozzuk legközelebb a lapokat... Kaptunk az útlevélbe egy aranyos kis pecsétet is az itt tartózkodásunkról, ezt majd lehet mutogatni mindenfele.

Ezután mentünk a bankhoz. Az elég gyorsan ment, elvileg pár nap múlva megkapjuk a kártyákat. Az persze kiderült, hogy online vásárláshoz csak és kizárólag credit cardot lehet használni, a sima debit card nem jó. Credit cardot meg persze csak úgy lehet igényelni, ha az embernek van fix jövedelme, tehát az nekem egyelőre nem lett. Az viszont érdekes volt, hogyan is működik az online bankba való belépés. Minálunk az alap megoldás az, hogy belépéskor kapunk SMS-ben egy kódot, amit be kell írni. Na itt külön kapsz egy kis eszközt, amibe benyomod a kártyád, beírod a pin kódodat, majd generál neked egy számot a képernyőjére, amit be kell írni a weboldalon. Már be is léptél. A kis eszköz ráadásul évekig bírja, nem kell elemcsere sem, ha meg megrongálódik, csak beviszed és kapsz egy újat.

Bankolás után elmentünk telóba SIM kártyát intézni. Ehhez kellett az útlevél (a matrica benne nem), valamint a bankkártya. Szerencsére telefont nem akartunk venni, így elég volt az, hogy már készül a kártya, különben meg kellett volna várni és visszajönni. Ott helyben nem kellett fizetni semmit, a megfelelő öszeget automatikusan levonják az ember bankszámlájáról. Rögtön meg is kaptuk a kártyát beraktuk és már volt is netünk. Utána mentünk az előző nap kiszemelt tibeti étterembe, de mivel zárva volt még, így a szomszédos indonézbe mentünk be. Nem volt olcsó, de nagyon finom volt.

Utána visszamentünk a lakásba. Előző nap megcsináltam a bemeneteket a C24-es feladatomhoz, aminek eredményeképpen beláttam, hogy rossz a kiértékelőm, így ezúttal azt írtam újra. Egészen hamar meglettem vele, utána átadtam a gépem SOmnak, mert még neki is rengeteg dolga volt a C24-re. Addigra már este volt és megint megéheztem, úgyhogy úgy döntöttem keresek egy közelebbi boltot. Jó 5 perc gyorsgyaloglásra megtaláltam egy Interspar méretűt. Szereztem gyümölcsöt, meg valami Cassis feketeáfonya üdítőt. SOmnak nem ízlett, de nekem nagyon bejött. Pont olyan íze van, mint egy régen nálunk kapható kisdobozos üdítőnek.

Másnap ismét korán indultunk vissza Budapestre, ezúttal átszállással jöttünk Prágán át, jó 5 óra alatt. Beugrottam a szüleimhez, ma pedig már az Óbudai Egyetemen intézzük a C24 előkészületeit.

Visszatérve még néhány érdekességre. Hollandiában rengeteg a bicikli. Ráadásul száguldanak rendesen a saját sávjaikban, alig lehet átmenni miattuk az utakon. Kocsik bezzeg megállnak mindig, bár ehhez hozzá kell tennem, hogy balesetekben minden esetben ők a hibásak, szóval nem véletlenül előzékenyek és óvatosak. Biciklik vannak mindenütt kikötve. Elvileg durván lopják őket, úgyhogy azt javasolták ne hozzuk SOmét otthonról, de legalábbis ne kössük ki az utcán, vagy csak több lánccal. Itt mindenki nagyon egyszerű és olcsó bringákkal jár, persze nem nagyon kell váltó sem a teljesen vízszintes városban. Másik furcsaság, hogy míg nálunk minden sarkon van közért, telefonos és bank, itt alig-alig, egymástól nagy távolságokban. Persze azonos nemzetiségű kajálda itt simán kerülhet egymás mellé.

Azt hiszem volt még, amiről írni akartam, de akkor egyelőre ennyit, ezek voltak az első benyomások. Most C24, aztán hétfőn megyünk vissza.

Vendégposzt #2: Café Cinnamon zöld teás, fehér csoki mousse-os tortája

Megkértem Café Cinnamont - japán zöld teás süti receptjeitől megihletve, - hogy írjon egy vendégposztot a Tealeveleknek. Nagy örömömre el is fogadta a felkérést, és a recept, amit ezúton is köszönök, a maccha-, és fehér csoki mousse-os torta! Nézzük tehát az izgalmas teás vendégposztot egy lelkes chéftől, aki rajong az ázsiai konyháért!

A fehér csoki és a zöld tea csodálatos találkozása

Bár egyre nagyobb választékban kaphatók a világ legkülönbözőbb termőhelyeiről származó teák, mégis gyakran nehéz elszakadnunk a mi kis „magyar létünktől”, megszokott ízvilágunktól. Sokak számára az is formabontó és meglepő ötletnek tűnhet, hogy a teát nemcsak italként fogyaszthatjuk, hanem –például – desszertek ízesítőjeként igazán különleges ízekkel lephetjük meg azokat, akik nyitottak az újdonságokra.

A teák között nagy kedvenceim a japán zöld teák. Általában minden zöld teát szeretek, de a japán termőhelyről származókban van valami leírhatatlan, definiálhatatlan íz, ami minden japán zöld teában ott van valahol, viszont más zöld teákban nincs. Nem tudom megfogalmazni, hogy milyen ez az íz. Csak annyit tudok rá mondani, hogy finom. Szeretem ezt az ízt hidegen, melegen és édességekben is. Japánban volt szerencsém nagyon sokféle zöld teás (macchás) desszertet megkóstolni, és annyira megszerettem, hogy itthon is készítek néha zöld teás süteményeket. Az alábbi tortát ajánlom mindenkinek, aki valamilyen nem túl édes, de mégis különleges desszertre vágyik. (Nemcsak íz, de esztétikai élményt is nyújt egyben!)

Az, hogy a torta 3 rétegből áll, senkit ne riasszon el, mert egyáltalán nem nehéz elkészíteni. Csak a legalsó részt kell sütni, mert az egy zöld teás (macchás) piskóta. Hűlés közben a piskóta kicsit „összemegy”, ezért ha lett volna pl. 20 cm átmérőjű tortaformám, tutira abban sütöm és miután kihűlt, méretre vágtam volna, de így sem lett rossz!

Hozzávalók:

A piskótához:
2 tojás
50 g liszt
40 g porcukor
3 cl tej (30 g)
20 g olvasztott, langyos vaj
5 g maccha (1 teáskanálnyi)

1. A tojások sárgáját és a cukor felét fehéredésig keverem, majd lassan hozzácsurgatom a langyos vajat és azzal is jól elkeverem.
2. A tojás fehérjét és a cukor másik felét kemény habbá verem.
3. A sárgájához szitálom több részletben a macchával elkevert lisztet és a fehérjék kemény habját is óvatosan a sárgájához keverem.
4. 170 fokra előmelegített sütőben megsütöm, majd hagyom kihűlni.

A fehér csokis mousse-hoz:
1,5 dl tejszín
90 g fehér csokoládé
2 tojás fehérje
5 cl tej (50 g)
1 ek. víz
3-4 g zselatin (1 púpozott teáskanálnyi)

1. A vízben feloldom a zselatint.
2. A 2 tojás fehérjét kemény habbá verem.
3. 2,5 dl tejszínt felverem (nem baj, ha nem lesz kemény, a magyar tejszínből amúgy sem nagyon lehet kemény tejszínhabot verni. Egyszerre verjük fel a 2,5 dl tejszínt, majd kb. 1,5 dl-t vegyünk ki, ez kell a fehér csokis részhez. A maradékot a zöld teás mousse-hoz használjuk majd fel.)
4. Felmelegítem a tejet, majd beletördelem a fehér csokit és felolvasztom, közben kevergetem és vigyázok, hogy ne égjen le, majd a tejes-csokihoz keverem a vízben feloldott zselatint.
5. Ha már a csokis-tej kihűlt, óvatosan hozzákeverem a tejszínhabot, majd a habbá vert tojásokat.
6. Az 5. pontban leírt keveréket a tortaformába helyezett, hideg piskótára öntöm és beteszem a hűtőbe!

Miközben a fehér csokis mousse keményedik, elkészítem a maccha mousse-t. Ez lesz a legfelső réteg a tortán.

A maccha mousse-hoz:
1 dl tejszínhab, habbá verve (a fehér csokis mousse-nál már felvertük!)
2 tojás sárgája
20 g cukor
5 g maccha (+1-3 ek víz a maccha feloldásához)
8 cl tej (80 g)
3-4 g zselatin

1. A 2 tojás sárgáját a cukorral habossá keverem.
2. Egy lábosba szitálom a macchát, majd hozzákeverek 2 ek. vizet és apránként a tejet. Alacsony lángon felmelegítem és kevergetem, hogy a maccha tökéletesen feloldódjon, majd a zselatint is a tejes-macchás keverékhez adom, majd langyosra hűtöm.
3. A tejes-maccháshoz keverem a cukorral habossá kevert tojás sárgákat.
4. A 3. pontban leírt masszához keverem a maradék tejszínhabot, az így kapott keveréket pedig a fehér csokis mousse tetejére öntöm, elsimítom és legalább 2 órára a hűtőbe teszem.

Díszítésként a torta tetejét megszórhatjuk még macchával, illetve díszíthetjük még tejszínhabbal (és menta levelekkel).

(Fontos! A tejszínhab igazi tejszínből legyen, ne hidrogénezett növényi olajból! Feltéve, ha nem vagyunk laktóz vagy tejfehérje érzékenyek, de abban az esetben a tejet is helyettesíteni kell valamivel.)

Az egész úgy kezdődött, hogy Eiko megírta, hogy egy ismerőstől kaptak egy Macet es fogalmuk sincs hogyan kell használni. Nem tudta pontosan mikor érkezik, de ha ráérnék elindulás előtt, jó lenne, ha átmennék megmutatni. Mai napra beszéltük meg. Mivel Rozi szülinapját is mára terveztük megünnepelni, ezért megbeszéltük, hogy olyan 2-ig tudok csak maradni. Eikoval a Határ úton találkoztunk, onnan mentünk hozzájuk. Odafele felhívta a húgát, hogy zárja el a kutyát, mert hogy hű-de-milyen-fenevad. Persze odaérve nem volt elzárva, farokcsóválva jött elénk. Eiko mondta menjek csak nyugodtan előre, úgyhogy ajtót nyitottam és az ajtóban ott volt Rambó!...akarom mondani (ezt lehet amúgy csak Koreena érti XD) Koreena balra, szemben pedig Ucchan, mögöttem pedig az ajtóban Eiko. Rögtön mondták, hogy bocsi, mert Mac az nincs, de helyette van DoCo. XD Na persze tudni kell, hogy előző nap én vettem egy kis korrepetácót a SOmtól, mert ugyan van már egy Macbookom, de nem olyan régóta és még sok funkcióját nem ismertem, de átvettünk mindent, meg hogy mit érdemes megmutatni. Meg is írtam SOnak, hogy úgy néz ki kicsit továbbmaradok és hogy úgy néz ki Mac az mégsincs. No nem baj, én tanultam hasznos dolgokat. XD
Közben egyébként ment már a főzőcske, maki és bolognai spagetti (ez egyébként egy hagyományörző DoCo étel :). Hogy teljes legyen a csapat, Skype-on felhívtuk Makot. Eredetileg Eiko gépén akartuk, de kiderült nincs kamera, majd hogy nincs még mikrofon sem, de lehet a gép sem bírná. Lehet mégis kellene az a Mac. XD Na mindenesetre a telómról tudtunk beszélni, bár mivel WiFi sem volt, így az adatforgalmamat kimaxoltam a hónapra. Viszont meglepő volt, hogy 3G-n is full jó volt a kép és a hang sem akadozott. Na bezzeg Németországból WiFin keresztül is brutál rossz volt a vétel. -.-
Jól elbeszélgettünk, megmutattuk a főzőcskézést, illetve Satoshival bemutatták a lakást is. Tök jó volt! ^.^ Az különösen, hogy így tényleg olyan volt, mintha teljes létszámmal jelen lettünk volna! ^.^ Jó egy órát beszélgettünk, aztán közben elkészült az ebéd és ők is már megéheztek. Megebédeltünk, de egyelőre csak a bolognait, mert már azzal jól laktunk. Körbenéztem a lakásban, mert volt díszítés is: feliratos lufik, chibi Tasukik,... ^.^ Közben a többiek odalent tartottak egy kis mini zongora oktatást, majd Eiko gépén megnéztük a conos képeket, valamint Koreena barcelonai utazásának képeit. Utána újult erővel ettünk a makikból is (yumm), majd megnéztünk nosztalgiából együttesen egy Sailor Moon epizódot magyarul (a 62. epizódot, amiben Ami külföldi ösztöndíjat kapott). Tök érdekes volt, hihetetlen milyen volt a szinkronja, ilyen hol jellegtelen, hol túljátszásos, hogy ez akkoriban miért nem tűnt fel. XD Mindenesetre jobb is, hogy így alakult, sőt! :) Na ezután Ucchan rákérdezett, ez az eredeti Váratlan utazás-e a polcon, majd találomra kihúzott egy könyvet. Rózsaszín nyuszis, mondtam hihetetlen érzéke van a könyvek polcról levételéhez úgy látszik, majd átvettem tőle belenézni. Na akkor rájöttem még sem annyira érzék kérdése, mert előtte csempészhették a polcra. XD A könyvecskében mindenki írt, rajzolt és ragasztott egy duplaoldalt, valamint ráírták kit mióta és honnan ismerek. Először Mako Japánban, majd elküldte ide és a többiek egymásnak adogatták. *.* Nagyon szuper ötlet volt, köszönöm szépen! ^.^ Utána egyébként még beszélgettünk, majd lementünk tortázni is, Ucchan egy fehércsokis macchás süteményt készített, lehet később recept is lesz hozzá, nagyon fincsi volt.
Nagyon jó volt találkozni a DoCoval. ^______^

A napokban jó sok teendő akadt mostanában. Múlt héten még volt róla szó, hogy kimegyünk Németországba, de egy kanadai kolléga érkezett, aki majd átveszi a projektet tőlünk, így végül nem kellett kimennünk. Azon a héten volt egy céges vacsora is vele. Ezen a héten elkezdtük pakolni a cuccainkat. Én igyekeztem a kódolással, hogy lehetőleg meglegyen a cucc, amit még ajánlott volt befejeznem (pont sikerült x.x), közben SOm tartott oktatásokat. Szerdán volt a céges búcsúparty. Csütörtökön a szüleimmel (valamint nagymamámmal, bátyámmal, Jucussal és SOmmal) vacsoráztunk a Trófeában (és kellemeset beszélgettünk), pénteken pedig az utólsó munkanapunk volt, este meg összefutottunk Bencéékkel. A hétvége maradékában szervezünk a c24 versenyre, mert jövő héten lesz. Még nincs meg teljesen az én feladatom, de már jól haladok vele szerencsére. Jövő héten megyünk ki Amszterdamba is, de még a verseny miatt hazajövünk, majd pont a koronázás idejére vissza. Igyekszem majd gyakrabban írni kintről!

Ugyan nem az én telkem és beleszólásom nincsen, de nagyon felbosszantott ma reggel az egyik lakos a környékünkön. A kerítés fala már évek óta töredezett volt náluk és pici gyíkok költöztek bele. Ma reggel ismét kisütött a nap, így ismét arra mentem reggel, hogy megnézzem őket (napsütéses időben igazából mindig arra megyek - ha egyszer lesz kertem, mindenképpen lesz sziklakert része). Erre mit látok? Be lett falazva a lyuk. Hacsak nincsen hátsó bejárat, valószínűleg a félénk gyíkokkal együtt. Persze ehhez tudni kell azt is, hogy a fal irdatlan ronda is lett, szóval arról sem lehet beszélni, hogy esztétikai célokból lett volna a foltozás. A gyíkok ráadásul nemhogy nem kártékony állatok, de még kifejezetten hasznosak is... Ennek a reggeli esetnek kapcsán utánanéztem, hogy Hollandiában élnek-e gyíkfélék. Az első tippem az lett volna, hogy a túl kevés nap miatt nem, de kiderült, hogy 4 faj és megél (persze nem hiszem, hogy Amszterdamban, valószínűleg inkább a vidéki területeken).

Rövid előzetes

Az utóbbi másfél évben rengeteget voltam külföldön. Nagyjából minden hónapban összesen 1 hetet voltam itthon. Szervezni márpedig csak otthonról tudok, így nagyon zsúfolt volt az utóbbi időszak. Idehaza intéztem a dolgaimat, szerveztem, valamint az utóbbi időben foglalkoztatott minket már a költözés gondolata is, na meg persze a munkakeresés. Eléggé el voltam maradva, így kapóra jött a húsvét. Péntek hajnalra értünk haza, így aznap már nem mentem munkába. Zenekvízből még csak az animelistám volt meg és néhány szám, így aznap döntöttem csak el mely számokat rakom be még a kvízbe, aznap csináltam meg a vágásokat is és hozzá a KFN-eket. Éjfél után végeztem mindennel. Szombaton a Gamer-Zenekvízzel csináltam meg ugyanezt. Annyi nehézséggel, hogy ott még lista sem volt meg a játékokról. Ezúttal is jó éjfélre lettem meg a kvízzel. Szombaton megcsináltam a kimaradt versenyszámokat és a hagyományosra a kéréseket, valamint kikapcsolódásként néhány musical számot is. Hétfőn a többiek KFN-jeit ellenőriztem. Rekordnak számít, hogy egy nap alatt több, mint 60-nal végeztem. Hétfő estére nagyjából úgy éreztem magam, mint aki egy hete nem aludt, így a hét továbbni napjain egy nap nem volt, hogy be sikerült volna érnem munkába 12 óra előtt (a 9 óra helyett)... Megcsináltam a nyomtatnivalókat, időnként néztem SOmmal 1-1 rész Kimi Ni Todokét, majd elérkezett a péntek.

Pénteken SOm elment az erkölcsi bizonyítvány fordításáért, én meg még intéztem a nyomtatni valókat, valamint ellenőriztem a maradék néhány KFN-t. Összekészítettem mindent, majd elmentem melóba délutánra, mert megbeszéltük egy kollégánkkal még Németországban, hogy készítene nekünk karét ebédre (tök jó volt :). Jó este 7-re értünk haza az irodából. Mivel úgy éreztem már tényleg készen vagyok a szervezéssel, még átnéztem néhány elénekelendő számot (sajnos mostanra sem sikerült új számot tanulni >.< bár Peach Girlt most először adtuk elő :), majd úgy döntöttem elég, pihenek most már. Csütörtökön jött ki az Evoland a Steamen. Annyira kíváncsi voltam rá, hogy nem bírtam kivárni az akcióját, beszereztem és el is kezdtem vele játszani. Jó éjfélkor jöttem rá, hogy már nagyon menni kellene aludni... 1-re sikerült is elaludni. XD Erről eszembe is jutott, hogy jó ideje most először volt úgy, hogy semmi connal kapcsolatos álmom nem volt. Bár valószínűleg ez annak tudható be, hogy az utóbbi időben nem volt túl sok alkalmam rendesen kialudni magam, így ha volt is álmom, semmire nem emlékeztem belőlük reggelre.

Szombat

Az óra csörrenésére ébredtem fél 7-kor. 7-kor már úton is voltam, 8:15-re sikerült elérnem a Hungexpóra, ahol is Daki már várt rám. Lam'O jelezte neki, hogy csak egy óra múlva érkezik, úgyhogy mentünk is be. Rengeteg megbeszélni valónk volt, mert csak most közöltem a csapat többi tagjaival, hogy hamarosan elutazom. Nem is nagyon régi a terv, meg nem is akartam mondani senkinek, csak személyesen, és ez volt az első alkalom azóta. Ráadásul a nap tele volt mindenféle meglepetéssel, így rengeteg átbeszélni valónk volt. Szóltam, hogy ez az utolsó olyan con, amire biztosan tudok jönni (a későbbiekben csak, ha véletlenül pont akkor tartózkodom Budapesten), és hogy lenne egy verseny, amin szeretnék már egy ideje indulni (már 2006 óta szervezek és még sosem indultam versenyen az első cosplay kivételével): evőpálcika használó verseny. Na most az volt a probléma csak a dolgoban, hogy pontosan az Énekversenyünk I. fordulója alatt volt. A csapat azt mondta, hogy semmi gond, menjek nyugodtan, megoldják a versenyt nélkülem is. Usagival így felkerestük Yavent, aki mondta, hogy engedélyezi a staff tagjainak is a versenyen az indulást. Yay! ^.^ Nem sokkal rá Mária is megérkezett, így lerohantam érte (pontosabban araszoltam, rengetegen voltak szombaton). Ezután mi lerohantunk Usagival az evőpálcikás versenyre, a többiek pedig megkezdték az énekversenyt.

Most pedig jön egy kis beszámoló az evőpálcika használó versenyről. Első dolog, meglepődtem Yaven mennyire hasonlít az én régi énemre. Értem ez alatt, hogy tele van lelkesedéssel és neki is iszonyatos mikrofon fóbiája van. Kezdetben én is állandóan Ronjával mondattam el mindent, de aztán idővel hozzászoktam és már én is hajlandó vagyok beszélni. XD A másik, hogy tetszett, hogy nagyon átjött a lelkesedésük és hogy tényleg látszik, szeretik azt, amit csinálnak. Most már kívülállóként is látom, hogy ez egy nagyon fontos szempont. Yaven szervezőtársa rengeteget poénkodott, jó hangulatot teremtett a verseny teljes ideje alatt. Na de lássuk a versenyt...

18-an voltunk egy kiesős rendszerben. Mindig két csapat mérkőzött meg egymással, amelyben az egyik mindig kiesett, illetve néha volt 1-1 embernek lehetősége továbbjutni a kieső csapatból, ha ő válaszolta meg leghamarabb a csapatnak feltett kérdést. Mindketten indultunk Usagival. Mivel az első fordulóban 18-an voltunk, ezért 3 részben ment le, egyenként 2db 3-3 fős csapat mérkőzött meg egymással. Usagi volt az egyikben, én a másikban. A feladat az volt, hogy mazsolát, diót, babot és kekszet kellett átrakosgatni egyik tányérból a másikra egymás között a csapat tagjainak, hogy eljusson az első tányérből az utolsóba. Az utolsó tányérban lévő dolgok száma adja meg az összpontszámot. Na most a nyers babot kb lehetetlen megfogni, iszonyatosan csúszik. A mazsolát és a diót ehhez képest kifejezetten könnyű. A keksz sem problémás nagyon, de az már azért kicsit trükkösebb. Azzal trükköztünk, hogy a mazsolákra raktuk rá azokat, így egyszerűbb volt alányúlni a rákövetkező csapattagnak. Összességében így is a másik csapat nyert (és vele Usagi továbbjutott \^.^/), mi pedig kaptuk a kérdést: Mi az evőpálcika japán neve? Azonnal rávágtam, hogy hashi, majd mivel semmi reakciót nem kaptam, hogy ohashi, ha az "udvariasabb" változatot értik ez alatt. Végre kapcsoltak, hogy érkezett jó válasz és továbbjutottam! Egyébként nem volt nehéz számomra a kérdés, mert tanulok japánul, bár igazából ezt a szót már azelőtt is ismertem. XD
A második fordulóra már csak 12-en voltuk, így ezúttal 2-szer 2db 3-3 fős csoportra voltunk bontva. Az első turnusban volt Usagi, én a másodikba kerültem. Azt mondták, hogy ebben a körben nem lesz vígaszkérdés, amelyik csoport veszt, az teljes létszámban kiesik. Ezúttal borsót kellett pohárból pohárba átpakolni. Az elsőben volt víz is, így abban látszódott a borsó oldalról is, de a többiben nem volt, így semmi nem látszott. Mivel a széken ülve kellett átpakolni a szemeket, így konkrétan semmit sem lehetett látni abból, hol is van a pohárban a borsó. Usagi úgy próbálta ezt orvosolni, hogy úgy forgatta a poharat, hogy megjelenjen az árnyéka a pohár falán. Nem tudom a szomszéd csapat hogy csinálta, de folyamatosan pakolták a borsókat, így végül meg is nyerték. Így sajnos Usaginak esélye sem volt bizonyítani. >.< Pedig jó lett volna együtt eljutni a végére és megmérkőzni egymással. *.* Az volt amúgy a másik probléma náluk, hogy helyet kellett cserélnie egymással két tagnak és sajnos nem sikerült elég gyorsan csinálniuk ahhoz, hogy a művelet megérje. Mikor a mi fordulónk jött, én azzal próbáltam megoldani a láthatatlan borsó problémáját, hogy megdöntöttem a poharat úgy, hogy az elejébe kerüljön a borsó, így már tudjam hol kell keresni. Bár nem sok borsót juttattunk át, szerencsére még pont elegendő volt, hogy továbbjussunk.
A harmadik fordulóra már csak 6-an maradtunk, így egy turnusban ment le, 2db 3-3 fős csapatban. Ezúttal egész borsszemeket kellett átpakolgatni, de úgy, hogy minden egyes szemmel körözni kellett a fejünk felett, majd magunk előtt le kellett vele írni a levegőben egy 8-ast és csak utána tehettük le a következő tálcára. Én kerültem az első székbe, így nagyon gyorsan leadtam az első borsszemeket. A mellettem ülő elég rosszul kezdett, úgyhogy a harmadik csapattagunk javasolta, cseréljünk helyet. Gyorsan cseréltünk. Valahogy az első székben megügyesedett és innentől nagyon ügyesen csináltuk. A szomszéd csapat persze megint ügyesebb volt és jóval több borsszemet sikerült a célba juttatniuk. Ismét kaptunk kérdést: Hol használnak jellemzően fémből evőpálcikát? Az a helyzet, hogy SOm nagybátyja az utóbbi időben Kínában dolgozott, ráadásul pont Korea szomszédságában. Hozott is nekünk fémevőpálcikát ajándékba, így ismét azonnal rávágtam a megoldást, hogy Koreában. XD A két csapattársam amúgy nagyon aranyos voltak, mondták hogy nem bánják, úgyis sokkal gyorsabban pakoltam a borsszemeket. XD Érdekes egyébként ebben a versenyben, hogy nagyon össze kell dolgozni ahhoz, hogy a csapat meg tudja nyerni, viszont ezzel a kérdéssel, ami csak az egyik tagot juttatja tovább, pont összeugraszthatná a tagokat, de mégis mind nagyon korrektek és rendesek voltak.
A negyedik fordulóra már csak 4-en maradtunk, 2db 2-2 fős csapattal. Egyértelmű volt, hogy amelyik csoport most nyer, annak tagjai meg kell, hogy mérkőzzenek egymással az utolsó fordulón. A mostani feladat az volt, hogy egy pohárban lévő nyers lencse- és rizsszemeket kellett szétválasztani. Én a rizsszemeket választottam, a csapattársam pedig a lencsét. A vicces az volt, hogy én folyamatosan lencsét, ő meg folyamatosan rizsszemeket fogott meg. Az egyedüli, ami miatt nyertük az az volt, hogy mi nem felváltva nyúltunk a pohárba, hanem folyamatosan, akár egyszerre is. Ezzel rengeteg időt nyertünk. Hiába volt a pohár pici, két evőpálcika kényelmesen elfért benne egymás mellett.
Utolsó forduló jött, ez egy jópofa feladat volt. Az asztalra tettek 1-1 tiktakkos dobozt és a szoba másik felére elhelyeztek 1-1 poharat, ahova el kellett vinni a szemeket. Na most tudni kell, hogy ez a cukorka nagyon csúszos, úgyhogy jól megszenvedtünk a felszedésükkel is. Mikor rohanni próbáltam, akkor kirepült az evőpálcikák közül. Vagy mikor odaértem, véletlen úgy tettem le a tiktakkot, hogy lepattant a pohár széléről. XD Azt hiszem 1 vagy 2 darabbal sikerült végül többet eljuttatnom, amivel végül megnyertem a versenyt. Usagi hihetetlen örült, még meg is jegyezte az egyik néző, hogy milyen aranyos, hogy ennyire tud örülni a barátnője sikerének. Én is örültem, mert ez volt az első igazi versenyem és hiába na, tényleg jó érzés volt. Bár azt kell mondjam, nagy mázlim volt, hogy kétszer is kiesett a csapatunk és mégis sikerült a kérdésekkel továbbjutnom.
Még megemlítenék két dolgot. Egyik, hogy vittem magam is saját evőpálcikát, és azok között váltogattam. Ha a helyszínen biztosított evőpálcika maradt nálam, akkor magammal vittem a forduló után. Ez megtörtént 2-3-szor. Állandóan szólhattak, hogy már megint ki vitte el az egyik pálcikát. XD Ezzel kapcsolatos, hogy nem nagyon tudták kimondani a nevemet. Először teljes névvel mondtak be, de hibásan. Utána már csak keresztnévvel. Harmadiknak csak úgy, hogy amelyik csapat még nem volt. Negyedikként pedig csak úgy, hogy aki állandóan viszi a pálcikákat. XD Harmadik dolog pedig, hogy mókás volt, hogy a verseny elején vagy 20-szor elmondták, hogy nem, a pakolandó dolgokat nem lehet megenni (tavaly elvileg volt, aki a dominót is megpróblta megenni). A tiktakot a végén azért megkaptuk. :)
Összességében nagyon tetszett a verseny, nagyon jó hangulata volt, remélem a későbbiekben is lesz és mindig meglesz az elegendő nevező rá. :)

Mire visszaértünk, még 2 szám volt hátra a versenyből. 3-an nem jelentek meg, így végül jó fél órával előtt lett vége a versenynek. Emiatt hamarabb össze tudott ülni a zsűri. Még az előadás kezdete előtt meg is lett az eredmény, pedig csak a verseny után 1 órával későbbre ígértük. Azt mondták, hogy igazából nagyon egyértelmű volt, ötükben biztosak voltak, csak kettő versenyző között filóztak, hogy ki is legyen a hatodik. Egy véletlen folytán ráadásul ez a probléma is megoldódott. Na de ne haladjunk ennyire előre.

A verseny után jött a Home Made Asia előadása. Előző nap jelezte nekem Acheron, hogy szükségük lenne moderátorra (na akkor tudtam meg, egyáltalán mit jelent ez a szó ebben a kontextusban). Küldtek is egy kérdéssort, amit tőlünk valakinek kellene kérdeznie. Na most ahogy írtam, már ugyan nincs mikrofon fóbiám, azért alapvetően elég kacifántosan fogalmazok és a névmemóriám is katasztrófális, így nagyon nem vállaltam volna be. Mikor mondtam Aminának, ő is azonnal azt mondta, hogy nem szeretné. Úgy véltük Daki se lenne jó a feladatra, mert lehet akkor még tartani fog a zsűrizés (végül nem, de ezt reggel még nem tudtuk, amikor eldöntöttük ki legyen a moderátor). Usagi se szerette volna, de végül Kazukót és Lam'O-t sikerült rávenni, hogy együtt megcsinálják. Na először is, baromi jól csinálták, Kazuko különösen. Azt mondta nekem utólag, hogy nézte a kérdéseket, de én egyáltalán nem láttam rajta. O.O Full profin összeszedetten beszélt, csak lestem. Lam'O kicsit szétszórtabb volt. Karcsi/Fuu is nagyon hasonlított rá ilyen téren. Aranyos volt, mikor valami olyasmit mondott, hogy már javában tart a jövő. XD A videókat és a képléptetést egyébként Usagival intéztük, Daki pedig a világítást kezelte a teremben. Összességében szerintem jól sikerült a bemutató és kifejezetten érdekes is volt.

Ezután jött egy rövid hagyományos karaoke blokk. Amint bejelentettük, hogy lehet jelentkezni, hatalmas sor kerekedett a jelentkező asztalnál. O.O Igazából nem csodálom, mert a sok egyéb program miatt igazából nem volt sok idő a hagyományosra összességében. A jövöben szeretnénk ezen változtatni egy kicsit.

3 órakor kezdődött el a második forduló. Sajnos mivel Mária másnap utazott, ezért muszáj volt az első fordulót követően elmennie (mikor hazaértem este 10 után még bele se kezdett a pakolásba, annyi dolga volt odahaza O.O). A zsűri többi tagja egyébként Daki, Amina és Lucy volt. Agláját is felkértem, de sajnos neki meg pont a con előtt adódott dolga, ami miatt végül nem tudott eljönni. A második forduló elég érdekes volt. Ez annyiban más, mint a többi, hogy itt az előadásokat követően a zsűri egy rövid értékelőt is kell, hogy mondjon az előadásokról. A legviccesebb momentum a szöveg, a szöveg a négyzeten és a szöveg a köbön volt. Ugyanis a legkisebb szöveghibánál is mindhárom zsűri jelezte azt. XD Amúgy volt egy pici malőrünk is, ami pont megoldást adott a korábbi problémára. Történt ugyanis, hogy Mai késett. Mivel még sok idő volt hátra a versenyből (fél óra), ezért úgy döntöttünk behívjuk Lyraevit is. Ő volt ugyanis az egyik a kettő közül, akinél filózott a zsűri, hogy melyiküket is ítélje jobbnak. Persze amint Lyraevit előkerítettük, abban a pillanatban lépett be Mai is az ajtón. Na ekkor egy pillanatra megijedtünk, de aztán gyorsan kapcsoltam és még mielőtt Amina bármit mondott volna jeleztem neki, hogy ha már megjelentek mindketten, Mait se zárjuk ki és Lyraevi is énekelje el a dalát. Így tehát végül mind a heten részt tudtak venni a második fordulóban. Este beszéltem erről Máriával és örült neki, mert nehéz volt nagyon a döntés és már akkor is így tűnt volna helyesnek és hogy jó, hogy nem ragaszkodtunk ennyire a leírt szabályzatunkhoz, hanem tudtuk rugalmasan kezelni azt.

A versenyt követően ismét hamar meglett a döntés arról, hogy ki legyen a színpadi három: Megumi, Narumi és az egyetlen duónk. A következő hagyományos karaoke blokk alatt többen rohangáltunk fel-alá összeszedni az infót, hogy ki melyik számot énekelné a kettő közül. A duót nagyon nehéz volt megtalálni, már égen-földön kerestük őket több csoportban. Night nagyon szeretett volna segíteni, Usagival együtt végignézték az összes épület minden szegletét, én csak a K-t jártam át végül. Lementünk az eredményhirdetéshez (itt futottünk bele a duóba XD), ahol még javában tartott a parapara. Ez idő alatt nagyon kellemesen elbeszélgettünk. Nem szoktam a blogban gyakran az érzéseimről beszélni (vagy csak rejtetten), de most ismét kivételt teszek, mert a vasárnapot nem lehet szó nélkül hagyni és azt hiszem ebben nagy szerepe volt ennek a szombat estének is. Talán most először voltunk kettesben Usagival azóta, hogy tudta, hogy elutazom, így most először tudtuk igazán nyíltan megbeszélni az ezzel kapcsolatos érzéseinket. Kiderült, hogy mindkettünk nagyon számára nagyon fontos a család, a szülők, testvérek és persze a barátok. Meséltem neki, hogy mikor ezt a döntést meghoztuk rengeteget sírtam és teljesen idiótának lehetett engem hinni (nem mutatom általában, de míg a fizikai fájdalmat nagyon bírom, a lelkieket hihetetlenül nem). Usagi mondta erre, hogy vele teljesen ugyanez volt. Elmeséltem neki mindent, hogy mennyire próbáltam mindenki előtt erősnek mutatni magam, aztán elmagyarázta, hogy szerinte a környezetemben ki miért viselkedhetett úgy, ahogy. Ennek végül az lett az eredménye, hogy ott helyben el is sírtam magam, mire Usagi is. Egymásra nézve persze elnevettük magunkat (a helyzet komikuma, hogy mellettünk 2 méterre dübörgött a parapara egy ugyancsak vidám számmal, miközben mi ott bőgtünk mellette XD), majd megírt sírtunk, majd ismét nevettünk. Persze hirtelen megjelentek mögöttünk a többiek, hogy lassan kezdeni kellene a színpadi fordulót, úgyhogy másodpercek alatt próbáltuk összeszedni magunkat, amin persze megint jót nevettünk. Nagyon jól esett végre elmondani a dolgokat. ;_;

Az utolsó probléma kicsit problémásabb volt. A duó és Megumi KFN-jénél a gép többször is megakadt. Nagyon égő hiba volt, és persze utána rá is jöttünk mi lehetett a probléma okozója, de akkor az előadások alatt nem mertünk kísérletezni a megjavításával. Szerencsére jól vették az akadályt, de tényleg nagyon kellemetlen volt. Utána a zsűri rövid megbeszélést tartott, majd mentek is fel átadni a díjakat.

Ki is hagytam a beszámolóból, hogy belefutottunk Uránba a rendezvényen. Tök jó volt vele is elbeszélgetni ennyi idő után, már nagyon régen nem találkoztunk. És akkor már megemlíteném, hogy Nighttal és supermarióval is leálltunk beszélgetni. Igazából úgy történt a dolog, hogy pont beszéltünk a MAT conról supermarióval, mikor belefutottunk Uránba, majd hamarosan Night meg belénk, így beszéltünk kicsit a konzolokról is. :) Nightról már tudom, hogy azt hiszi az informatikus ért a fényképezőgépek szereléséhet is - sajna nem XD - és hogy szerinte über hacker vagyok, csak kár, hogy az sem. XD Mindenesetre jót mosolyogtam rajta. :) Azt is kifelejtettem, hogy Usagi kitalálta, hogy rengeteg képet csinál erről a conról, hogy sok kép legyen meg emlékbe. Úgyhogy csináltunk sok-sok képet a karaokét részlegről. Volt még egy érdekes momentuma a connak, mégpedig az, hogy most először láttunk - nem teljesen poénra vett - és karakterhűen viselkedő Tuxedo Kamen cospayt. Ennek a részleteit azonban nem írom le. ;) Visszaolvasva a blogot jutott az is az esyezembe, hogy kihagytam a Huncraftos csoportot is ("HIHOOO nezz hatra/jobbra :3" :), pedig bizos néhányukkal összefutottam, az énekverseny II. fordulóját a zeneteremben töltötték, utána tudtam is egy kicsit velük is beszélni. :) Usagiért este 9-re jött Laci, így szóltam a többieknek, hogy korábban megyek el a Late Night Karaokéről. Megbeszéltük, hogy másnap találkozzunk Usagival háromnegyed 9-kor az Örs Vezér terén. Este még találkoztam Máriával és beszélgettünk kicsit az aznapi történésekről, ahogy azt fentebb belefűzem a mondandómba.

Vasárnap

Vasárnap fél 8-kor keltem. Még összefutottam reggel Máriával, majd 8-kor indultam is. Fél 9-re értem az Astóriára, mikor írt Usagi, hogy még csak most indul, ne várjam meg. Megírtam neki, hogy inkább megvárnám, majd azt is, hogy akkor már inkább a Deákon találkozzunk. Persze eközben pont elment a metró, nem tudtam, hogy ilyen ritkán jár. Miközben ott vártam, megjelent Kazuko. Várakozás közben beszélgettünk és mondtam, hogy Usagit várom, bár igazából nem itt, mert a Deákot beszéltük meg. Erre mondja, hogy szerinte én rossz oldalon várom a metrót. x.x Na te jó ég, teljesen igaza volt, pont ellentétes oldalon voltam. Szóval nagy szerencsém volt, hogy az előzőt pont lekéstem és hogy pont jött, különben Usagi várhatatt volna rám. Neki jött előbb a metrója, úgyhogy megvártam, majd átmentem a másik oldalra. Kb odaérve rá 2 perccel érkezett meg Usagi, úgyhogy tényleg várhatott volna rám rendesen. x.x Köszi Kazu! ~.~ Az Örsre értünk onnan már elég hamar, de a buszra elég sokat kellett várnunk. Közben Usagi meglátta Vladit ott várakozni, így beszélgettünk vele, valamint egy sráccal, aki szintén jött a conra. A busszal már hamar ott voltunk, Vladival egészen a K-ig érve beszélgettünk, mikor is kapcsolt, hogy neki a 25-ösbe kell mennie. Jól belefeledkeztünk a beszélgetésbe. XD Megbeszéltük, hogy hamarosan megyünk át mi is vásárolni.

Alig pakoltunk le, már fél 10 lett, úgyhogy mentünk is át. Végignéztük a pultokat. Ismét bővítettem a mangagyűjteményem (Berserk, Rurouni Kenshin, Darker Than Black és Naruto), valamint beszereztem A széthullott birodalom 2. kötetét is, örültem, hogy ilyen hamar megjelent a folytatása. Usagival megnéztük a fülbevalókat is. Persze a tegnapi nyert kuponokat elfelejtettem lehozni, így úgy döntöttük még délután megpróbálunk visszajönni.

Siettünk vissza, mert már nem sok volt a zenekvízig és még szerettünk volna énekelni. Ebből persze nem lett nagyon semmi, mert Usagi pont akkor ment el, mikor elkezdtük volna a God Knowst. x.x Daki és Lam'O beszálltak, így hármasban énekeltük el. Utána már kezdhettünk is. Már javában zajlott, mire Amina és Usagi végre megjelentek. Szerettem volna, ha hallják, mindig kíváncsi vagyok miket ismernek fel. És itt megjegyezném. Luluko írta véleménynek a versenyről, hogy nem tetszik neki a segítség, mert csak azok tudhatják rá a választ, akik ismernek. Így tehát csak nekik segítek. Nos az a helyzet, hogy pont amiatt haszontalanok ezek a segítségek, mert senkinek nem segítenek. Ezekről a dolgokról úgyanis vagy csak én tudok vagy csak olyan stafftagok, akik a versenyen nem indultak. Illetve azt elismerem, hogy 1-2 segítségem segíthet azoknak, akik a karaokén végig jelen vannak, de tulajdonképpen nekik se sokat, mert 200 másik számot is hallanak mellette, másrészt azért mégiscsak hasonlóan zenei programról van szó.

Na egyébként a zenekvíz rendben zajlott. Fórummal egybevéve három kategória ötletre emlékszem (Angela, dorama és character songs). A character songsot szerintem legközelebbre tuti megcsinálom, mert már régen volt és akkor még nem az X-elgetős módszerrel, így nem csoda, ha akkor nem ment túl jól senkinek. Volt egy csapat, aki panaszkodott a program hosszára. Igazából még csak nem is volt 2 óra, másfél óra alatt lezavartuk az egészet. Zenek víz után összesíteni kellett. Daki vagy 5-ször rákérdezett, hogy nem csináljuk-e a szervezőibe (csak később jöttem rá, hogy miért próbálkozott ennyiszer meggyőzni). Nekem jobbnak tűnt helyszínnek a zeneterem, mert most nem jöttek máris a japán zenei videók, valamint fel voltam most én is iratkozva a hagyományosra és szerettem volna, ha jelen vagyok, mikor sorrakerülök. XD Énekeltem egyébként Leeával a Sentimental Generationt (már megbeszéltük 2 con óta, hogy előadnánk együtt), Usagival a HeartCatch PreCure - HeartCatch Paradise!-t és a Peach Girl - Baby Low Tensiont, illetve a Sailor Moon - Sailor Team No Theme számot is. Na meg reggel Dakival és Lam'O-val a God Knows, plusz velük és Usagival a Valahol Európában - A zene számot, Narumival és Usagival a Saiunkoku Monogatari - It's My Life számot. Másra nem emlékszem így hirtelen.

Sokáig tartott a zenekvízt kiértékelni, de végül még a Gamer-Zenekvíz előtt pont sikerült. A Gamer-Zenekvíz is érdekesen alakult. Ahogy zajlott a verseny, egyre többen jöttek a terembe, ráadásul közülük hárman csatlakoztak is, a többiek csak zenét hallgatni, pihenni érkeztek. Itt egyébként a versenyzők választanak kategóriát. Végül 7 is belefért az 1 órába. Egyébként 10 kategóriával készültem a mostani alkalomra. Végre sorrakerült a múltkor kihagyott Commodore 64 kategória is. :)

A Gamer-Zenekvíz után elmentünk a szervezőibe, ahol is míg én összesítettem, Usagi leadta a kajarendelésünket a Wasabinál (nem említettem a tegnapi napnál, de aznap is onnan rendeltünk XD). Az összesítés egészen hamar megvolt, az egyedüli probléma csak az volt, hogy nem tudtuk az igazi nevüket, mert csak becenév lett felírva (nem lett volna idő a teljes nevek összegyűjtésére; lehet legközelebb a nap közben kell leadni a jelentkezést a versenyre a teljes név megadásával, így később elég lesz a becenevük is). Utána megírtam a zenekvízes okleveleket, majd elmentünk terveinknek megfelelően a boltokba szétnézni. Mivel ekkorra már a japán zenei videók mentek, ezért a karaokés csapat többi tagjával is ott futottunk össze. Röviden beszélgettünk, majd körbenéztünk ismét. Elköltöttem a kuponokat (AnimeLandnál egy zsákbamacskás Madoka figurára, amiben pont Madoka volt ^.^ - azt szerettem volna pont), valamint a Sakurazakánál egy Fairy Tail macskás papírtartóra.

Vásárlás után felmentünk a szervezőibe. Akartam már Venommal is beszélni, mert előző nap nem volt rá érkezésem és szerettem volna, ha ő is tőlem hall az utazásról és nem mástól. Meglivorn is ott volt, így elmeséltem nekik a helyzetet. Jó volt végre velük is beszélni. Igazából Venommal már rég nem beszéltem azóta, hogy nem RPG-zünk, mert valahogy IRC-n mostanában így alakult (akkor is inkább a szervezői dolgokról x.x), a conon meg egyszerűen nem volt rá idő. Szóval jó volt végre kicsit hétköznapibb dolgokról beszélni, nem csak a conos teendőkről. Szólt, hogy Yurikóval is beszéljek. Mivel ő még rohangált fel-alá, ezért gondoltam neki majd később szólok. Közben megérkezett a futár, leszaladtunk Usagival, majd visszamentünk a szervezőibe megenni. Utána összeállítottuk az ajándékcsomagokat, majd mivel már alig volt idő a hagyományosból és még Usagi énekelni szeretett volna. Még több számmal is fel voltunk írva, de azokra már nem jutott volna idő, ezért mivel mondta, hogy az egyiket még szeretné elénekelni, ezért sorra is került. Igen ám, de nem az a szám lett betéve, amelyikkel jelentkezett (Sailor Moon - Onaji Namida a többi helyett). Gyorsan elkértem a fényképezőgépét, de szólt, hogy az nem fontos. Amina mondta, hogy üljek már le, úgyhogy leültem. Ekkor vettem észre a háttérképet és esett le, hogy egyrészt egy új KFN-ről van szó, másrészt hogy ezt nekem készítette. Mielőtt elkezdtük a szervezést, a MAU szilveszterein énekeltünk a többieknek és az SM számokban én voltam Ami. A szám alatt betett képek pedig abból a jelenetből voltak, amikor Ami külföldre utazott. Mikor megláttam, hogy a háttérre photosholta a Liszt Ferenc reptér feliratát, akkor már nem is volt kérdés. Elsírtam magam ismét és látszott Usagin is, hogy nehezen bírja. Mikor elhallgatott, felszaladtam átölelni, sírtunk együtt. A szám végére én is beszálltam. Teljesen meghatódtam. Usagi a szám végén elmondott nekem egy üzenetet japánul (Mako segített neki a fordításban). A nagy részét akkor is megértettem, de azóta el is küldte nekem a szöveget. ;_; Ezután szólt, hogy ezzel még nincs ám vége, foglaljak helyet, majd az Adarna teljes csapata felment a színpadra és előadták a Sayonara Solitaire számot. Igen ám, de háttérképnek berakták az elmúlt két nap Adarnás képeit (megvan a válasz arra, miért is akarták, hogy hagyjam már el a zenetermet). Hol elmosolyodtam ezen, hogy ezt hogy tudták véghezvinni, hol elsírtam magam azon, hogy mennyire fog hiányozni mindenki. ;_; Utána megöleltük egymást, kisírtuk magunkat mind. Persze közben menni kellett volna eredményt hirdetni Dakival, de nagyon nem voltunk megfelelő állapotban hozzá. Kazuko és Lam'O vállalták, hogy átveszik a feladatot, mi meg maradtunk fent. Nagyon aranyos volt mindenki, nagyon meghatott az egész. Sokan még maradtak a többiek közül zárásig, sőt még kicsit utána is (pl kedvesjudit, Leea).

Utána már rég elpakoltunk, de még nem nagyon akartunk indulni. Usagi felhívta az anyukáját, hogy még maradna tovább. Még fél 10-ig maradtunk a terembe. Pakoltunk, de leginkább beszélgettünk: a régi dolgokról, a jövőbeli tervekről, bohóckodtunk, csináltunk további sok-sok képet. Azt kell, hogy mondjam, nagyon örülök, hogy részese lehetek a csapatunknak. Tényleg nagyon lelkes és kitartó emberek gyűltek valahogy össze ebbe a kis csapatba és nagyon remélem, hogy ezt a jövőben is így lesz. Rájöttünk, hogy a csapatunk abban is egyedülálló, hogy többen vagyunk benne, akik már nagyon régóta ismetik egymást (Eiko, Usagi és én már 10+ éve, Amina és Kazuko 8+ éve, Lam'O és Daki egymást általános iskola 1. osztálya óta). Minna ga daisukiiiiiiiiiiiii~

Kicsit nehezebb most a végén köszönőt írni, mert nagyon sokak munkája benne van abban, hogy olyan lett a con és ez a hétvége, amilyen. Köszönöm mindenkinek!

MondoCon képgaléria
Énekverseny
Zenekvíz
Gamer-Zenekvíz

Ha már Narumi is írt, akkor írok most már egy kicsit tényleg az Aratáról. Ha röviden akarnám jellemezni, azt mondanám Fushigi Yuugi, de férfi főhőssel. Persze nem teljesen igaz ez rá, de kétségkívül egy hasonlóan kalandos és élvezetes történetről van szó, amiben nagy hangsúly van az érzelmeken is.
Főhősünk, Hinohara Arata hétköznapi életét éli és nem sok választja el attól, hogy hikkikomori váljon belőle. Rengeteget bántalom éri az iskolában, úgy tűnik egyedüli barátja is ellene fordul. Mindeközben egy másik világban egy szintén Arata nevű srác bajba keveredik, melynek eredményeképpen bár ártatlan a dologban, mégis a világának hercegnőjének megöléséért kezdik el üldözni. Ebben a világban egyébként a hercegnőnek tizenkét védelmezője van. A dologban a szomorú az, hogy pont az egyik védelmezője támad rá, amivel elindítja a küzdelmet a trónért. A trónra csak shók kerülhetnek (a tizenkét védelmező is például az, de rajtuk kívül még rengetegen vannak), akik istenek által kiválasztott, speciális képességekkel rendelkező egyének. Ezen világ Aratája a menekülése közben egy olyan erdőbe keveredik, ami össze van kötve a való világgal, így véletlenül világot cserél Hinohara Aratával. Innen kezdődik igazán a bonyodalom.
Mindkettőjük úgy látszódik a másik világban, mintha a másikuk lenne, így rajtuk kívül eleinte senkinek nem tűnik fel a csere. Ám mindkettejük részese lesz a másik világának. Hinohara Arata például maga is shóvá válik. A megöltnek hitt hercegnő ugyanis túlélte a támadást és csak úgy tud meggyógyulni, ha Arata eljut hozzá.
A dolog innentől nagyon beindul. Csak részleteit említettem meg, mert folyamatosan rengeteg a meglepetés az egészben. A lényeg, hogy nagyon izgalmas, nagyon kalandos és hatalmas hangsúly van a főhős érzésein: lassan rájön a barátságok lényegére, hogy mik mozgatják az embereket, mi a szerelem és hogy mit jelent erősnek lenni...
SOmtól karácsonyra kaptam meg belőle a 1-11. köteteket és gyakorlatilag nem tudtam letenni. Azóta a 12. is megjelent és már azt is beszereztem. Már várom a következőt.

Itt lenne az ideje kicsit írni valami bejegyzést is. Igazából rengeteg mindenről tudnék mit mesélni, de szerintem ez még várat egy kicsit magára. Jelenleg amúgy Németországban és ahogy az az eddigi beszámolóim alapján sejteni lehet, csak dolgozunk és eszünk. Na meg persze fagyoskodunk, mert kint hol esik, hol szakad a hó. Ahogyan itt lenni szokott.
Néha-néha játszogatok az iPadon, különben megőrülnék a sok túlóra miatt, ezért is a lentebbi végigjásztás (nem szoktam ilyeneket írni, igazából ez az első, de nagyon sokan kérdezgették mit hogyan lehet, úgyhogy összeírtam) egy kis kalandjátékról, ami engem valahogy nagyon megfogott (kalandjáték és zene, kell ennél több?). Mondjuk lenne még mit csinálni, szabadidőmben hol a Huncraftot kódolom, hol a c24-en agyalok és kódolom, vagy éppen tanulom tovább az IOS programozást.
Kis további megjegyzés, azt hiszem összességében a Fushigi Yuugi az, amit kedvenc mangámnak tarthatok (persze rengeteg kedvencem van, de ebből a kalandosabb, misztikusabb típusból ez verhetetlen volt idáig). Új versenytársra lelt azonban, méghozzá a még most is futó Arata képében (amit persze, hogy ugyanúgy Watase Yuu készít). A későbbiekben mindenképpen kellene egy bejegyzést írnom róla.

It's a short, but very cute game involving music. If you depend entirely on music hearing it might become really hard to recognise the notes (absolute hearing is a huge bonus). But if you look for a connection between the position of each note and it's shape, it will become much easier. Here comes the walkthrough (only use it if you are really stuck, as it really shortens the game time): 0. Click on the cupboard to enter the other world to find Teddy.

I.

1. Go to the right and pick up the apple. Go to the left 2 times and give the apple to the creature.
2. Go down, to the left inside the purple cave, down and twice to the right. Pick up the jar on the table.
3. Exit the cave. Go to the right and note the song of the frog king.
4. Go down then to the right. Use the jar on the stream.
6. Go left and up back to the frog then to the right 2 times. There use the jar with the water on the plant. You receive a saw.
5. Go the the left then up into the tree. Use the saw on the small plant.
6. Exit then go left 2 times, then up and twice to the right.
7. Here you will fint 5 frogs. Tap them and you will notice they give the same note signs and sound as the king frog. Play the exact tune, which is "green red blue orange purple" (HELLO).
8. Go to the right. Use the plant on the small opening on the rock. A small flying creature called Bug joins you.
9. Go to the left 4 times then down, then 3 times to the right. Send bug to get the feather.
10. Go back to the place where you got the jar in the cave. There go down. Give the feather to the bird.
11. Listen to the bird. It sings 5 notes (HAPPY).
12. Go up, 3 times to the left. There you see a sad creature. On the top of the screen a new icon appears. Tapping on it you get a place where you can enter notes. Play the notes in the order of the bird singing: T-R1 T-L1 M-R2 M-R2 B-R2 (HAPPY). Notation: T - top row; M - mid row; B - bottom row; L# - calculated from the left; R# - calculated from the right. Singing the word, you will receive a key.
13. Go back to the bird, then to the left. Use the key on the lock.

II.

1. Go to the left. Pick up the potato-like plant.
2. Go to the left twice. Use the jar on the ant to catch it.
3. Go to the left twice again. Pick up the clothes on the tree.
4. Go down, where there is a more digging. Listen to what it singing (DIG).
5. Go out, then to the right 2 times then down. There you see tetris shapes. Go to the right. Use the ant on the web. You will get a jarn ball.
6. Go to the left 2 times where there is a sleeping mole. Sing the notes of the digging mole: T-L4 M-L1 T-R2
7. Go in the cave (you have to click to the left end of the screen, not the opening).
8. Go down. Use bug on the moss on the wall.
9. Go up then right to exit. Go right, up, left, left to get to the cat. Give her the jarn ball. She will also accompany you.
10. Go to the left, up, where there is a vulture. Go to the right and you will find a crocodile. Put the potato, then the clothes and the moss before it.
11. Go to the right twice. Use Cat and Bug to getch you the plant above. You will get a chicken.
12. Go back to the vulture and give the chicken to here. She will sing too (DEATH). Pay attention to the notes.
13. Go to the far end on the right where there is a cemetery. Enter the notes for the vulture's singing: T-L4 T-R4 T-L1 B-L3 T-R1. You will get a lantern.
14. Go back to the opening on the floor and climb down to where you got the moss. Go to the right end (notice on the road, that on the wall it says "TARANT IS OUR MASTER"). Pick up the gem.
15. Go back where you fount the clothes and there go to the left. Give the gem to the snake then go left.

III.

1. Go to the left 3 times. The postbox says TARANT. Enter the cave.
2. No there it the text (1)GRE on the wall, where E is grayish.
3. There is a spider singing HELP.
4. Go to the right. Enter the notes for what the spider was singing: T-R1 T-R4 M-L4 M-R2. You will get a small spidercob.
5. Go to the left then down. On the wall (2)ENT is written, with the E being grayish.
6. Go to the right. (3)TAR is written on the wall, the R is grayish.
7. Go to the far end on the left. Pick up the yellow thing.
8. Go to the right then down. On the right, you will find the last message on the wall, (4)RANT, where R is grayish.
9. Go to the right, where you find a spider with spiderlings. Give the spider the spidercob. She will sing I AM YOUR FRIEND.
10. Go to the far end on the left. You will see notes hanging. You can't go through them. Check which note is which character. Check the 4 messages you found on the wall. Combine them so that there is no duplication of the grayish characters. IT will be GREAT TARANT. Play the notes on the hanging lanterns. Pick up the mandible.
11. Go back to where the spider is saying HELP. There go to the left. Send the bug to the spider on the web above.
12. Go to the left then up. Use the mandible on the web.
13. Go to the right until you find a door with an egg next to it. Enter it. Pick up the egg.
14. Exit and go to the left back until there is a tunnel leading up. Climb up alone.
15. Put the egg to the nest. You will get a key.
16. Climb down then go to the right to the paintings. Enter the opening. Go right and use the key on the box. You will get another key. Leave and go to the far end to the right. Open the door with the key.
Note: The yellow thing can be used on the web of the spider asking for help. It will leave then. It's not needed to finish the game.

IV.

1. Go to the right where Taran is with Teddy. Speak to Taran.
- Hello.
- Hello.
- I'm sad.
- (Be) happy.
- I have no friend.
- I am your friend.
- What dou you want?
- (My) Teddy.
2. Enjoy the ending.